A londoni székhelyű gazdasági napilap szerint a viták és a konfliktusok ellenére is van remény az izraeli-palesztin rendezésre. Sőt, tulajdonképpen mindkét fél tudja, hogy milyen feltételekkel lehetne tartós békét kötni. A kérdés csak az, hogy lesz-e kellő bátorság a megállapodás megkötéséhez és a határok kijelöléséhez. Az új izraeli kormány megalakulása óta csökkent a megegyezés esélye.
Ehud Olmert korábbi miniszterelnök és Mahmúd Abbász palesztin vezető tavaly ősszel rendkívül közel került a megállapodáshoz - írja az Economist. Olmert lemondott a ciszjordániai területek 94 százalékáról, a maradék 6 százalékért izraeli területeket ajánlott cserébe. Hajlandó volt hozzájárulni Ciszjordánia és a gázai övezet közötti biztonsági folyosó kialakításához. Az izraeli miniszterelnök és a palesztin vezető Jeruzsálem felosztásáról is egyetértésre jutott.
Sőt, a korábban leginkább problematikus kérdésben, az Izrael területéről elmenekült palesztinok hazatérésével kapcsolatban is konszenzus volt kialakulóban. A londoni hetilap információi szerint 300 000 palesztin térhetett volna a zsidó állam területére: kevesebben, mint a palesztinok szerették volna, de többen, mint ahány menekültet korábban Izrael visszafogadott volna. A menekültek visszatérése a palesztinok számára elsősorban szimbolikus jelentőségű: a palesztinok számára azért fontos, mert Izrael így elismerné, hogy jogtalan volt a palesztinok elűzése. Izrael számára viszont a zsidó állam elképzelésének feladása lenne, hiszen az arab kisebbség aránya jelentősen megnőne az ország területén.
A londoni hetilap szerint Abbász végül azért nem írta alá a megállapodást, mert Olmert nem volt hajlandó másolatot adni neki a megosztott Jeruzsálem térképéről. A kudarcban szerepe lehetett a rossz légkörnek is: a tárgyalások idején derült ki, hogy az izraeli telepesek már a ciszjordániai területek 9 százalékát foglalják el. A palesztin vezető óvatosságához hozzájráult az is, hogy Olmert hivatali ideje végéhez közeledett.
Benjamin Netanjahu, Izrael új miniszterelnöke jóval keményebb feltételeket szabna Palesztina függetlenségének kikiáltásához, mint elődje. Elsősorban az izraeli telepek építéséről nem hajlandó lemondani. Az Economist szerint az amerikai elnök szokatlanul határozott fellépése miatt valószínűleg Netanjahu is kénytelen lenne meghátrálni, így izraeli oldalon elképzelhető lenne a megállapodás elfogadása. Ehhez azonban Netanhajunak le kellene mondani az egységes Izraellel kapcsolatos álmairól.
Palesztin oldalon is lenne esély a megállapodásra - feltéve, hogy a januári választások a mérsékeltebb Fatah győzelmével zárulnak. A tartós békéhez azonban fontos lenne a palesztin oldal egysége is - a Hamász azonban egyelőre nem hajlandó elismerni a zsidó államot.
(Glóbusz, Economist)
