Miközben a jobb- és balliberálisok 99,9%-a cinkosan hallgat, vagy még örül is annak, hogy a Zuckerberg-diktatúra a letörölte a számukra kellemetlen kérdéseket feszegető Mi Hazánk Facebook-oldalát, tette ráadásul ezt a választás előtti napokban, egyértelműen befolyásolva annak kimenetelét (arról nem is beszélve, hogy az úgynevezett nemzeti oldalon is elhangzik a "minek mentek oda" Kuncze Gábor-i bölcsesség, mert nem képesek felfogni, hogy ma sajnos csak így lehet elérni a legtöbb embert, miközben az ellenség nemcsak vígan használhatja ugyanezt, de még meg is tolják őket) - nos, miközben a máskor a mindenféle jogokra és a szólásszabadságra máskor oly érzékenyek most kussolnak vagy kárörvendenek, vannak, akik felemelik a hangjukat a legújabb aljasság ellen.
Elsőként Hont András szólalt meg, tőle származik a címbéli idézet:
Ha másra nem is, de az elmúlt harminc év a szabad eszmecserére lehetőséget teremtett, és gyakorlatilag minden érv elhangzott, amely a liberális jogállam, a második világháborút követő szabad világ alapelveit támasztja alá. Ennek ellenére a legevidensebb dolgok sem tudtak meggyökeresedni. Például az, hogy azért nem vonom el saját értékpreferenciám, ízlésem, érdekem szerint más alapvető jogait, és azért nem örvendezek ilyesminek, ha más teszi, mert akkor adott esetben ő is elvonhatja az enyémet, vagy lelkesen tapsolni fog, amikor az én jogaim számolódnak föl. Márpedig amikor egy emberi kommunikációban monopolhelyzetbe kerülő szervezet felszámolja valaki megnyilvánulási lehetőségeit, akkor ott sérül a szabad véleménynyilvánítás. Még kirívóbb az eset, ha ennek a politikai döntéshozatal szempontjából is van jelentősége, és még döbbenetesebb, ha ezt egy választási kampány finisében egy mérhető támogatottságú politikai erővel szemben teszik. A felvilágosult vallásúak jelentős része azonban bárgyún helyesel a Mi Hazánk oldalának eltűntetése miatt, és nemhogy annak árán nem képes ezen úrrá lenni, hogy akkor ez bármikor vele is megtörténhet, hanem azon az áron sem, hogy 12 éve ez történik vele. Vannak, akiken nem lehet segíteni.
Korábban a Telexnek is beszólt, ismét fején találva a szöget:
 |
Tibi atya így köszöntötte ma a követőit:
Jó reggelt mindenkinek, kivéve azoknak, akik demokratának vallják magukat, de örvendeznek, amikor egy monopol helyzetű médiaplatform a választások előtt törli egy bejutásra esélyes párt oldalát! Dicsértessék!
"Amikor vitték Dórát, nem szóltam, mert Bélának hívnak"
Veczán Zoltán, a Mandiner munkatársa hosszabb írásában érintette ezt a témát is, alább a vonatkozó rész, a teljes, az ukrajnai helyzettel is foglalkozó, lényeglátó és szókimondó írás itt olvasható:
Törölte a Facebook a Mi Hazánk oldalát. Jól megkapták a „büdös nácik”, vagy ez a Zuckerdemokrácia tesztje?
Isten látja lelkem, nem vagyok mi hazánkos. Nagyon nem. Bár elutasítok minden, a gyermekek óvodáskori (!) nevelésébe a nemi orientációval kapcsolatos érzékenyítést sunyin belevivő, naivák és naugyék által irkált szövegszerűségeket, azok közé tartoztam, aki nem tartotta jó ötletnek, hogy Dúró Dóra annak idején önkéntes marketingesként fogta, és ledarálta a méltán felejthető Meseország mindenkié című könyvet (na ugye, hogy nem emlékszik rá senki, s ha mégis, körülbelül úgy, mint a fogába ragadt Turbó rágóra harminc évvel ezelőttről), mert egyrészt az egy könyv, amit nem darálunk, másrészt ezzel az eladási toplisták élére repítette, amit meg nem szeretnénk.
