A járókelők közül néhányan megálltak egy pillanatra, mikor a városgondnokság autójával érkező overallos férfiak törni kezdték a padok alatti betont. Néhányan megjegyezték, miért kell kitörni, hisz alig egy éve helyezték ki őket. A munkások tíz padot szereltek le a Hajós és a Mednyánszky utcában. Valóban újak voltak, a miskolci Avas lakótelepen korábban zajlott parkosítás és játszótér-felújítás során helyezték ki őket, darabja negyvennégyezer forintba került. Ha valaki megkérdezte volna, miért viszik el, az overallosok azt felelték volna, Fodor Zoltán önkormányzati képviselő rendelkezett a bontásról. És azért, hogy ne legyen mire ülni.

Ez volt az első hivatalos válasz az Avas lakótelepre beköltöző roma családokkal együtt érkező problémára.

A lakótelepen mindig is laktak romák. Az Avas régóta izgalmas terep, nemcsak társadalomkutatók számára. (Kuruc.info: Ez milyen mondat már? Izgalmas a társadalomkutatók számára. Az emberek rettegését én nem nevezném "izgalmasnak", még akkor sem, ha társadalomkutatókról van szó...) Tavaly tavasszal azonban valami olyasmi kezdődött, amire addig nem volt példa. Mintha sajátos népvándorlás indult volna az Avasra. Elhíresült nyomortelepekről, környező települések szegénysorairól érkező családok vették be magukat a lakótelepre. Sokszor húszan, harmincan költöztek be egy, plusz két félszobás lakásokba. Megjelenésüket nem lehetett nem észrevenni. Voltak, akik a kukák tartalmát kezdték felhordani a lakásba, de akadt, aki az összegyűjtött fémhulladékot tárolta a nagyszobában, majd a lépcsőházban és a lift gépházánál. Másoknak a lakótelepi ajtók bekattanó zárja bizonyult újdonságnak, nem egy kizáródott lakó rúgta be a saját ajtaját, amit azután nem is csináltatott már meg, legfeljebb egy madzaggal pótolta a kiszakadt zárat.

Az új lakók mindenhol ott voltak, egyszeriben tele lett velük a lépcsőház, a park, az iskola. Reggelente a fél lépcsőház értesült arról, mikor indultak iskolába a gyerekek, este közös tömbházi kényszerszórakozássá vált a zenehallgatás. Az otthoni szóváltásokat három emeleten hallhatták, keresetlen kíváncsisággal. A régi lakók spontán tiltakozása gyorsan elhalt, ha valaki szólni mert a hangoskodás vagy a szemét miatt, legalább féltucatnyi ordító férfi vette körül válogatott fenyegetéseket ordibálva.

Nem lehetett tudni, hányan jöttek, honnan és miért. De felbukkantak az alsó és a felső utcákban egyaránt, és mivel mindenhol felfigyeltek rájuk, úgy tűnt, elözönlötték az egész lakótelepet. Néhány éve hasonló folyamat játszódott le a város határában, Lyukóvölgyben, ahol az erdő alatti hétvégi házakba költöztek be százszámra a nyomor határán élő családok. Lyukóvölgy azonban külterület, a bevándorlási hullámot megelőzően alig volt állandó lakója. Ezzel szemben az Avas csaknem negyvenezer ember otthona. A Miskolc fölé emelkedő dombon egy Salgótarján méretű város lakossága él egyforma, harminckét méter magas betonházakban - alig három négyzetkilométernyi területen. A lakótelep közepén húzódó Középszer utca alighanem esélylyel pályázna az ország legzsúfoltabb utcája címre. A kilencvenes években egy időben hírhedt környék volt, valamivel később azonban konszolidálódtak a viszonyok. Pásztor Albert rendőrkapitány nemrégiben még a béke szigetének nevezte az Avas lakótelepet. Most nem az. Pedig a bűnözés statisztikailag kimutathatóan nem nőtt. De a házak közé beköltözött a félelem és a szorongás.

