Úgy hiszem, az idő is sürgeti őket. Az úgynevezett Nyugat uralma a Földgolyó népei felett a végéhez közeledik. Az amerikai elnök kétségbeejtően ellentmondásos megnyilvánulásai nem csupán ostobaságából és szenilitásából fakadnak. Az Irán elleni agresszió magyarázatai a legteljesebb zavart mutatják a globális „elit” köreiben. Egyes amerikai és izraeli tisztségviselők a perzsa állam atom- és rakétaprogramjának megszüntetését nevezik meg a háború legfőbb céljának, mások – esetenként ugyanazok – pedig rezsimváltásról, az „ajatollahok diktatúrájának” felszámolásáról, a „demokratikus Irán” megteremtéséről süketelnek. Amiről egyetlen szó sem esik a hivatalos nyugati – és természetesen magyarországi - fórumokon: az iráni olajkészletek megszerzésének szándéka, Kína és Oroszország meggyengítésére irányuló törekvés, valamint – a legfőbb tabu – Nagy-Izrael megteremtésének régóta dédelgetett terve.

Az elmúlt esztendő második felében – Ukrajna támogatásának szükségessége mellett – másról sem esett szó, mint az USA „új nemzetbiztonsági stratégiájáról”, valamint Trump elnök Grönland meghódítására vonatkozó „nagyszabású” elképzeléseiről. Miként Oroszország Ukrajna elleni támadása 2022. február 24-én egyszeriben véget vetett a Covid-járványnak, úgy az USA és Izrael 2026. február 28-i, Irán elleni agressziója (mely az előbbivel ellentétben tényleg „unprovoked”) a feledés homályába borította Grönlandot, Venezuelát, a Panama-csatornát és az USA „új nemzetbiztonsági stratégiáját”. (Hogy Ukrajnát is feledésre ítéli-e, az még egyelőre kérdéses.) Emlékezzünk csak: az „új amerikai nemzetbiztonsági stratégia” az amerikai nemzeti (és nem a „birodalmi”) érdekek elsődlegességéről, a Monroe-elv felelevenítéséről („Amerika az amerikaiaké”), a „demokráciaexport” égisze alatt idegen államokban végrehajtott beavatkozások számának csökkentéséről szólt. Az Irán elleni katonai csapások aligha illeszthetők be akár a Monroe-elv keretei közé, de a „nemzetállam Amerika” felvirágoztatásának szándékával sem magyarázhatók. A súlyosan eladósodott, ezernyi gazdasági-társadalmi bajtól sújtott Egyesült Államok számára a nyugati félteke nagyobb részére kiterjedő nagyhatalmi szerep talán még biztosítható lenne – akár a másik két birodalom, Kína és Oroszország jóváhagyása mellett. Igen ám, de mi történik Izraellel, ha az USA birodalom látványosan meggyengül, vagy akár csak erejének egy részét megőrizve, visszahúzódik a nyugati féltekére? Kína és Oroszország vajon saját anyagi, emberi erőforrásainak felhasználásával megvédené-e a zsidó államot (pontosabban annak közel-keleti hegemóniáját)? Aligha. És itt kezdődnek a bajok.

Hogy tényleg innen fúj a szél, mi sem bizonyítja jobban, mint Tucker Carlson még februárban sugárzott interjúja az Egyesült Államok izraeli nagykövetével, Mike Huckabeevel. A neves jobboldali influenszer feltette a kérdést a nagykövetnek: támogatja-e Izrael befolyásának kiterjesztését a Nílus és az Eufrátesz közötti terület felett? A keresztény cionista Huckabee nem tagadta azt a hiedelmet, mely szerint Jahve a Nílus és az Eufrátesz folyók közötti földeket Izraelnek ígérte. Sőt, mint mondta, „jó lenne, ha mindezeket a területeket ténylegesen uralnák is”. A nagykövet szavai felháborodást váltottak ki azokban az államokban, melyek egyébiránt az Egyesült Államok szövetségesei. Néhány nappal később az izraeli ellenzék vezetője, Jair Lapid az alábbi kijelentést tette: „Támogatok minden olyan törekvést, amely a zsidóknak nagy területet biztosít, ahol biztonságban élhetnek…A cionizmus a Biblián alapul. A mi küldetésünk biblikus eredetű, Izrael földjének bibliai határai egyértelműen meghatározhatók" – mondta az egyébként állítólag „világi” izraeli politikus.

De valóban van utalás a Bibliában Izrael határaira? Nos, Mózes könyvében (1Mózes 15:18-21) arról olvashatunk, hogy Isten szövetséget kötött Ábrahámmal, és a Nílus és az Eufrátesz közötti földet ígérte leszármazottainak. Igen ám, csakhogy Ábrahám leszármazottai nem csak Izsák gyermekei, vagyis a zsidók, hanem másik fiának, Izmaelnek az utódai is: az arabok! Igaz, más bibliai szövegek Izrael földjét az Izsáktól származó izraeli törzseknek ígérik, viszont nincs szó bennük a két nagy folyó közötti területről!

Izrael 1948-ban történt létrehozása óta annektálta Kelet-Jeruzsálemet, kiterjesztette befolyását a Gázai övezet, Ciszjordánia és a Golán-fennsík területére, de Dél-Libanonba is gyakran behatol az „legerkölcsösebb hadsereg”. Az izraeli társadalom és a politikai elit bizonyos köreiben pedig meglehetősen szilárdan gyökeret vert Nagy-Izrael megteremtésének gondolata. Hogy milyen mértékben, arra jó példa többek között Bezalel Smotrich, izraeli pénzügyminiszter esete, aki 2023-ban egy olyan pódiumon mondott beszédet, melyen egy Jordániát Izrael részeként ábrázoló térkép volt látható. Amman hivatalosan tiltakozott, de persze a nyugati világban mindenki befogta a szemét és a fülét. Hogy a kérdés most ilyen mértékben napirendre került, annak a legfőbb oka mindenképpen a világrendszerváltásban keresendő: az USA várható meggyengülése esetén ugyan melyik nagyhatalom vállalja föl Izrael „érdekeinek” képviseletét? Addig kellett tehát cselekedni, és Izrael közel-keleti befolyását a legnagyobb ellenségének elpusztításával elősegíteni, amíg az Egyesült Államok katonailag még a legerősebb hatalom. Persze az USA számára külön nyereség lenne, ha egyidejűleg Irán hatalmas olajkincsére is rátehetné a kezét (lassítva ezzel a hanyatlását), és az iráni olajszállítások felfüggesztésével sikerülne csapást mérnie legfőbb riválisának, Kínának a gazdaságára is. Hogy azután a világot uraló „titkos elit” szándékosan gerjeszti-e a Földgolyó egészére kiterjedő totális káoszt az „új világrend” megteremtése céljából? Egyáltalán nem kizárható. A Jóisten mentsen meg minket a legrosszabbtól.

Kapcsolódó: Amerika izraeli nagykövete szerint rendben lenne, ha a zsidók az egész Közel-Keletet elfoglalnák "bibliai alapon"