Előbb iskoláinkat és gyermekeinket kell velük összeboronálni, majd jöhetnek a befektetők: ez PC, jó lesz a Bazilikának, és különösen a nyári zsidó fesztiválnak, ahova már Jeruzsálemből is jöhetnek előadók - ismerteti a zsidó betelepítés újabb, helyi és magyar kezdeményezésnek beállított fejezetét Rogán Antal. Aki fideszes politikus. És olyan rendes, hogy közben újabb gójellenes talmudista tanokat oktató zsidó iskola létrehozásán munkálkodik.

Egy hiteles keresztény magyar politikus

Az V. kerületi polgármester részt vett a Jeruzsálemben szeptember közepén rendezett nemzetközi polgármesteri konferencián. A HVG ottani tudósítója további terveiről, izraeli benyomásairól faggatta az önkormányzati vezetőt, aki örömmel nyilatkozott új magyarellenes projektjéről, mely az ártatlan , sőt, hasznunkra váló testvérvárosi kapcsolat kiépítésének álarcát viseli. Alább az eredeti interjú (helyesírási hibák javítva), élvezet olvasni, milyen érdekes módon segíti a közeljövőben a palesztinok elől menekülni kényszerülő jeruzsálemi zsidóság hazánkba vezető honfoglaló útjának egyengetése Rogán városvezetői ismereteinek bővítését.

HVG: Mi késztette rá, hogy elfogadja a meghívást és Jeruzsálembe jöjjön?

Rogán Antal: A belvárosi önkormányzatnak nincs izraeli testvérvárosa, ezért igyekszem testvérvárosi kapcsolatot létrehozni magával Jeruzsálemmel, vagy legalábbis annak egy városnegyedével, lehetőleg már a következő év elejére. Emellett számítottam arra, hogy a konferencián rengeteg új ismeretséghez, információhoz jutok, és ebben nem is csalódtam.

HVG: Miért olyan fontos, hogy az ötödik kerületnek legyen egy izraeli testvérvárosa?

R.A.: Elsősorban azért, mert sok zsidó polgár él a kerületben, s rengetegen származtak el tőlünk errefelé. Ez teljes mértékben indokolná a szoros kapcsolattartást, hiszen például Jerevánnal sem azért alakult ki kiválóan működő testvérvárosi kapcsolatunk, mert éppen az tetszett meg a volt Szovjetunió tagköztársaságai közül, hanem mert örmény kisebbség él a kerületben, amely sokat tesz ezért a virágzó kötelékért. Budapestnek Tel-Avivval már van ilyen együttműködése, ezért nekünk inkább Jeruzsálem tetszene. Ezt szerintem mindenki el tudná fogadni, hiszen ennek a városnak akkora a súlya, jelentősége, történelmi léptéke. A Bazilika közössége is csak nyerne a szorosabb kapcsolatokkal, s a két város szerkezetileg is sokat tanulhatna egymástól. A jeruzsálemi tömegközlekedés jelenleg gyakorlatilag a buszokra épül, tehát ők is sokat elleshetnének Budapesttől ezen a téren. Mi meg tanulhatnánk a környezettudatosabb szemléletmódból, pl. az öntözőrendszerek takarékos vízfelhasználásából. Pesten a vízfelhasználás háromnegyedét megspórolhatnánk az izraeli módszerekkel.

HVG: Konkrétan miből állna a testvérvárosi együttműködés?

R.A.: Elsősorban kulturális kötelékekre gondolok, iskolák és gyerekek kapcsolatára, klasszikus művészeti cserékre. A Belvárosnak van egy kiváló kulturális műhelye, az Arany 10 központ és környezete, ahol sokféle ember megfordul, sokféle művészeti program van, kereshetnénk nekik egy jeruzsálemi testvérintézményt. És a Jeruzsálemben élő magyarok is sokat hozzátehetnének mindehhez. A következő belvárosi fesztivált már jelentősen színesíthetnék Jeruzsálemből érkező előadók. Ez a minimum, amivel egy ilyen kapcsolat elkezdődik. Aztán jöhetnek gazdasági vonzatok is, például befektetők. Krakkó testvérvárosunkkal ez is sikeresen kiépült, míg máshol ilyesmi nem jelent meg. E kapcsolatok fejlődését a továbbiakat már az élet diktálja.

HVG: Vannak olyanok, nem is kevesen, akik antiszemitizmusukat Izrael-ellenességbe csomagolják. Nem tart attól, hogy bírálni fogják, amiért híve a Belváros szorosabb izraeli kapcsolatainak?

