Hány, de hány olyan ítéletről adtunk már hírt (ezek közül pár: ITT, ITT, ITT és ITT), ahol felfüggesztetteket osztottak ki rendőrverő, azokat előre megfontoltan csapdába csaló stb. cigányoknak. A felfüggesztett gyakorlatilag felmentéssel egyenértékű, mert orkjaink nem fognak ülni.
És még van pofájuk a cigányoknak arra panaszkodni, hogy sokkal keményebben büntetik őket, mint a fehéreket. Nem, ahogy az ebből az esetből is látszik. Vagy abból, hogy a rendőrök egyszerűen nem hajlandók olyan ügyekkel foglalkozni (és ezzel maguk is törvényt sértenek), ahol cigány az elkövető.
És még van pofájuk a cigányoknak arra panaszkodni, hogy sokkal keményebben büntetik őket, mint a fehéreket. Nem, ahogy az ebből az esetből is látszik. Vagy abból, hogy a rendőrök egyszerűen nem hajlandók olyan ügyekkel foglalkozni (és ezzel maguk is törvényt sértenek), ahol cigány az elkövető.
Ráadásul, ahogy az a cikk papírverziójából is kiderül, enyhítő körülménynek vették, hogy a történtek óta hosszú idő telt el. A dolog abszurditása (vajon fehérek esetében is felmerülhetne ilyen „enyhítő körülmény”?) mellett ez azt erősíti meg, hogy, bizony, nem ártana a rögtönítélő bíróság. Amely akár állhat a bűnözőcigányok helyszínen történő agyonlövéséből is. Ne feledjük, hogy rendőrökre támadtak hófehérkéink, így azok jogosan lelőhették volna őket. Ahogy le is lövik minden normális országban (lásd pl. a legújabb franciaországi eseményeket – és ez csak egy a sokból!) Ebből a söpredékből úgyis csak kárunk származik: nemcsak hogy élősködők, ráadásul még bűnöznek is, ráadásul eszeveszetten szaporodnak, az ország jövőjét még újabb segílyesekkel, bűnözőkkel tönkretéve. Nem ártana átvenni a nyugati országok jelenlegi gyakorlatát – ha ott igenis le lehet lőni a bizonyítottan bűnöző, még a rendőrökre is rátámadó orkokat, akkor itt miért nem? Miért kell eltűrnünk ennek a söpredéknek a bűnözését, miközben az olaszok, a finnek, a franciák, az angolok, az amerikaiak, a kanadaiak, a spanyolok, a tótok stb. kőkeményen odab*sznak, és – többek között – egyszerűen lemészárolják a bűnözőket?
Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy az ilyen típusú „büntetések” csak lovat adnak az orkok alá: büntethetetlenségük biztos tudatában még szemtelenebbek lesznek, még bátrabban támadnak rendőrre, orvosra, tűzoltóra, tanárra vagy éppenséggel bárkire, aki az útjukba kerül. Köszönjük meg mindezt a hevesi bíráknak, valamint az őket védő dr. „Magyar” Elemérnek! Viktorom, Pintérkém, nem ártana a bíróságokon is rendet csinálni...
Nem lehet elégszer hangsúlyoznunk, hogy az ilyen típusú „büntetések” csak lovat adnak az orkok alá: büntethetetlenségük biztos tudatában még szemtelenebbek lesznek, még bátrabban támadnak rendőrre, orvosra, tűzoltóra, tanárra vagy éppenséggel bárkire, aki az útjukba kerül. Köszönjük meg mindezt a hevesi bíráknak, valamint az őket védő dr. „Magyar” Elemérnek! Viktorom, Pintérkém, nem ártana a bíróságokon is rendet csinálni...
Az eredeti cikk:
Bűnösöknek mondták ki a hevesi romákat
ELSŐFOKÚ ÍTÉLET | Bűnösöknek mondta ki első fokon a bíróság a hevesi rendőr-roma összetűzés ügyében a vádlottakat. Utóbbiak úgy vélik, olyasmiért ítélték el őket, amit nem követtek el.
Megszületett kedden a rég várt döntés a 2007. június 24-ei hevesi búcsúban történt rendőr-roma affér ügyében.
A büntetőeljárás hároméves elhúzódásához képest a Hevesi Városi Bíróságon dr. Dobrozsi Gabriella bírónő a keddi tárgyalási napra megjelölt időpontban rögtön a lényegre térve hirdeti ki az elsőfokú ítéletet:
– A bíróság bűnösnek mondja ki egyrendbeli, csoportosan és felfegyverkezve, társtettesként elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében az elsőrendű vádlott B. Csabát, akit háromévi próbaidőre felfüggesztett 10 hónap börtönre ítél.
A sorban B. László és B. Sándor következik, akiknek a büntetése egy év és két hónap börtön, négy esztendőre felfüggesztve. B. Rudolf, továbbá L. Mónika és H. Zita terhére a fő bűncselekményen túl könnyű testi sértés vétségét is rója a határozat, mindhármukat egy-egy év börtönnel sújtja a bíróság, három-három évre felfüggesztve. B. Józsefre tíz hónap börtön várna, ha a büntetését nem függesztenék fel három esztendőre.
– Mindemellett a vádlottaknak egyetemlegesen csaknem 130 ezer forint bűnügyi költséget kell megfizetniük, míg B. Rudolfnak, L. Mónikának és H. Zitának, szintén egyetemlegesen, majdnem 21 ezer forintot kell leróniuk az állam javára – közli a bírónő.
A döntés rendelkező részét kötelezően állva fogadó terheltek csalódottan telepednek le a vádlottak padjára, illetve az azt pótló székekre. Látszik, sokkolta mindannyiukat az ítélet, de hang és gesztusok nélkül hallgatják az indoklást. Abból egyhamar kiderül: a bíróság lényegében a vádiratban foglaltakkal megegyezően állapította meg, hogy mi is történt három esztendeje a rendőrök és az igazoltatni kívánt hevesi romák között a városi búcsúban. Erről portálunkon a hosszadalmas eljárás alatt többször is olvashattak.
Ezúttal az az igazán érdekes, amit a bírónő tart kiemelendőnek. Azt például, hogy a vádlottak – miután felszólításra nem adták oda mind a kommandósoknak az igazolványukat – passzív ellenállást tanúsítottak, és okot adtak az előállításukat jelentő kényszerintézkedésre. Utána szembeszegülésükkel aktívan akadályozták a rendőröket feladatuk elvégzésében.
– A hivatalos személy testének megérintése már a vele szembeni erőszak egyik eleme, nem szükséges az is, hogy az egyenruhás megsérüljön – jelenti ki a bírónő. Álláspontja szerint a rendőrök a törvényben előírtaknak megfelelő, jogszerű eljárást folytattak, hiszen bárkit igazoltathatnak, ha ez a megszabott teendőjük. Az állampolgárok pedig kötelesek ennek alávetni magukat. A búcsúban nem így történt. Emiatt szintén jogos volt az előállítás megkísérlése, majd véghezvitele. Mindezek alapján vetette el a vádlottak védekezését, miszerint ők nem adtak okot a zsaruknak az igazoltatásra, majd az előállításra. A terheltek elmondásait alátámasztó tanúvallomások kapcsán – mint a büfésé és élettársáé – a bíróság úgy mérlegelt: teljesen életszerűtlen az az állításuk, hogy az eset közelében nem tartózkodtak mások.
– A csoportosság nyilvánvaló, hiszen többen szándékegységben cselekedtek – fejti ki a bírónő. – Az pedig, hogy valaki a keze ügyébe kerülő poharat, flakont, üveget vág hozzá hatósági emberhez, már felfegyverkezve történő elkövetésnek minősül.
A jogorvoslati nyilatkozatok következnek. Az ügyész három nap gondolkodási időt kér. A tekintetét eddig végig az asztalára szegező ügyvéd fellebbezést jelent be védencei felmentéséért, az ítéletet megalapozatlannak tartva. A vádlottak csatlakoznak a védőjükhöz. Meghallgatják még, hogy ez az ítélet nem jogerős, másodfokon a Heves Megyei Bíróság hoz majd határozatot, azután jól érzékelhetően feldúltan távoznak a tárgyalóteremből, ahol sok-sok órát töltöttek el.
Az ügyész hallgat, a védő kifakad
Dr. Kiss Angelika ügyész munkatársunk érdeklődésére a tárgyalótermen kívül csupán ennyit mond: – Nem kívánom kommentálni az ítéletet.
Dr. Magyar Elemér ügyvéd kitart amellett, hogy az elsőfokú határozat minden ízében megalapozatlan. Ám hogy miért, azt az írásbeli fellebbezésében akarja részletezni. – Én hagytam a bírónőnek végigmondani a döntését, nem úgy, mint ő, amikor példátlan módon többször félbeszakította a védőbeszédemet – utal az előző tárgyalásra. Kérdésünkre: a kommandósok ellen benyújtott pótmagánvádat mennyiben érinti a mostani döntés, azt mondja: semmilyen módon, abban a megyei bíróságnak kell önállóan határoznia.
ELSŐFOKÚ ÍTÉLET | Bűnösöknek mondta ki első fokon a bíróság a hevesi rendőr-roma összetűzés ügyében a vádlottakat. Utóbbiak úgy vélik, olyasmiért ítélték el őket, amit nem követtek el.
Megszületett kedden a rég várt döntés a 2007. június 24-ei hevesi búcsúban történt rendőr-roma affér ügyében.
A büntetőeljárás hároméves elhúzódásához képest a Hevesi Városi Bíróságon dr. Dobrozsi Gabriella bírónő a keddi tárgyalási napra megjelölt időpontban rögtön a lényegre térve hirdeti ki az elsőfokú ítéletet:
– A bíróság bűnösnek mondja ki egyrendbeli, csoportosan és felfegyverkezve, társtettesként elkövetett, hivatalos személy elleni erőszak bűntettében az elsőrendű vádlott B. Csabát, akit háromévi próbaidőre felfüggesztett 10 hónap börtönre ítél.
 Az ügyvéd és a hevesi vádlottak a tárgyalóteremben, az elsőfokú ítélet kihirdetése közben. A bírósági döntése láthatóan sokkolta az érintetteket. Fotó: Gál Gábor |
A sorban B. László és B. Sándor következik, akiknek a büntetése egy év és két hónap börtön, négy esztendőre felfüggesztve. B. Rudolf, továbbá L. Mónika és H. Zita terhére a fő bűncselekményen túl könnyű testi sértés vétségét is rója a határozat, mindhármukat egy-egy év börtönnel sújtja a bíróság, három-három évre felfüggesztve. B. Józsefre tíz hónap börtön várna, ha a büntetését nem függesztenék fel három esztendőre.
– Mindemellett a vádlottaknak egyetemlegesen csaknem 130 ezer forint bűnügyi költséget kell megfizetniük, míg B. Rudolfnak, L. Mónikának és H. Zitának, szintén egyetemlegesen, majdnem 21 ezer forintot kell leróniuk az állam javára – közli a bírónő.
A döntés rendelkező részét kötelezően állva fogadó terheltek csalódottan telepednek le a vádlottak padjára, illetve az azt pótló székekre. Látszik, sokkolta mindannyiukat az ítélet, de hang és gesztusok nélkül hallgatják az indoklást. Abból egyhamar kiderül: a bíróság lényegében a vádiratban foglaltakkal megegyezően állapította meg, hogy mi is történt három esztendeje a rendőrök és az igazoltatni kívánt hevesi romák között a városi búcsúban. Erről portálunkon a hosszadalmas eljárás alatt többször is olvashattak.
Ezúttal az az igazán érdekes, amit a bírónő tart kiemelendőnek. Azt például, hogy a vádlottak – miután felszólításra nem adták oda mind a kommandósoknak az igazolványukat – passzív ellenállást tanúsítottak, és okot adtak az előállításukat jelentő kényszerintézkedésre. Utána szembeszegülésükkel aktívan akadályozták a rendőröket feladatuk elvégzésében.
– A hivatalos személy testének megérintése már a vele szembeni erőszak egyik eleme, nem szükséges az is, hogy az egyenruhás megsérüljön – jelenti ki a bírónő. Álláspontja szerint a rendőrök a törvényben előírtaknak megfelelő, jogszerű eljárást folytattak, hiszen bárkit igazoltathatnak, ha ez a megszabott teendőjük. Az állampolgárok pedig kötelesek ennek alávetni magukat. A búcsúban nem így történt. Emiatt szintén jogos volt az előállítás megkísérlése, majd véghezvitele. Mindezek alapján vetette el a vádlottak védekezését, miszerint ők nem adtak okot a zsaruknak az igazoltatásra, majd az előállításra. A terheltek elmondásait alátámasztó tanúvallomások kapcsán – mint a büfésé és élettársáé – a bíróság úgy mérlegelt: teljesen életszerűtlen az az állításuk, hogy az eset közelében nem tartózkodtak mások.
– A csoportosság nyilvánvaló, hiszen többen szándékegységben cselekedtek – fejti ki a bírónő. – Az pedig, hogy valaki a keze ügyébe kerülő poharat, flakont, üveget vág hozzá hatósági emberhez, már felfegyverkezve történő elkövetésnek minősül.
A jogorvoslati nyilatkozatok következnek. Az ügyész három nap gondolkodási időt kér. A tekintetét eddig végig az asztalára szegező ügyvéd fellebbezést jelent be védencei felmentéséért, az ítéletet megalapozatlannak tartva. A vádlottak csatlakoznak a védőjükhöz. Meghallgatják még, hogy ez az ítélet nem jogerős, másodfokon a Heves Megyei Bíróság hoz majd határozatot, azután jól érzékelhetően feldúltan távoznak a tárgyalóteremből, ahol sok-sok órát töltöttek el.
Az ügyész hallgat, a védő kifakad
Dr. Kiss Angelika ügyész munkatársunk érdeklődésére a tárgyalótermen kívül csupán ennyit mond: – Nem kívánom kommentálni az ítéletet.
Dr. Magyar Elemér ügyvéd kitart amellett, hogy az elsőfokú határozat minden ízében megalapozatlan. Ám hogy miért, azt az írásbeli fellebbezésében akarja részletezni. – Én hagytam a bírónőnek végigmondani a döntését, nem úgy, mint ő, amikor példátlan módon többször félbeszakította a védőbeszédemet – utal az előző tárgyalásra. Kérdésünkre: a kommandósok ellen benyújtott pótmagánvádat mennyiben érinti a mostani döntés, azt mondja: semmilyen módon, abban a megyei bíróságnak kell önállóan határoznia.
Keretes: A vádlottak nem ilyen határozatra számítottak
B. Csaba nem leplezi haragját, szerinte nem jogállami ítélet született. – Olyasmiért büntettek minket, amit nem követtünk el! – indokolja a dühét. Furcsállja, hogy a döntés szerint nem igazolták a zsaruknak magukat, holott mindegyikük személyije a rendőrök kezében volt. B. József így vélekedik: – Nem erre számítottam, hanem felmentésre, legfeljebb pénzbírságra. Az viszont különös – teszi hozzá –, hogy az ügyész vádbeszédében ilyen ítéletet kért, most mégis három napig gondolkodik...
B. Csaba nem leplezi haragját, szerinte nem jogállami ítélet született. – Olyasmiért büntettek minket, amit nem követtünk el! – indokolja a dühét. Furcsállja, hogy a döntés szerint nem igazolták a zsaruknak magukat, holott mindegyikük személyije a rendőrök kezében volt. B. József így vélekedik: – Nem erre számítottam, hanem felmentésre, legfeljebb pénzbírságra. Az viszont különös – teszi hozzá –, hogy az ügyész vádbeszédében ilyen ítéletet kért, most mégis három napig gondolkodik...
(HEOL)
