 Tóásó Előd |
Kezdődik azzal, hogy az ügyet rejtélyes okok miatt áthelyezik La Pazból a 400 kilométernyire fekvő Cochabambába. Aztán kiderül, hogy a vád koronatanúját megkínozták és megzsarolták, minderről maga Marcelo Sosa számol be egy ismerősének, a hangfelvételt pedig remek időzítéssel a tárgyalás első napján mutatja be egy független bolíviai tévé.
Az ügy további „furcsaságai” röviden, a teljesség igénye nélkül, amolyan távirati stílusban. A lelőtt Eduardo Rózsa Floresről olyan fényképek kerülnek elő, amelyen az ő kivégzésüket később irányító rendőrparancsnokkal együtt mosolyognak a kamerába. A képek nem igazán sugallják azt, hogy rossz lenne a viszony a két férfi között, hogy az egyik később agyonlövi a másikat.
Előkerül két videofelvétel. Az első abban a szállodában készült, nem sokkal a kommandós akció után, ahol rajtaütöttek Floresékon. A felvételekből kiderül, hogy az akcióban venezuelai kommandósok is részt vettek (Florian Geyer állítja, Dél-Amerikát és az ottani nyelvjárásokat jól ismerő szakértő ismerőse megerősítette: biztos, hogy nem bolíviaiak beszélnek a felvételeken, venezuelai nyelvjárásra hasonlít, amit hallunk. Továbbá szintén a bolíviai rendőrség dokumentumaira támaszkodva állítja, a "testvéri" Venezuela részvételét Morales rendőrsége is tudta.).
Továbbá egy kockás ing érdekes vándorlását is megfigyelhetjük. Ez utóbbi alaposan megerősíti azt a gyanút, amit egy neves magyar specialista fogalmazott meg, hogy az áldozatokat tulajdonképpen nem a szállodában, hanem valahol máshol végezhették ki, majd a holttesteket visszaszállították és „berendezték a terepet”. A második napvilágra került felvételeken az látszik, amint a szállodától nem messze levő pavilonba mennek a kommandósok, a beszélgetésfoszlányokból arra lehet következtetni, hogy a felvétel akkor készül, amikor a később „megtalált” fegyvereket elhelyezik.
A Wikileaks-nek köszönhetően az is kiderült, hogy az amerikai nagykövetség szerint a Rózsa-ügyet Morales szervezte meg. Portálunk külső munkatársa, Florian Geyer publicista és oknyomozó újságíró véleménye szerint több mint bizonyos, hogy Morales legalábbis tudott az ellene szervezkedő Eduardo-csapatról, de az sem kizárt, hogy tényleg Morales és köre szervezte meg az akciót. Oka volt rá, hiszen az erősödő elszakadáspárti Santa Cruz-i ellenzékét egy ilyen akcióval padlóra küldhette volna, ami kis híján sikerült is. Florian Geyer portálunknak írott levelében azt állította, ő személyesen látott olyan bolíviai titkosszolgálati forrásokból származó állami pecséttel ellátott dokumentumokat, amelyek meglehetősen furcsán számolnak be az esetről, illetve a kommandós akciót megelőző időszakban is elgondolkodtató parancsok és intézkedések járták körbe a bolíviai hatóságok vezetőit.
A mészárlásban életét vesztett Magyarosi Árpád (Fiúka) boncolása után kiderült, hogy semmi sem igaz abból, amit a hatóságok állítottak a „heves tűzpárbajról”. Ráadásul az eseményekről beszámoló híradók felvételein jól látszik, hogy az egyik hullazsákban fekvő áldozat – vélhetően Magyarosi Árpád – kezei össze vannak kötve, vagy bilincselve. Márpedig tűzpárbajban lelőtt áldozatokat ritkán szoktak megbilincselni.
Nem tudjuk, hogy Rózsa-Flores valójában miért ment Bolíviába, és azt pedig végképp nem tudjuk, hogy valóban „terrorcselekményeihez” kívánta társként használni a gyerekeket, vagy a szívbeteg Tóásó Előd, a bohém zenészpalánta Magyarosi Árpád kiváló fedőtörténetet nyújtottak neki, mint dokumentumfilmet forgató újságírónak. Azt viszont szomorúan kell elkönyvelnünk, hogy egy ilyen kétségkívül nehéz ügybe keveredett magyar testvérünkre magasról tesz rá a Nemzeti Együttműködés Rendszerének külügyminisztériuma.
Az egyik magyarországi hetilap internetes portálja arról számol be, hogy a bolíviai magyar konzul nem tud ott lenni Előd mellett a tárgyalóteremben, mert, idézzük André Bartost: „Az utazási és a szállodai költségekre való tekintettel a tiszteletbeli konzul egyelőre nem szándékozik a per helyszínére utazni”.
A magyar külügyminisztérium amúgy nem nyújt semmit a hazánkat képviselő tiszteletbeli konzuloknak, úgy kell nekik, magyarkodni akartak, képviselni minket, akkor fizessék ők a saját zsebükből, gondolhatják Martonyiék. Nos, a konzul nem tudja fizetni a cochabambai utazást és szállást, így Tóásó Elődnek semmilyen segítséget nem nyújt a magyar állam a tárgyalás során. Apró, de sokat mondó tény: Tóásó Előd kettős, román-magyar állampolgár. A román konzul megkereste és felajánlotta segítségét, amit a magyarságára büszke Előd visszautasított. Lehet, elhamarkodott döntés volt?
Akárhogy is, a világ másik végén egy magyar bajban van. Egy magyar, aki idehaza tanított, adót fizetett és élte normális életét abban az országban, ahol mindent díjaznak, kivéve a normalitást. Valószínűleg a minden fiatalban meglevő kalandvágyát kihasználva eszköz lett egy sötét és véres játszmában. Azonban ez még nem ok arra, hogy hazánk hátat fordítson neki, elfelejtse őt.
Akárhogy is, a világ másik végén egy magyar bajban van. Egy magyar, aki idehaza tanított, adót fizetett és élte normális életét abban az országban, ahol mindent díjaznak, kivéve a normalitást. Valószínűleg a minden fiatalban meglevő kalandvágyát kihasználva eszköz lett egy sötét és véres játszmában. Azonban ez még nem ok arra, hogy hazánk hátat fordítson neki, elfelejtse őt.
Hozzuk haza Tóásó Elődöt, poroljuk el itthon a fenekét, hogy ilyet többé ne tegyen. Csináljunk vele itthon akármit, de ne hagyjuk, hogy bolíviai politikai csatározások játékszere legyen továbbra is!
Szabadságot Tóásó Elődnek!
(Kuruc.info)