R.A.: Nagyon szívesen meghallgatom az ellenzők érveit, de ha ezek politikailag nem elfogadhatók, akkor a leghatározottabban elutasítom őket. Azért, mert egy város Izraelben van, ne létesítsek vele testvérvárosi kapcsolatot? Ez finoman szólva nem PC, azaz politikailag nem korrekt. Igenis, a Belvárosban levő zsidó közösség, amely a holokauszt miatt sajnos szerteszéledt a világban, olyan kulturális értékeket teremtett, amelyeket önmagában is szívesen ápolunk. Ennek a közösségnek a világ más részeire szakadt tagjaival miért ne építsünk ki és tartsunk fenn kapcsolatot? Nagyon fontos dolognak tartom, és akkor is megvédem ezt az ügyet, ha számomra elfogadhatatlan politikai támadások érik.

HVG: Miféle értékes városvezetési dolgokat tanulhatott errefelé?

R.A.: Például alkalmam nyílt megismerni az itteni vízművek működését, az itt alkalmazott technológiát. Meglepett, hogy mennyire magas szinten gondoskodnak a víz visszaforgatásáról, egy olyan többszintű technológiáról, amellyel az ivóvízből a továbbiakban ipari felhasználású vizet állítanak elő. Hiába bővelkedünk mi Budapesten vízben, ez mégis tanulságos, akárcsak az a mód, ahogy itt a város minden polgárát, már a kisgyermekeket is, felkészítik a víztakarékosságra. Magyarországon mindezt talán a fűtéstakarékossággal kapcsolatban tehetnénk hasonlóképpen. Legnagyobb csodálatomra a személyes beszélgetésekből az is kiderült, hogy Magyarországon gyártják a membrános technológiát, s ezeket a szűrőket itt használják, míg mi pedig Budapesten nem.

HVG: Milyen a viszony az önkormányzat és a területén élő zsidó közösség között?

R.A.: Békés, jó a viszony. Többek között hamarosan helyet adunk egy zsidó vallási közösség iskolájának a belvárosban. A Chabad lubavicsi közösség a Károly körúton már működtet egy zsinagógát, és most most iskolát is szeretnének nyitni. Természetesen a képviselőtestület döntésétől függ, hogy megkapják-e, de én támogatom ügyüket. Az Alkotmány utcában volt egy kisegítő iskola, amelynek a helyét vagy irodának adjuk ki, de ez csak komoly befektetések árán lenne lehetséges, vagy oktatási célokra használjuk továbbra is, de akkor a lubovicsieknek kellene biztosítani a felújítás költségeit. Úgy látom a lubavicsiek közössége mögött anyagilag erős csoport áll, amely meg tudja oldani az épület rendbetételét, s nekem nincs ellenemre, hogy ami eddig iskola volt, az iskolaként működjön tovább.

HVG: Nyilván már számos testvérvárosuk van. Velük kapcsolatban milyenek a tapasztalatok?

R.A.: Jók és rosszak egyaránt. Van olyan, amit kifejezetten meg kellett szakítanunk, mert semmi értelme sem volt, pl. az olasz Mandragonéval, egy Nápolytól délre eső kisvárossal. Testvérvárosi kapcsolatot csakis ott érdemes működtetni, ahol van valamilyen szál, amely élővé teszi, hiszen nem a polgármesterek lehelnek életet egy ilyen kötődésbe, az ő kölcsönös látogatásaik semmit sem jelentenek. De ha civil szinten megvannak a kapcsolódások, akkor élnek a programok. Nagyon jó a kapcsolatunk pl. Krakkóval, mivel a Budapesten élő lengyel kisebbség komoly erővel működteti. Hasonló a helyzet - mint említettem - az örmény kisebbség és Jereván vonatkozásában. A határon túli magyar településekkel is biztatóak az ügyeink. Ezen túl van olyan hely, pl. London Westminster kerülete, ahol kifejezetten városvezetési szempontok miatt érdemes fenntartani a szálakat, mert tőlük például rengeteget tanulhattam parkolási és egyéb kérdésekben. Berlin belvárosi területével vegyesek a tapasztalataink, van olyan év, hogy nagyon felélénkül, van hogy nagyon ellanyhul a kapcsolat. Egy izraeli, jeruzsálemi testvérvárossal bizonyára működőképes lesz az együttműködés. Minden esély adott rá, hogy azt a civil kapcsolódások életben tartsák.

(Shiri Zsuzsa/Jeruzsálem)