Valami egészen hihetetlen mélyre süllyedt az utóbbi időben a Népszabadság. Nemcsak bűnpártolók (de ezt nevezhetjük akár egyenesen hazaárulásnak is), lásd pl. a sajókazai eset interpretációját, az annak során elkövetett hazudozásukat (“majdnem másfél év” a tíz hónap), uszításukat, hanem már azt is leírják, hogy tulajdonképpen hálásnak kellene lennünk a cigányoknak azért, hogy azok méltóztatnak bennünket rabszolgaként, csicskásként “foglalkoztatni”.

Ennél tényleg nincs alább. Ezek után egy cseppet is jóérzésű ember sürgősen felmondja a Népszabadság-előfizetését (ha még van), és mindenki mást is erre buzdít.

Mindezt az a Tóth Ákos követte el, aki már jópárszor igazolta (egyik legutolsó cikke, visszafelé mutató hivatkozásokkal, ITT), egy szinten van a Néphazi többi, militáns fajvédőjével: Nagy N. Péter (lásd EZT) , Ónody-Molnár Dóra (ő jegyezte a múltkori sajókazás, bűnpártoló, még a számokban is hazudó cikket), Hell István (azt hiszem, nem kell őt bemutatni senkinek, aki már egy ideje olvas bennünket) és Révész Sándor (egyik legújabb uszítása ITT) mellett nagyrészt ő produkálja azokat a cikkeket, amelyek a lapot a cigányfajvédő média frontvonalába “emelik”.

Ja, hadd mutassunk egy képet hőn szeretett Ákosunkról:


Megkapó jelenség, nem? Mintha csak Klecska Ernőt (a Fejér Megyei Hírlap szerkesztője; militáns feljelentgető és cigányfajvédő, aki szerint a Turul kutyatáp, pörkölt-alapanyag és dögmadár) látnánk (képe ITT).

Idézzük és kommentáljuk a Tóth-féle hányadékot:

Csicskásaink

(Kuruc.info: Mármint kinek a csicskásai, kedves Tóth úr? Mert az biztos, hogy nem a [fehér] társadalomé…)

Csicskáztatásnak nevezte el a helyi köznyelv azt a gyakorlatot, amikor "valakik" - mindenki tudja helyben, hogy kik, de a neveket jobb ki sem ejteni - rabszolgákként, rettenetes körülmények között tartanak többnyire idős, magányos, nyomorult sorsú embereket.

Ez megéri nekik: a napi egy tál ételért ingyenmunkaerőt kapnak, vagy ha nem, mert munkára már alkalmatlanok a csicskáztatottak, legalább arra jók, hogy a nevükben áruvásárlási hitelt vegyenek föl, a bankkártyájukra érkező pénzt elszedjék, eladják az otthonukat. Így egészíti ki a családi kasszát a nyugdíj, a segély, és táplálja az önérzetet is olykor, hogy lám csak, még cseléd is akad a háznál. (Kuruc.info: “cseléd” – finomkodik Tóth. Hát, igen, balliberális értelmezésben valóban “cseléd” az, akit a nyakánál fogva láncolnak ki az istállóban, és naponta egyszer adnak neki enni. Egy normálisabb család még a kutyájával sem bánik így, hát még egy emberrel…)

A hatóságok tehetetlenek, az érintettek, ha valahogy sikerülne is szabadulniuk, feljelentést nem tesznek, és nem tesz más sem, mert ott élnek, ismerik a helyi viszonyokat, emberből vannak ők is, félnek. Egy kisvárosban, mint Szarvason vagy Újkígyóson például, nagyon más az élet, mint Budapesten vagy Debrecenben, egy-két család, ha elég erős és agresszív, rettenetesen meg tudja keseríteni az életet.

És többnyire erősek azok a családok, amelyek idős embereket szednek ki az otthonokból, különböző trükkökkel magukhoz édesgetve őket, visszaélve a magányukkal, azzal, hogy nincs kihez fordulniuk a bajban. Úgy működik a rendszer, mint az uzsorásoknál. Mindenki tudja, hogy vannak, mindenki tudja, hogy kik ők, mégsem mer senki szólni, mert jöhet ugyan a rendőrség, elintézheti az ügyet, de mindenkinek ott kell tovább élnie, és lesz más uzsorás - esetenként ugyanabból a családból -, jön majd másik csicskáztató, aki eltör kezet, lábat, ha szólni mer valaki. Vagy csak minden éjjel kiabál az ablak előtt.