Igaz, az érintett lakásokban már nem feltétlenül azok laknak, akik néhány hónappal ezelőtt felbukkantak. Miután többségük semmilyen számlát nem fizetett, az áramszolgáltatás kikapcsolása és a végrehajtók megjelenése után néhányan már továbbálltak. Fodor Zoltán az Avas egyik önkormányzati képviselője, (a terület négy képviselője közül egyedüliként él a lakótelepen) tavaly októberben a cigány kisebbségi önkormányzat három vezetőjének társaságában bekopogtatott az egyik elhíresült lakásba, és miután az ajtót nyitó asszony behívta, bement. A férfiak közül senki nem volt otthon. Ott találtak viszont három fiatalasszonyt, köztük egy várandós kismamát, egy idősebb nőt, vagy tucatnyi iskoláskorú és kisebb gyermekkel.

- Hányan laknak a lakásban? - kérdezte a képviselő.

Az egyik nő azt mondta, csak heten. A többiek vendégségben vannak.

- Mióta?

- Három hónapja.

- Vagy inkább fél éve, ahogy hallom. Ez nem vendégség, asszonyom. Ez a lakás ötvenöt négyzetméter, nem alkalmas arra, hogy húsz-egynéhányan lakjanak benne.

Novemberre Fodor Zoltán már három olyan lakásról tudott, melyet az elviselhetetlen szomszédság miatt hagytak el » » lakói. Egy idős házaspár a gyermekeihez költözött, egy család hatmillióért adta el egyébként nyolcmillió forintot érő otthonát. Egy valósággal elmenekülő lakó arról számolt be a képviselőnek, három éjszaka hívott rendőrt a zajongókhoz. A harmadik éjszaka rátörték az ajtót, hogy ha még egyszer telefonálni mer, levágják a fejét. "Tíz évet ültem börtönben", közölte az új szomszéd, "nem érdekel, ha vissza kell mennem".

A képviselő novemberben feljelentést tett gyanús körülmények között zajló lakásvásárlásokról. A feljelentéshez csatlakozott Káli Sándor, Miskolc polgármestere is. Kiderült, hogy a beköltözési hullám hátterében egyetlen nagyszabású bűnügy húzódik, melynek célja a Fészekrakó programban biztosított állami források jogtalan lehívása. A lakásokat megvásárló családok a gyerekeik után járó szociálpolitikai támogatást önrészként felhasználva bankhitelt vettek fel, a zökkenőmentes ügyintézést garantáló hivatali közreműködők a pénz egy részét - a szóbeszéd szerint egy tipikus, nyolcmilliós lakás esetén kétmilliót - visszakapták. A nyomozás nem hivatalos tájékoztatás szerint mintegy száz ingatlant és kétszáz személyt érint. A rendőrségi eljárás megindulása óta a beköltözési hullám megállt, ám az addig érkezett családok továbbra is az Avas lakói.

Tavaly novemberben a miskolci önkormányzat soron kívüli napirendként, ellenszavazat nélkül döntött az avasi városőrség felállításáról. Ez a gyakorlatban annyit jelentett, hogy havi tízmillió forintos költséggel megbízást adnak a budapesti Safety Sector Kft.-nek, mely korábban két fővárosi kerületben is vállalt már hasonló feladatot.

