Gyurcsány és Orbán, a cigánybűnözés két ádáz ellensége. Gondolnám, ha most jöttem volna a Marsról. De hát nem a Marsról jöttem, hanem születésem óta itt élek ebben az országban. És tudom, hogy a két, fent említett politikus hiába mutat most nagy bátorságot a cigánybűnözés elleni fellépésben, egy szavukat sem szabad elhinni. De miért is?
Hogy Gyurcsány egyetlen egy szavát sem szabad elhinni, azt hiszem, nem kíván kommentárt. Ennek az embernek a neve olyannyira összenőtt a hazugsággal, hogy talán a közeli jövőben a nép a "gyurcsányoskodik" igén a hazudozás legfelső fokát érti majd. „Ide figyelj, ne gyurcsányoskodj nekem, mert átlátok rajtad!” Vagy: „a gyurcsányoskodót hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát.” Hát nem nevetséges, hogy ez az ember, most a cigány maffiózók vagyonosodási vizsgálatát kezdeményezi? Pont ő? Vagy: ki akarja vizsgáltatni a cigányok tavalyi enyingi felvonulását? Az, aki a Gárda betiltását kezdeményezte? Hát nem sül le a bőr a gátlástalan pofájáról?! Na, de hagyjuk is ezt a bohócot...
Itt van viszont Orbán Viktor. A Fidesz elnöke tegnap kijelentette: a cigányok által elkövetett bűncselekmények száma megnőtt. Igen? Ez kb. annyi, mintha bejelentette volna: a téli hónapokban hidegebb az idő. Aztán azt is mondta, hogy mindezt nem érdemes tagadni, itt az ideje az őszinte beszédnek. Igen? Miért, eddig nem volt itt az ideje? Sőt, Orbán Viktor a tévékamerák előtt még mécsest is gyújtott Veszprémben. Igen? A korábbi gyilkosságok után egyszer sem találkoztunk vele.
Hol volt és mit mondott Gyurcsány és Orbán, amikor egy cigány horda Szögi tanár urat agyonrugdosta a gyermekei szeme láttára? Hol volt és mit mondott Gyurcsány és Orbán, amikor Gadnán egy idős asszonyt a cigány bestiák megerőszakoltak, összekötöztek, a szemét kinyomták, majd agyonütötték? Hol volt és mit mondott Gyurcsány és Orbán, amikor Kiskunlacházán öt cigány fenevad megerőszakolt és megfojtott egy 14 éves kislányt? Sehol. Odahaza hallgattak, vagy éppen azzal voltak elfoglalva, hogy hogyan tudnák egymást kiütni a hatalomból...
Tegyük már fel a kínzó kérdést: egy fiatal román fiú halála kellett ahhoz, hogy Gyurcsány és Orbán végre felfigyeljen a magyar emberek millióinak szenvedésére? Hogy a rendőrség végre nyomozni kezdjen? Hogy a médiában végre legalább féligazságokat elmondjanak? A korábbi áldozatok brutális halála talán nem volt ugyanilyen sokkoló? Azon túl lehetett lépni? Vagy ők csak magyarok voltak? Az az igazság, hogy egyik pártelnöknek sem hiszek. Sem Gyurcsánynak, sem Orbánnak. Hiteltelenek. Nekik ez az egész nem más, mint matematika. Megmérték a közvéleményt, és most bizonyára több a rettegő magyar szavazó száma, mint a kétezer forintért megvehető cigányoké. Ha nagyon emelkedik a tendencia, a cigánybűnözés kifejezés használatát is bevállalják, talán még a Gárdába is jelentkeznek, de vigyázzunk, mert ha visszafordulna a dolog, akkor úgy lépnének át az újabb áldozatok holtteste felett, mint ahogy azt a korábbi hónapokban tették.
És mennyire szánalmasak a megoldási javaslataik. Gyurcsány szerint kétmilliárd kell a rendőrségnek, Orbán szerint meg harminc. Az az igazság, hogy szerintem háromszáz milliárd sem lenne elég, mert ez az egész már régen nem pénzkérdés. Hiába lenne a rendőrök fizetése ötszöröse a mostaninak, akkor sem mernének lemenni Enyingre rendet tenni. Itt az egész cigánykérdést újra kell gondolni. A maszatolókra már régen nincs szükség. Az ő húsz évük vezetett ide. Az ő húszéves cinkos félretekintésük eredményezte, hogy felnőtt és most robbant az az új cigány generáció, aki soha nem látta egyetlen családtagját sem dolgozni, de azt tapasztalta, hogy a „görbe utakon” jól lehet élni, hogy gengszterré lenni nálunk felvágós dolog, és hogy az agresszió, a bunkóság és a bűn révén kiskirály lehet.
Kemény fellépés kell, amelyet a maszatolók már képtelenek megtenni. Sem Gyurcsány, sem Orbán. A segélyrendszert nem csak munkához kell kötni, de át nem ruházható jegyekben kellene kiutalni. A családi pótlékot a harmadik gyermektől adókedvezményként kellene folyósítani, hogy véget érjen a megélhetési gyermekgyártás. A fegyverviselést lehetővé kellene tenni az érettségizett állampolgárok számára, mindenki másnak viszont szigorúan tiltani. A többszörösen elítéltektől el kellene venni a szavazati jogot. Véget kellene vetni a börtön-wellnessnek, hogy az elzártak azt valóban büntetésként éljék meg, és ne két gyilkosság közötti szórakozóhelynek. A magyar honvédséget haza kellene hívni Irakból és Afganisztánból, a békét ne ott tartsák fenn, hanem idehaza. Végül a minősített esetekben vissza kellene állítani a halálbüntetést.
Bizonyára még volnának más javaslatok is. De ami itt leginkább hiányzik, valójában egy dolog. Ez pedig az akarat. Mert itt mindenki csak beszél, kommunikál, számolgat és taktikázik. De valójában nem akarnak változást, hiszen a változás óhatatlanul továbbgyűrűzne más területekre is, és előbb-utóbb megfosztaná őket húsz éve bebetonozott státuszaiktól. Az pedig nekik mindennél fontosabb. Nemsokára ezért minden magyar embernek a szavak vagy a tettek között kell majd választania...
Vona Gábor - Barikád