Grzegorz Braun, aki az országa parlamentjében elhelyezett provokatív hanukai menóra „mint sátáni kultusztárgy” elleni poroltós merénylete óta a világ antiszemita közönségének egyik kedvence, most az európai parlamentben az iráni háború felelősségének kérdését feszegette, nyolc napon túl gyógyuló poszttraumás stressz szindrómát okozva a jelenlévő sameszgojoknak.
Mivel Kaja Kallas, az EU külügyi főcsinovnyikája óvakodott feltárni az Irán elleni amerikai-izraeli támadás lényegét, Gregorz Braun emlékeztette rá, hogy mennyire fölösleges és haszontalan a hivatala, világossá téve, hogy az agresszió elkövetői a zsidók, Izrael és a zsidó diaszpóra, a fegyverük az amerikai haditengerészet és légierő, a hangtompító pedig maga Kallas és az apparátusa.
Ekkora zsidófelségsértés hallatán a láthatóan agyvérzést kockáztató David McAllister, a németországi Kereszténycionista Unió (alias CDU) skót-német mamelukja a szokásos antiszemitázással szó szerint belefojtja a szót Grzegorz Braunba. „Pofa be!”, mondta neki pofátlanul a „szólásszabadság mint európai érték” nevében, a hozzá hasonlóan zsidócsahos „népképviselők” tapsikálásától kísérve (abszolút kontrasztban a nép hangját ténylegesen képviselő Youtube-kommentelők elsöprő többségének véleményével).
Kallas és az egész bagázsa ugyanazt a kognitív disszonanciát tanúsítja az iráni háború esetében is, mint korábban a gázai genocídium kapcsán. Nem merik észrevenni az elefántot a szobában, csak még nevetségesebbé és szánalmasabbá téve kollektív sumákolásukat és zsidómentegető pánikreakciójukat, amely a fehér népeket 1945 óta sújtó filoszemita pszichológiai kondicionálás nyilvánvaló eredménye. Ennek szellemében a zsidókat sohasem szabad kritizálni, mi több, engedelmesen szolgálni kell őket, bármilyen bűncselekményeket is követnek el. A legutóbbi zsidó háborúk azonban egyre több embernek nyitják fel a szemét világszerte, akár tetszik az EP zsidóbűnpártolóinak, akár nem.
Egyébként egy friss felmérés szerint a lengyelek 40 százaléka – horribile dictu – nem szereti Jahve kedvenceit, a 22 százalékuk viszont továbbra is pozitív érzelmeket tanúsít velük kapcsolatban, miközben a palesztinok iránti szimpátiájuk immár enyhén meghaladja az Izrael iránti támogatásuk mértékét, és a fiatalabb nemzedék Lengyelországban is nagyobb valószínűséggel hajlik a palesztinok felé. (40% of Poles say they do not like Jews, survey shows, ynetnews.com, 2026.02.11.)
Ez a tűrhetetlen helyzet nyilvánvalóan drasztikus állami beavatkozást igényel, ezért a lengyel kormány totális háborút hirdetett az antiszemitizmus ellen, Maria Ejchart igazságügyi miniszterhelyettes vezényletével törvényileg tilalmazva a zsidók bírálatát. Elvileg továbbra is szabad lesz kritizálni Izraelt, de szinte biztos, hogy nyugati mintára előbb-utóbb ez is a „herem” kategóriába fog esni.
A zsidóajnározó program része többek között a főügyészség és a rendőrség közötti szoros együttműködés jelentős megerősítése az antiszemita bűncselekmények interneten történő hatékony üldözése érdekében; speciális intézkedések bevezetése az antiszemita gyűlöletbeszéd nyomtatott sajtóban és online hírportálokon történő megnyilvánulásai elleni küzdelemhez; az internetes közösségi platformok 24 órás aktív monitorozása (MI-algoritmusok alkalmazásával) az antiszemitizmus megnyilvánulásainak jelentése és eltávolítása érdekében; állandó együttműködés a különböző zsidó és zsidókollaboráns spicliszervezetekkel az online antiszemitizmus elleni küzdelem területén.
A kulcsfontosságú szempontok közé tartoznak a biztonsági intézkedések is az alábbi prioritásokkal: a zsidó helyszínek (zsinagógák, iskolák, temetők, közösségi központok) biztonsági előírásainak javítása; a bűnüldöző hatóságok éberebb és kíméletlenebb reagálása az antiszemita bűncselekményekre; a zsidók biztonságérzetét növelő általános intézkedések; a zsidó élet támogatása, ami túlmutat a puszta védelmen, és gyakorlati lépéseket tartalmaz, lehetővé téve a zsidóság növekedését és fejlődését, így a zsidó bevándorlás és a zsidó közösségek finanszírozását adópénzből; plusz természetesen a holokauszt-haszbara fokozása a lengyelek körében.
Ennek a tavaly novemberben indított 5 éves nemzeti stratégiának tehát az a deklarált célja, hogy növelje a zsidók számát Lengyelországban, ahol jelenleg 40 ezer dekkol belőlük, ami ugyan jelentős növekedést jelent a kommunizmus bukása utáni ötezres létszámukhoz képest, de az egykori történelmi szinttől messze elmarad. Úgy tűnik, hogy a jobbliberális Donald Tusk megirigyelte az illiberális Orbán Viktor ténykedését a magyarországi „zsidó reneszánsz” érdekében, és a babérjaira törve egyre több zsidót szándékozik Lengyelországba telepíteni. Alapvető politikai nézeteltéréseik ellenére e tekintetben legalábbis teljesen egy húron pendülnek, ahogyan az a magukfajta kóserdemokratákhoz illik.
Mindehhez bizonyára Grzegorz Braunnak is lesz néhány keresetlen szava a lengyelek 40 százalékával a háta mögött.
GI - Kuruc.info

.jpg)