- A képviselők november 20-án szavaztak a megbízásunkról - eleveníti fel a projektvezetőként bemutatkozó Borbély Menyhért, aki korábban Záhony rendőrkapitánya volt. - Huszonkettedikén kialakítottuk a diszpécserközpontot egy lakótelepi lakásban, megvásároltuk a szükséges felszerelést, a gépkocsikat, telefonokat, egyenruhát, gumibotot, gázspray-t. Vagyonőri képesítésű embereket vettünk fel, akiket két napon át képeztünk ki az avasi feladatra, majd huszonnegyedikén reggel két gépkocsis és három gyalogos járőr szolgálatba lépett. Azóta folyamatosan tíz emberünk van kint a lakótelepen. Miután a társasházaktól kulcsot vagy belépőkódot kaptunk, rendszeresen végigjárjuk a lépcsőházakat is. Figyelmeztetjük a rendzavarókat, visszapakoltatjuk a szemetet a kukázókkal, szállóra küldjük a lépcsőházban fekvő hajléktalanokat, és így tovább. Ingyenesen hívható számunk van, ami gyakran csörög, az utóbbi időben egyre többször a város más területeiről is keresnek. Oda persze nem megyünk, hiszen a mi munkánk az Avas.

A városőrség jelenleg harminchárom fővel működik, ebből huszonkilencen miskolciak. Az indulás óta nyolc embert küldtek el különféle okok miatt. Borbély Menyhért időről időre teszteli az embereit. Legutóbb, mikor azt hitték, hazament, megkereste az egyik járőrt, és arra utasította, kérjen azonnali segítséget, majd bontsa a vonalat. Ő maga elindította a stoppert és várt. Az első autó három perc múlva érkezett, a másik kettővel később - ezt jónak ítélte. A valóságban még nem szorultak segítségre emberei - igaz, arra akadt már példa, hogy fellépésük nem volt elég, a hangoskodók lecsillapítására, és ők maguk hívtak rendőrt.

Az Avas lakótelepen tizennyolc éve működik önálló rendőrőrs, igaz, a város nyugati része, Miskolc-Tapolca és az egyetem is hozzájuk tartozik. Szerencsi Árpád őrsparancsnok azt mondja, a lakótelepen nem történik több bűncselekmény, mint korábban, nem nőtt sem a lopások, sem a betörések száma, nem tűnnek el autók, nem rabolnak ki embereket.

- Tavaly áprilisban jeleztem a helyi képviselőnek, hogy valami furcsa dolog történik az Avason, egyre-másra kapjuk a hívásokat csendháborítás, rendzavarás miatt - eleveníti fel az őrnagy. - Azt saját hatáskörben elrendeltem, hogy ha a járőrnek másodjára kell visszamenni ugyanarra a címre, akkor helyszíni bírsággal büntet. Szükség esetén a leghangosabb személyeket előállítjuk az őrsre. De a hangoskodás nem bűncselekmény. A szemetelés sem az.

A lakótelepen nyolc éve működik a Magyar Máltai Szeretetszolgálat játszóházat is magában foglaló, bekerített, zárható játszótere. A nagyvárosok lakótelepein létesített máltai játszóterek a betonrengetegben céltalanul lődörgő, magukkal és üres óráikkal mit kezdeni nem tudó gyerekeket és tizenéveseket célzó program részei, hangsúlyos elem, hogy a szervezet munkatársai a kölcsönözhető játékok megóvására, és maguk utáni rendrakásra szoktatják a betérőket.

- Előfordult, hogy hangoskodó szülők megfenyegették munkatársainkat, miután a többieket zavaró gyermeket egy-egy napra kiküldtük - meséli Nagy Zsuzsanna, az avasi játszótér vezetője. - Azt is sérelmezték, miért nem engedjük be a nyolcéves gyerek felügyeletére bízott kétéves kicsit. Mondtuk azért, mert ilyen kicsire szerintünk felnőttnek kell vigyáznia. De súlyosabb konfliktusról nem tudok beszámolni. Ha érdekes, azt tudjuk bizonyítani, hogy némelyik lakásban három család is lakik, mert amikor adományt osztottunk, annyi szülő írta alá a papírt.

