 |
Akárcsak Képíró Sándor csendőrtiszt esetében, a Budaházy-ügyben is az történik, hogy egy hazafit elítélnek olyan feltételezett, bűnténynek minősülő cselekedetért, amelyet nem követett el. Közismert, hogy a most folyó büntetőeljárás tárgya az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére való felhívás volt Budaházy esetében. (Megjegyzés: ezért a rendszerért amúgy nem volna kár, bármilyen úton-módon múlna is ki, s végre megkezdődhetne az új, magyar honalapítás. Sokadszor ismétlem: az Aranybulla ellenállási záradéka, a híres 31. cikkely csaknem kötelességévé teszi az országlakosoknak a zsarnoki hatalommal szembeni fegyveres ellenállást.).
Budaházyt elítélték (1év, 3 évre felfüggesztve), mivel a nagyérdemű bíróság úgy találta, hogy néhány írásával megvalósította a fentebb már említett bűncselekményt, továbbá úgymond „szélsőséges politikai rendezvények ismert vezéralakjaként” vált ismertté.
Ilyeneket olvasva kezd az ember elbizonytalanodni, hogy vajon nem egy rémálom részese-e? Vagy nem a feje tetejére állított világban él-e, ahol a normálist abnormálisnak minősítik, a jogot jogtalanságnak, a jóságot gonoszságnak, a hazafiságot terrorizmusnak és viszont.
Annak a kormánynak eufemizált haramiabagázsnak az egyedei, akik a mai vészkorszakban rombolják le és semmisítik meg az országot, vajon miért nem állnak már a bíróság elé? Most attól eltekintve, hogy jogfolytonosak az 1990 előtti kommunista terrorbandával, melynek hatalmi tobzódását gyilkosságok, vér, szenvedés és tönkretett emberi életek kísérték, az elmúlt két évtizedben elkövetett gaztetteik is égbekiáltóak.
Börtönbe kellene kollektívan vonulniuk, mert elkövették a magyar nemzet ellen bűnszövetségben, folytatólagosan, aljas indokból, előre megfontolt szándékkal megvalósult rablás, népirtás és hazaárulás bűntettét – csupán a legkirívóbbakat említve. A számonkérés helyett azonban elvtárs-tőkéseink zavartalanul lopkodják tovább a milliárdokat, úgyhogy valóban ideje lenne már a szabadmadarak (ha létezik egyáltalán még a pártjuk) egyik „bölcsének”, Kuncze Gábornak elővennie a padlásról és leporolnia azt a legendás „Lop Stop” táblát. Azt hiszem, annál szélsőségesebb politikai megnyilvánulások nehezen képzelhetőek el, mint amelyek a mai budapesti marionett-kormány tevékenységét kísérik. A szélsőséges társaságok vezéralakjait viszont, miként ma a bírósági végzésből megtudhattuk börtönbüntetésre kell ítélni. Nosza!
S vajon miért nem ítélték már el a sün-gárda több száz tagját, akik évek óta folyamatosan terrorizálják a normális életet élő magyar állampolgárokat? Emlékezetfrissítésképpen: Gergényi fő vadállat Untermensch pribékjei 2006 őszén embereket csonkítottak meg, tettek egy életre nyomorékká, aláztak meg, korlátoztak személyes szabadságukban, törték derékba pályafutásukat és még hosszasan folytathatnánk a bűnlajstromot. Azonban az új, Bencze-Tóth-féle vezetés kreativitásából is csupán arra futotta, hogy ugyanazzal a bioselejt személyi állománnyal folytatta, illetve folytatja a „dicső” előd „rendfenntartó” ÁVH-s politikáját.
S akkor újból, már kissé ingerülten feltéve a kérdést: ezek az aljas bűnözők hogyan lehetnek még most is szabadlábon, hogyan állhatnak még most is, büntetlenül a rendőrség állományában, amikor régen a fegyház rácsai mögött kellene elmélkedniük arról, hogy tisztességes polgárokat, diákokat, idős embereket vadállati kegyetlenséggel nem bántalmazunk? Mert ember ilyet nem tesz, s arra sem árt néha gondolni, hogy jöhetnek még olyan idők, amikor gaztetteiket egy népítéletkor kamatostól fogják visszakapni. A lényegi kérdés persze az, hogy az ávós pribékterror ügyében hol a fészkes fenében van a magyarországi (i)gazságszolgáltatás? Miért nem ezeket az agy nélküli droidokat ítéli hosszú-hosszú letöltendő szabadságvesztésre az arra illetékes bíróság?
2009-ben Magyarországon tehát ott tartunk, hogy a nemzetük sorsa és jövője iránt felelősséget és elkötelezettséget érző hazafiakat a despotikus helytartó-kormány hatóságai üldözik, vegzálják, bebörtönzik. Ugyanakkor a valóságos bűnözők gyakorolják a hatalmat, s döntenek több millió magyar sorsáról, eleve halálra ítélve valamennyiünket. A történelemnek azonban van legalább egyetlen tanulsága: az ilyen gaztettek soha sem maradtak megtorlatlanul. Reméljük, ez a törvény a jövőre tekintve is hatályos marad.
Lipusz Zsolt – Kuruc.info
Kapcsolódó anyagok:
