Kedves Gyerekek!
A világ igazságos.
A jó elnyeri méltó jutalmát.
A rossz pedig méltó büntetését.
Én most egy karácsonyi mesét mondok, amelyikben ez nem így van. De hát, mint mindenki tudja, a mese nem a valóság. Ha netán e mese mégis hasonlítana a valóságra, mind a mese, mind pedig a valóság – ahogyan ez ma szokás – elhatárolódik e mese azon álságos beállításától, hogy valóságnak akarja feltüntetni magát.
Erdő Péter bíboros, a magyar katolikus egyház feje karácsonyi misét mutatott be a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Markó utcai épületében. A misén a beszámolók szerint hatvan előzetes fogva tartott vett részt, egyikük festménnyel ajándékozta meg a bíboros urat.
Szentbeszédét azzal kezdte, hogy karácsony ünnepének három különböző szentmiséje van. Van az éjféli mise, van a pásztorok miséje és van az úgynevezett ünnepi nagymise, amelyek Szent János Evangéliumának kezdő részletével indul. Volt idő – így a hatvanas évek közepén is –, amikor börtönmiséért fegyelmi járt. A fegyelmi pedig elkülönítést, magánzárkát, kedvezménymegvonást vagy a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségének eljátszását vonta maga után. Ez olyan régen volt – a szocializmusnak nevezett korszakban –, amikor a raboknak még ajándékozható festményeik sem voltak.
A rendszernek viszont voltak politikai foglyai a Kozma utcai börtönben, akikről pontosan az olyan jellegű nyugati újságírók nem írtak, akik ma Magyarországon a legfőbb veszélynek nem az ország elnyomorodását, netán az agresszió rémuralmát látják a legfőbb veszélynek, hanem a Magyar Gárda vonulását. Az akkor fogva tartott mintegy háromszáz rab közül többen voltak papok is. És közülük legalább hárman karácsonykor szentmisét tartottak. „Spájzolt” nápolyiból volt az ostya, az ítélet hosszától függő kéthavi, vagy félévi gyakorisággal kapott csomagokban beküldött, tortát ízesítő mazsolából a misebor.
Az egyik ilyen miséző pap – Isten huszárjának is nevezték betérése előtti foglalkozásáról – Tabódy István volt. Ő „csak” 18 évet ült Horn Gyula ex-miniszterelnök, Lendvai Ildikó MSZP frakcióvezető, Kovács László uniós biztos és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korábbi rendszerében. Volt ő már Recsken, ütötték, rúgták. Ahogyan a neoliberálisok viselkedtek korábbi maszkjukban.
A másik zárkában titkon miséző pap a jezsuita Vácz Jenő volt, akinél lebilincselőbben Magyarországon biztos nem tudott rendtársáról, a francia paleontológus-filozófus Teilhard de Chardin-ről mesélni. A jezsuita rend akkor tiltott volt. Vácz atya pedig az élettől volt eltiltva hosszú éveken át.
A harmadik „zugmiséző” (így nevezték az ilyen papokat Horn, Kovács, Lendvai Ildikó és Gyurcsány elődjei) a regnumista Thiry István volt. Hosszú, nagyon hosszú éveket ült ő is, mert hitre oktatta az ifjúságot. Ami törvénybe ütköző cselekedet volt. Thiry István olyan szerényen, mint ahogyan élt, 2000. december 31-én távozott el e világból. Alig néhány hónappal a Bicskén plébániára és szeretetre lelt Tabódy atyát követve égi útján.
Az 1914-ben született Vácz atya majd három évvel utánuk sóhajtott egy utolsót.
Ki hallott róluk az elmúlt években róluk bármit is? Akár anyaszentegyházuktól? Amely hemzsegett a rendszer kollaboránsaitól. Nem kellett volna legalább most megemlíteni őket a Markó utcai misén? Nem mint mártírokat, mert ők ezen maguk mosolyogtak volna.
A napokban jelent meg hír arról, hogy az elhunyt amerikai kongresszusi képviselőről, Tom Lantosról emléktörvényt alkotna a Gyurcsány-kormány és „Magyarország nagy barátjának” intézetet hozna létre. Így olyan magyar történelmi személyekkel kerülne egy oldalra, mint Szent István, Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy Deák Ferenc.
Lantos, Ceausescu volt kommunista diktátor nagy barátja, mindig is keményen ostorozta a magyarországi „szélsőjobboldali” jelenségeket, nagyon rossz hírünket keltve a világban.
Eddig a mese. Amiből ha levontok bárminő következtetést, ne féljetek, a valóság elhatárolódik tőletek. Parancsszóra a mese is.
Mert a világ igazságos.
A jó elnyeri méltó jutalmát.
A rossz pedig méltó büntetését.
(Lovas István - Magyar Nemzet Képeslap)
A világ igazságos.
A jó elnyeri méltó jutalmát.
A rossz pedig méltó büntetését.
Én most egy karácsonyi mesét mondok, amelyikben ez nem így van. De hát, mint mindenki tudja, a mese nem a valóság. Ha netán e mese mégis hasonlítana a valóságra, mind a mese, mind pedig a valóság – ahogyan ez ma szokás – elhatárolódik e mese azon álságos beállításától, hogy valóságnak akarja feltüntetni magát.
Erdő Péter bíboros, a magyar katolikus egyház feje karácsonyi misét mutatott be a Fővárosi Büntetés-végrehajtási Intézet Markó utcai épületében. A misén a beszámolók szerint hatvan előzetes fogva tartott vett részt, egyikük festménnyel ajándékozta meg a bíboros urat.
Szentbeszédét azzal kezdte, hogy karácsony ünnepének három különböző szentmiséje van. Van az éjféli mise, van a pásztorok miséje és van az úgynevezett ünnepi nagymise, amelyek Szent János Evangéliumának kezdő részletével indul. Volt idő – így a hatvanas évek közepén is –, amikor börtönmiséért fegyelmi járt. A fegyelmi pedig elkülönítést, magánzárkát, kedvezménymegvonást vagy a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségének eljátszását vonta maga után. Ez olyan régen volt – a szocializmusnak nevezett korszakban –, amikor a raboknak még ajándékozható festményeik sem voltak.
A rendszernek viszont voltak politikai foglyai a Kozma utcai börtönben, akikről pontosan az olyan jellegű nyugati újságírók nem írtak, akik ma Magyarországon a legfőbb veszélynek nem az ország elnyomorodását, netán az agresszió rémuralmát látják a legfőbb veszélynek, hanem a Magyar Gárda vonulását. Az akkor fogva tartott mintegy háromszáz rab közül többen voltak papok is. És közülük legalább hárman karácsonykor szentmisét tartottak. „Spájzolt” nápolyiból volt az ostya, az ítélet hosszától függő kéthavi, vagy félévi gyakorisággal kapott csomagokban beküldött, tortát ízesítő mazsolából a misebor.
Az egyik ilyen miséző pap – Isten huszárjának is nevezték betérése előtti foglalkozásáról – Tabódy István volt. Ő „csak” 18 évet ült Horn Gyula ex-miniszterelnök, Lendvai Ildikó MSZP frakcióvezető, Kovács László uniós biztos és Gyurcsány Ferenc miniszterelnök korábbi rendszerében. Volt ő már Recsken, ütötték, rúgták. Ahogyan a neoliberálisok viselkedtek korábbi maszkjukban.
A másik zárkában titkon miséző pap a jezsuita Vácz Jenő volt, akinél lebilincselőbben Magyarországon biztos nem tudott rendtársáról, a francia paleontológus-filozófus Teilhard de Chardin-ről mesélni. A jezsuita rend akkor tiltott volt. Vácz atya pedig az élettől volt eltiltva hosszú éveken át.
A harmadik „zugmiséző” (így nevezték az ilyen papokat Horn, Kovács, Lendvai Ildikó és Gyurcsány elődjei) a regnumista Thiry István volt. Hosszú, nagyon hosszú éveket ült ő is, mert hitre oktatta az ifjúságot. Ami törvénybe ütköző cselekedet volt. Thiry István olyan szerényen, mint ahogyan élt, 2000. december 31-én távozott el e világból. Alig néhány hónappal a Bicskén plébániára és szeretetre lelt Tabódy atyát követve égi útján.
Az 1914-ben született Vácz atya majd három évvel utánuk sóhajtott egy utolsót.
Ki hallott róluk az elmúlt években róluk bármit is? Akár anyaszentegyházuktól? Amely hemzsegett a rendszer kollaboránsaitól. Nem kellett volna legalább most megemlíteni őket a Markó utcai misén? Nem mint mártírokat, mert ők ezen maguk mosolyogtak volna.
A napokban jelent meg hír arról, hogy az elhunyt amerikai kongresszusi képviselőről, Tom Lantosról emléktörvényt alkotna a Gyurcsány-kormány és „Magyarország nagy barátjának” intézetet hozna létre. Így olyan magyar történelmi személyekkel kerülne egy oldalra, mint Szent István, Kossuth Lajos, Széchenyi István vagy Deák Ferenc.
Lantos, Ceausescu volt kommunista diktátor nagy barátja, mindig is keményen ostorozta a magyarországi „szélsőjobboldali” jelenségeket, nagyon rossz hírünket keltve a világban.
Eddig a mese. Amiből ha levontok bárminő következtetést, ne féljetek, a valóság elhatárolódik tőletek. Parancsszóra a mese is.
Mert a világ igazságos.
A jó elnyeri méltó jutalmát.
A rossz pedig méltó büntetését.
(Lovas István - Magyar Nemzet Képeslap)