Az utóbbi hetekben csendes az Avas. Nem tudni, a hidegnek vagy az egyenruhásoknak köszönhető-e a viszonylagos nyugalom. A rendőrök mellett polgárőrök, közterület-felügyelők és a városőrség fekete ruhás dolgozói is járják az utcákat. A lépcsőházakból eltűnt a szemét, lárma sem hallatszik, legalábbis nem akkora, amekkorát vártunk. Becsöngetünk néhány kétes hírnévre szert tett lépcsőház lakásaiba.

- Hozzászoktam, hogy zenére alszom el - int a felső szomszéd felé egy asszony. - Volt, amikor fölmentem szólni, hogy aludni szeretnénk. Örülhettem, hogy bántatlanul lejöhetek. Vannak, akik a vasút mellett laknak, meg sem hallják a vonatokat. Mi a dáridózással vagyunk így. Már csak a segélyosztás utáni nagy ünnepléskor kapjuk föl a fejünket.

Bekopogunk néhány zajos lakásba. Nem mindenhol nyitnak ajtót.

- Nem rendőrök? - hunyorít egy kabátban ajtót nyitó fiatal férfi. - Akkor mit akarnak itt?

Öten jönnek elő, három férfi megáll a fal mellett, ketten karba fonják a kezüket. A sarok mögül asszonyok kukucskálnak, valaki a konyha felől azt ordítja, takarodjon mindenki, mikor ő vacsorázik. Mondjuk arról szeretnénk beszélgetni hogyan élnek.

- Én vagyok a tulajdonos - mondja egy vékonydongájú, göndör hajú fiatalember. - Nem akarok beszélgetni, nincs miről. Itt mindenki utál minket. Haragban vagyunk az összes szomszéddal, és nem beszélünk senkivel.

Fodor Zoltántól azt kérdeztük, mi lesz az Avas tetején leszerelt padokkal. Azt feleli, nemcsak az új padokat vitték el, hanem a huszonöt éve ott álló betonülőkéket és pingpongasztalokat is. A környező házak lakói kérték, mert az új szomszédok éjjelente azokon ülve isznak, köpködnek és kiabálnak.

- Mindent gondosan elcsomagoltunk és megőrzünk - mondja. - Remélem, előbb-utóbb minden visszakerülhet majd a helyére.
Magyarország legnagyobb betonrengetege

Negyvenezer ember három négyzetkilométeren: ez az Avas. Az ország alighanem leghíresebb lakótelepe. Itt található például egy 55 négyzetméteres lakásban az Uruguay Keleti Köztársaság konzulátusa, alig néhány lépcsőháznyira egy Bolognában tanult, a Stradivari-titkot is ismerő hegedűkészítő mestertől. Átellenben egy újabb nevezetesség: a baptisták tűcserélő irodája, melynek kapcsán kábítószeres szakemberek a lakótelepet az ország egyik heroinfogyasztó centrumának tekintik. (Tény, hogy a november végétől működő városőrség járőrei kilószám szedik öszsze a használt fecskendőket, kanalakat és egyéb kellékeket a panelházak tetejéről és egyes játszóterek környékéről, gyűjteményüket időről időre a szomszédos gyógyszertárban adják le.)

Az Avas nevű kétszáz méter magas dombot már az őskorban is lakták. A polgári világban borospincék sorakoztak oldalában, a beszakadó üregek miatt tiltott terület volt a domboldal, egyes források szerint innen eredeztethető az Avas név is. A lakótelepet az egykor tizenötezer embert foglalkoztató diósgyőri kohászat dolgozói otthonának szánták, az ország legnagyobb, 10448 lakásból álló betonrengetege három ütemben, 1973 és 1985 között épült. Az egyes ütem, a domb lábánál az eredeti szándék szerint a gyári munkások otthona volt. A gerincre épült második ütemben viszont minden olyan miskolci családnak szociális bérlakást adtak, amelyik négy gyermeket nevelt vagy vállalt. Népes roma családok ily módon a kezdetektől laktak már az Avason. A hegytetőre került harmadik ütemben már négyemeletes panelek is épültek, ezeket saját tulajdonú lakásokként értékesítette az OTP, itt csak fizetőképes családok jöhettek szóba vásárlóként. Az egyes ütemek ily módon nemcsak az épületeket, de bizonyos mértékig a lakókat is kategóriákba sorolták. (A drágábban kínált avasi lakásokat korábban úgy hirdették: nem a második ütemben található!) A kilátó alatt és a betonházaktól távolabb eső domboldalakon drága, igényes családi házak sorakoznak, a lakótelep alatt pedig - kerítéssel elválasztva - igényes és modern társasházak épültek néhány éve.