Az uzsorásokat ma mindenki a cigányokkal azonosítja, és komoly tétekben meg lehetne tenni, hogy a csicskáztatást is a cigányoknak tulajdonítják majd. (Kuruc.info: mert kivétel nélkül azok – legalábbis az eddig napvilágot látott, durva esetekben. Előfordulhat, hogy vannak ilyen magyar családok is, de azoknál mindezen “rabszolgatartás” maximum a II. Világháború előtti cselédtartáshoz hasonlóban merül ki, és például nem láncolják le a rabszolgájukat a nyakánál fogva, olyan szorosan, hogy még enni se tudjon a bilincsben…) Vannak ilyen cigány famíliák, de vannak ilyen nem cigány famíliák is, mint ahogy azt Babák Mihály, Szarvas polgármestere állítja, aki nyilván tudja, hogy miről beszél - az általa vezetett településen a csicskáztatás élő probléma. (Kuruc.info: még egyszer: egyetlen egy olyan esetet kérünk felmutatni, ahol a hasonló aljasságú rabszolgatartók magyarok voltak, és nem cigányok. Csak egyetlen egyet. Eddig minden egyes, kirívó esetben cigányok voltak a csicskáztatók.) Az aljasság - akárcsak a nyomor - független az ember bőrének színétől. A hagyományok már nem: minden valószínűség szerint a fogvatartottak között elvétve lesz cigány. (Kuruc.info: értsd: Tóth Ákos egy őszinteségi rohamában elismerte, hogy a csicskák nem cigányok, hanem fehérek. Nesze nektek cigányfajvédők, akik az ellenkezőjét állítjátok… így még aktuálisabb lesz a kérdésünk: vajon ha fordított lenne a felállás [cigányt bilincselne meg a nyakánál egy magyar úgy, hogy még enni se tudjon, adna neki napjában egyszer enni stb.], hasonlóan lagymatag lenne a médiavisszhang, ugyanúgy sz@rt se csinálna a sündőrség, és a Népszabadság is arról cikkezne, hogy “örülnie kéne a romának, hogy van kvártély a feje fölött, és etetik a magyarok”? Ugyan már. Világraszóló botrány lenne belőle, a rabszolgatartó magyart minimum 30 évre lesittelnék [az ítéletbe vastagon belekeverve a rászístá vonalat is] stb.)

A cigányember ugyanis nem hagyja magára a rokonait. Ha kell, tízen laknak majd együtt egy kis szobában, de az öregnek lesz helye, s míg lesz mit enniük, lesz mit ennie az öregnek is. Szép hagyomány. (Kuruc.info: boncolgassuk ezt tovább egy kicsit! A cigányoknál - ellentétben a magyarokkal - nem ritka a 7-8 gyerek, sőt több. Érdemben azonban [ezt mindnyájan tudjuk] nem foglalkozik velük senki, csak úgy "vannak", ami még ugye nem "élet"! [Kínunkban] mindig mosolygunk azon, ha egy cigány azt mondja: "7 gyereket neveltem"! Egy frászt! Az egész nap a koszos utcán téblábolás, meg a TV előtt üldögélés, az állandó harsány ordítozás egymással nem nevelés. Kérdezi a gyerekektől (ha járnak egyáltalán) valaki, valamelyik szülő, hogy "mi volt ma az iskolában?" Hogy "nézzük meg a leckét"? El nem tudom képzelni! Tehát egy ekkora családban elfér az az egy öreg, nem oszt, nem szoroz, elüldögél az a sarokban egy tál levessel. Miért adnák szociális intézetbe? Azt sem tudják, hogy van olyan, pláne, hogy még fizetni is kellene érte...? Kell az a kis nyugdíja is, az is mehet a félkarúba meg italra. Persze az öregnek is jó, oda szocializálódott, elvan. De azért ne ájuljunk már el ettől! Nem hinném, hogy beszélgetnek vele, és lesik a kívánságait. Rettenetesen szomorú, ha valaki eldobja az öreg szüleit [ez is intelligencia kérdése], de ha egy kutatóorvos egyedüli gyerekként, aki konferenciáról konferenciára jár a nagyvilágban és "elhelyezi" az édesanyját egy méregdrága, de tiszta, értelmes elfoglaltságokat kínáló szeretetotthonba, orvosi felügyelettel, foglalkozásokkal, semmi esetre sem megvetendő. A magyarok mára már "kiscsaládosak", és ebben bizony benne van az öregkori magány lehetősége is.) Szívbe markoló viszont, amikor kiderül, hogy a fogvatartottak olykor kiszabadítani sem hagyják magukat, mert úgy érzik, akármennyire rossz is a helyzetük, így mégiscsak tartoznak valahová. Rúgják, ütik őket talán, de legalább van ki rúgja őket. (Kuruc.info: ez a legundorítóbb rész. Tulajdonképp meg kellene köszönnünk a cigányoknak, hogy csicskáztatják az idős magyarokat. Ezzel meg is oldhatnánk a nyugdíjkassza gondjait, és a cigányság végre testhezálló munkát is végezhetne. Remélhetőleg Tóth Ákos is élni fog ezzel a remek lehetőséggel, és nyugdíjas éveit pihenés helyett csicskázással tölti majd. Ami pedig az ütlegeket, rúgásokat illeti, vajon miért nem kérik ugyanezt a nyugdíjasotthonok lakói? Ők tökéletesen megvannak anélkül, hogy valakik a nyakuknál fogva leláncolják őket egy istállóban és naponta egyszer kapjanak enni valami löttyöt... miért nem követelik meg ugyanezt az életformát?)

Nincs magányosabb, mint akit elrabolhatnak egy idősotthonból úgy, hogy a kutya sem keresi, mint az, akiről mindig beszélnek, mert tudják, hogy állatként tartja őt a szomszéd, de senki semmit nem tesz érte. Nincs magányosabb annál, mint akiről a helyi hivatalban mindenki tudja, hogy cselédként tartják, de nincs senki, aki úgy érezné, hogy valamit csak csinálni kéne, vagy ha mégis tenni próbál, tehetetlenségében feladja. (Kuruc.info: “nincs senki, aki úgy érezné, hogy valamit csak csinálni kéne”? Elmész a francba, Tóth! Az egész társadalom igenis érzi, hogy ezeket a rabszolgákat ki kell szabadítani. Csupán a politikusok és a sündőrség nem. Meg persze az őket támogató, bűnpártoló újságírók, mint pl. Te…)

Még nem indult hatósági eljárás csicskáztatási ügyben. A nyomorultak mindaddig "névtelenek", amíg fogvatartóik köztemetést nem kérnek nekik. Legalább a fejfájukra ráírják azt az egyet, ami még hozzájuk tartozik, a nevüket. (Kuruc.info: “köztemetést nem kérnek nekik”. Egy frászt. Az a módi – lásd a legújabb Mali Zoltán-féle esetet -, hogy a holttesteket, vagy a csontjaikat [vajon mit csinálnak a húsával? Felzabáltatják a disznókkal vagy a kutyákkal?] bedobálják valami [dög]kútba. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy továbbra is megkapják az elhunyt bankszámlájára érkező nyugdíjat, hasonlókat.) 
Olvasó: Állítólag Bob Gelfdorf már szervezi a Wembleyben a koncertet a magyarországi rabszolgatartás ellen. Madonna nagy beszédben fogja elítélni, hogy rasszista cigányok védtelen, nyomorult, idős magyar embereket nyakörvön, istállókban tartsanak éheztetve, verve. (Kuruc.info: lásd a finoman szólva “félresikerült” romániai beszólását.)

Ugye milyen kib@szottul elképzelhetetlen!?

Kuruc.info: az. Nálunk a cigány nyugodtan terrorizálhat, gyilkolhat fehért, használhatja azt rabszolgának. Ez szimplán hozzátartozik a “kultúrájához”. Bezzeg ha fordítva történne mindez...