Sajnálatos, de tény, hogy 2007. augusztus 19-én a Vereckei-hágónál úgy tettünk zarándokutat, hallgattuk végig a Kárpátia-együttes szivbemarkolóan gyönyörű koncertjét előbb fenn, Árpád fejedelmünk hazajövetelének szinhelyén, majd lenn, Beregszászon - mellesleg zuhogó esőben -, hogy közben egyetlen egy ukrán rendőrrel nem találkoztunk. A sajnálatos szó a hazai állapotokkal való összehasonlitásra utal, mert, ugye, a csonka országban mindez teljességgel elképzelhetetlen.

Az utóbbi időben egyre sokasodnak azok az aggasztó hirek, melyek szerint tanárok Budapesten, Debrecenben, lelki agressziót követvén el diákjaik ellen, megtiltják bizonyos nemzeti szimbólumaink viselését tanitványaik számára.

Elöljáróban kedves, az ultraliberális agymosással szemben rezisztens diákjaink nevében szögezzük le: ma a jelenleg hatályos jogszabályok szerint egyetlen tanár sem tilthatja meg növendékeinek semelyik nemzeti jelképünk viselését sem. Amennyiben esetleg valamelyikük ún. tiltott önkényuralmi jelképet viselne, akkor sem tehet semmit, legfeljebb, ha van annyira alávaló, feljelentheti a gyereket a területileg illetékes rendőrkapitányságon. (Mellesleg ez a törvény úgy ostobaság, ahogyan van, s miképpen Vajnai Attila esete is bizonyitja, csodálatosan érvényesül a kettős mérce elve itt is. Vajon miféle itéletet hozna a tisztelt biróság abban az esetben, ha valaki horog- vagy nyilaskeresztes kitűzővel járna-kelne közterületen? Naná, hogy elmeszelné!)

Nemrégiben Nyiregyháza egyik iskolájában is megtörtént, hogy valamelyik korunk degenerált liberális szelleméhez kényszeresen idomuló kolléga leszedette növendékeivel az Árpád-sávos és a történelmi Magyarország-kitűzőket. Mégis milyen alapon? Amerikai nemzeti jelképeket, mindenféle elkorcsosult hollywoodi akcióhős képmását, vagy éppen a Che Guevaráét hordozó pólókban nyugodtan lehet iskolába járni, csak olyanban nem, amely ennek a nemzetnek az identitását és tradicióját hordozza ősi időktől fogva? Hát hová süllyedt ez az ország? Van még lejjebb? (Gyanitom, hogy igen.)

Arra kell hogy biztassak minden hazaszerető diákot, hogy az ilyen, magyarnak nem is nevezhető tanár utasitásának végrehajtását tagadja meg, és a leghatározottabban utasitsa vissza, sőt, már másnap úgy jelenjen meg az iskolában, hogy lehetőleg egyszerre viseli magán mindkét nemzeti szimbólumunkat, a történelmi Magyarországét meg az Árpád-sávos kitűzőt is.

Ezeknek a senkiházi hontalan és azonosságtudat nélkülieknek vagy éppenséggel idegen érdekek előtt hajbókolóknak ezentúl semmilyen megalázó hülyeségét nem szabad eltűrnünk. Eljött a zéró tolerancia alkalmazásának ideje velük szemben.

Mert ez nem kozmopolita-ország, hanem Magyarország, ahol mi vagyunk itthon. Akinek meg nem tetszik, el lehet menni…

Lipusz Zsolt