Az Avason - a 2002-ben készült összeírás idején - 71 üzlet, 18 ruházati bolt, 3 vasáru üzlet, 4 gyógyszertár, 45 söröző, presszó és étterem működött. A lakótelepen 10 házi- és 6 gyermekorvosi rendelő található, van két idősek otthona, öt általános iskola, három szakiskola, két szakközépiskola és két gimnázium. Tavaly áruházat épített a Tesco. A panelprogram keretében számos tízemeletes épületet szigeteltek és modernizáltak, a korábban egyenszürke lakótelep a színes vakolatoknak köszönhetően tarkabarka lett. (R. T.)
A városőrség - a rendőrség, a közterület-felügyelet és a polgárőrség mellé

A miskolcihoz hasonló, önkormányzati kezdeményezésre létrejött város (kerület)őrséget Budapest több pontján is találunk. Zuglóban tizenegy éve önkormányzati közalapítvány járőrözik harminc emberrel. A kerület saját őrei a közbiztonsági szempontból problémás helyeken, például az Örs vezér terén, a Stadion metró megállónál és a Bosnyák téren láthatók.

Újbudán tavaly szeptemberben tízfős "kerületőr csoporttal" egészítették ki a helyi közterület-felügyelet állományát. Fodor Vince alpolgármester szerint a hatósági jogkörrel ugyan nem rendelkező, ám zöld egyenruhát viselő járőrök puszta jelenléte is javítja a közbiztonságot, de munkájuk igen sokrétű. Ha szabálysértést vagy bűncselekményt észlelnek, azonnal hívják a közterület-felügyelőket vagy a rendőrséget.

Mint az alpolgármestertől megtudtuk az újbudai kerületőröket felvételi vizsgán választották ki, a munkához szükséges ismereteket pedig tanfolyamon sajátították el. Így fordulhatott elő, hogy a kerületőrség egyik tagja a múlt évben újraélesztett egy idős nőt, aki a Skála piacon esett össze. Az ellenőrzéseknek köszönhetően csökkent az utcai szemetelés és kevesebb autó parkol tiltott helyen. Fodor Vince eredményesnek látja az elmúlt hónapokat, ezért elképzelhetőnek tartja, hogy a létszámot a jövőben további kerületőrökkel bővítik majd.

A főváros ötödik kerületében évek óta csökken a bűncselekmények száma, ám Illés István, a belvárosi közterület-felügyelet vezetője mégis hasznosnak tartja, hogy az önkormányzattal egy éve szerződéses viszonyban álló Safety Sector Kft. biztonsági emberei segítik a közterület-felügyelők munkáját. A kerületőr megnevezés esetükben nem pontos, hiszen ők a cég és nem az önkormányzat alkalmazottai. Naponta hat-nyolc, szükség esetén akár tíz biztonsági őr is bekapcsolódik a felügyelők munkájába. Illés István - bár a megbízás díját nem árulta el - hangsúlyozta, hogy a biztonsági cég szerződtetése jelentős költségmegtakarítást jelent a kerületnek. A szakképzett biztonsági őrök több esetben védték már meg az intézkedő közterület-felügyelők testi épségét, ráadásul a cég emberei a kerékbilincs felhelyezésben és más fizikai munkákban is segítenek. (Z. D.)