Alulírott Gőbl György 9400 Sopron.... szám alatti lakos a Központi Nyomozó Főügyészség Nyom. 35/2008/2. számú határozata ellen

p a n a s s z a l

élek.

Bevezetőmben le szeretném rögzíteni, hogy Alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaság jogállam. (Alkotmány 2. § (1) bek. „A Magyar Köztársaság Független, demokratikus jogállam”.) Az államnak a jog uralma alatt kell állni, az állam csak a jog keretei között, a jog által előre meghatározott eljárási rendben működhet. Az Alkotmánybíróság már 1991-ben, mintegy elvi éllel mondta ki az 56/1991. (IX. 8.) AB határozatában, hogy a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. Az állam köteles betartani törvényeit és egyéb jogszabályait. A közhatalmi erejével ezeket megváltoztathatja, de hatályuk alatt az előre meghatározottakhoz kötve van.

A jogállamiság leegyszerűsítve nem más, mint az önkény ellentéte. A jogállamiság központi eleme a jog uralma, azaz az állami (ügyészi) szervek lehetséges megnyilvánulásait, aktusait, cselekvőségét éppúgy jogszabályok határozzák meg, mint az egyénét, az állampolgárét. Ez egyébként a demokrácia fogalmával is szoros összefüggésben áll, ez a kölcsönös kötelezettség biztosítja – egyebek mellett -, hogy az állampolgár ne alattvaló legyen, illetve a hatalmat ne ragadhassa magához valamiféle kivételezett, a jogon és a jogi felelősségen „kívül álló”, afelett létező, saját belátása szerint, következmények nélkül, önkényesen cselekvő privilegizált állami elit.

A hatalom számára tehát az adott helyzetre irányadó jogszabály éppúgy korlátozást jelent, mint az egyén számára. Következésképpen egy ügyészi eljárás elbírálása szempontjából az elsődleges zsinórmérce az, hogy megfelelt-e az irányadó jogszabályoknak.

Ha a jogszabályokat, jogi normákat következmények nélkül, azaz felelősség nélkül lehetne megsérteni, akkor a jogállamiság jelentése és jelentősége súlytalanná válna.

Az államnak (ügyészségnek) nincs joga nagyvonalúan eltekinteni a felelősség megállapításától, annak kimondásáról, hogy ki követett el mit, ez milyen jogszabályba ütközött, mi lett volna a helyes cselekvés, s mi lesz a szankciója annak, hogy az illető állami hatóság megsértette a rá vonatkozó normákat, túllépte a számára megengedett

- 2 -

cselekvés kereteit, illetve elmulasztotta megtenni azt, ami a jogszabálynál fogva kötelessége lett volna.
Meggyőződésem, hogy Magyarország jövője, a magyar demokrácia szempontjából kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a jogsértések feltárására s abból következően a felelősség megállapítására és a felelősségre vonásra sor kerül-e. A felelősség „elkenése”, a jogsértés tényének a jogsértő személyhez kapcsolásának elmulasztása azt üzen a mindenkori állami szervnek, ügyészségi vezetőnek, ügyészeknek, nyugodtan sértsd meg az irányadó jogszabályt, ennek semmiféle tényleges számodra érzékelhető következménye nem lesz, jogsértéseiket felelősségre vonás nélkül, személyes konzekvenciák nélkül „úszhatják meg”.

A Központi Nyomozó Főügyészség a nyomozás elrendelése, illetőleg a feljelentés elutasításáról való döntése előtt feljelentés kiegészítést rendelt el, nagyon helyesen.

A feljelentés kiegészítés során azonban nem próbálta beszerezni a feljelentés alapját képező Index hírportál birtokában lévő hangfelvételt. Nem hallgatta meg az „az épület előtti kritikus beszélgetés” résztvevőit, a három tanút, a tanúkat segítő ügyvédet az újságírót és Keller Éva r. századost.
A Központi Nyomozó Főügyészség érdemi döntését a feljelentett Dr. Varga Gergely 2008. január 17. és 21. napján kelt és a fővárosi főügyésznek címzett jelentése valamint a fegyelmi eljárás során 2008. január 22. napján tett meghallgatáson általa elmondottakra alapozta. Dr. Varga Gergely hitelesége, igazmondása kérdéses mivel csak a nyilvánosságra került felvétel után írta meg jelentését.

Dr. Varga Gergely a feljelentett, tehát érdekelt akiről joggal feltételezhető, hogy menteni próbálja magát (önmagában ez manapság már természetes, logikus, még csak el sem ítélhető) hiszen beismerő vallomása esetén is büntettet követ el és a legenyhébb ítélet esetén kiszabott ítélettel is elveszti ügyészi állását.

Az tény, hogy Angel Mendosat rendőrök bántalmazták hivatalos eljárás keretében. És az is tény az elkövető rendőrök közül senki nem tud semmit és egyik elkövető számára sem volt elsődleges szempont a törvényt sértő cselekedet jelentése a szolgálati felettesnek. De ez így volt a 2006. október 23-i véres rendőri túlkapások esetében is. Az az életszerű, hogy az ilyen eseményeknél jelenlévő becsületes rendőrök /feltételezem Ők vannak nagyobb számban talán még/ egyszerűen félnek. Ezek a becsületes rendőrök országunkban napjaink történésein keresztül vonják le tapasztalataikat és a kivárásra, túlélésre rendezkedve várják a megtisztulást. Ez az eszmefuttatás azonban túlmutat jelen panasz kivizsgálásának kérdéskörén ugyanakkor elválaszthatatlan az egész társadalmunk működése szempontjából.
Indítványozom, kérem a Tisztelt Legfőbb Ügyészséget, hogy rendelje el a nyomozást. A nyomozás keretében vizsgálja meg a feljelentés alapját képező hangfelvételt, hallgassa ki a felvétel idején jelenlévőket, rendelje el Dr. Varga Tibor poligráfos vizsgálatát.

- 3 -

A panaszomra adandó válaszban kérem annak megválaszolását, hogy a határozatot hozó Dr. Keresztes Imre körültekintően járt-e el, amikor a feljelentett jelentéseire
meghallgatási vallomására alapozta döntését. Ez szerintem a józan ész szerinti gondolkodás semmibe vétele.