Eltekintve attól, hogy a világpolitikai elit naponta hódolattal méltatta a rettegett „náci-vadász” tevékenységét, díszpolgári és díszdoktori címekkel honorálva azt; (ugyanilyen rangokat adtak a rablógyilkos Ceausescu-házaspárnak is!) a holokauszt-revizionista körök régen bizonyították, hogy bizony őkelme az okirat-hamisítástól kezdve, a fenyegetéses zsaroláson át a levélbomba-merénylet kísérletéig végigzongorázta a nemzetközi jogi normák megsértésének közel teljes skáláját. (Ha alkalma lett volna rá, feltehetőleg embert is rabolt volna, mint elődei anno Eichmannt.)

Kár, hogy – egzisztenciáját féltve – a nemzetközi jogászok egyike sem merte soha beperelni ezen apróságokért. Bár az is könnyen meglehet, hogy néhány Don Quijote alkatú hős megpróbálta, de nem tudunk róla, mert a Moszad megbízásából idejekorán elütötte őket – véletlen balesetként – egy kóbor autó. Wiesenthal utódja, Efraim Zuroff is igyekszik példaképe nyomdokaiba lépni, s biztos vagyok benne, hogy ha elfogynak a potenciális, levadászható ó-náci áldozatjelöltek, kerítenek majd ők újakat a föld alól is, hogy megdolgozhassanak éhező családjuk betevő falatjaiért. Zentai Károly bácsi, Képíró Sándor bácsi egyelőre megúszták (már megint a mázlista magyarok!) De Demjanjuk bácsi becsületét (kinek ártatlansága korábban a bíróságok előtt többször is bebizonyosodott) végül sikerült egy elmarasztaló ítélettel mégis sárba tiporniuk.

A Simon Wiesenthal Központ e nemes, humanitárius tevékenysége megihletett, új álmot szülve lelkembe: a Ludas Mátyás Központ gondolatát, mely a kérlelhetetlen „cionista-vadász” szerepkört vállalhatná magára. Vezetőjének megválaszthatnánk (mivel Budaházy György kissé elhúzódó előzetes letartóztatása miatt sajnos egyelőre aligha jöhet számításba) mondjuk Toroczkai Lászlót. A cionista-vadászat elfogulatlan s rettenthetetlen kádi elé citáltatná az összes palesztingyilkos népirtó izraeli politikust (Perec-apóval az élükön);  idehaza pedig Biszku Bélát és Horn Gyulát, az ’56-ban hazánkat eláruló magyargyilkos népirtókat. Magam részéről egészen elégedett lennék a valóságos életfogytiglani börtönbüntetések kiszabásával is, természetesen a rabok kemény fizikai munkájából fenntartott fegyintézetekben. De nem kerülhetnék el sorsukat a Sorosok, Spirók, Kertészek, Esterházyk sem, akik nemzetgyalázás, rágalmazás, becsületsértés bűnében találtatnának egy valóban független bíróság által bizonyosan vétkesnek, s ezért évtizedekig megfosztatnának szabadságuktól. Nem megtorlásul, de még csak nem is elrettentésül, egyszerűen végre tartós békét és nyugalmat teremtendő a magyar szellemi közéletben.

Reménykedünk egy szebb jövőben. Ám szerintem egy igazán szép jövő csak fentebbi álmom valóra válásával születhetne meg…

(Kuruc.info)