Elhagynak százak, jönnek ezrek – a Facebook sokadszor is teljesen nyíltan beleállt a cenzúrába, választások előtt pár nappal, és egy mérhető támogatottságú politikai párt oldalát leszedte azért, mert
egy, nem tetszett a cenzoroknak valamikor valami, amit csinálta; kettő, csipkebokor-vessző; három, csinálj saját platformot, büdös paraszt, akarom mondani, kedves fogyasztó, és versenyezz azzal a gigavállalattal, amelyiknek a névleges értéke a hazád nyolcéves nemzeti össztermékének felel meg
– mégis rövid távon nem kizárható, hogy Zuckerberg cenzora fölfelé tornázza a párt népszerűségét. Hiszen sikerült áldozati szerepbe tolni, ami protestvoksban bőven többet hozhat, mint amire a Mi Hazánk béna és minimum ritmustévesztett „covid-diktatúrás” kampányszlogenjeinek hirdetései valaha képesek lettek volna, ha nem tiltják le, ugyebár.
Szóval a probléma többrétű, és már-már közhelyszerű. Ezerszer foglalkoztunk már a közösséginek hazudott média antidemokratikus tendenciáival. Persze, ha az amerikai elnök oldalát le merik lőni, amikor már látják, hogy bukni fog, és nem veszélyes szembeszállni vele, igazán nincsen mit csodálkozni azon, hogy egy nem túl nagy közép-európai ország nem túl nagy pártjával ezt meg meri tenni. Ez nem, hogy nem elkoptatott vörös vonal, de még a biztonsági sáv sem, amit kérünk szabadon hagyni. Érdeke sem fűződik hozzá körülbelül senkinek, hogy megvédje a Mi Hazánkat, értékalapon pedig talán a legmagányosabb párt az egész politikai palettán, egy egykor volt radikális párt egykor radikális szárnyából alakulva.
Ilyenkor sehol sincsen a közbeszédben a liberális közhelyek szentháromsága, hogyúgymond, ahol könyveket égetnek, ott füzeteket is fognak, hogy amit mondasz, úgyse érdekel, de harcolok érte, hogy elmondhasd, továbbá,
amikor vitték a Dúró Dórát, akkor nem szóltam, mert Bélának hívnak. Vagy valami ilyesmi.
S hogy lássuk, hogy nem békeidőket élünk, hanem a négyévente szervezett polgárháború végső napjait, nem, hogy csendben maradnak az amúgy rendszeresen cenzúrát, propagandát és diktatúrát kiabáló csoportok, hanem egyenesen örülnek, hogy oda lett csöszve a büdös náciknak, hát hol a darálód, Dóra?
(...)
Pedig olyanunk van nekünk is, mármint hazánk, meg annak az érdeke, médiashow-nk viszont nincsen, így a hergelt közvélemény szerint nekünk előbbink sem lehet. Még a németeknek, franciáknak csak-csak, akik amúgy pont ugyanazt mondják például energiaügyben, amit mi (ráadásul ezzel éppen Ukrajna polgárait védve a megfagyástól), de legalább lepasszolnak néhány kiszuperált régi fegyvert, amit más országokon keresztül – a maguk számára biztonságosan – oda tudnak szállítani.
Na, őket meg a neonáci Azov-légiót biztosan nem tiltja le majd a Facebook, minden idők legnagyobb könyvdarálója. Egyelőre.
Dúró: ne hagyjuk, hogy a Facebook döntse el a magyar választásokat!
Korábban írtuk: A választás hetében tiltotta le a Facebook a Mi Hazánk oldalát
