A brit rendőrség elrettentő kampányának egyikfotója: egy nő 4 év drogozás után után
Apróbetûs hír volt még a magyar médiában is tavaly, hogy Ecuadorban elkaptak egy magyar (állampolgárságú) személyekből álló drogcsempész-bandát. Nem is lehetett volna több, hiszen a világban szinte naponta fognak el magyar (állampolgárságú) bûnözőket. A francia börtönök például tele vannak velük. Az ecuadori banda nyolc évet kapott. Úgy kell nekik. (A tetvek tevékenységének eredménye a fotókon látható emberroncsokról köszön ránk).
Ezek a kölykök azonban valamiért nagyon fontosak voltak. Még alig kattant rajtuk a bilincs*, máris szaladt Dél-Amerikába az RTL Klub stábja, hogy megmutassa a szegény, szerencsétlen, palira vett fiúkat, akik csak egy kis zsebpénzért próbálkoztak. Megtévedt báránykáink papája is telesírta a kamerát, és persze nem arról volt szó, hogy ezek mocskos drogfutárok, akiket jobb országban lelőnek, hanem azt kellett megértenie a nagyközönségnek, hogy micsoda bajban vannak szegények, milyen kegyetlen a világ, és ők meg ott vannak, azon a vad vidéken, az anyukájuk nélkül, és akár a kedves tévénéző gyereke is lehetne... Apuka fején egyébként helyre kis kipa díszelgett. Ezt adjuk össze azzal, hogy mikor megy bármiféle magyar tévéstáb Dél-Amerikába.
"Embertelen körülmények között raboskodik hét magyar fiatal ecuadori börtönökben, mert drogfutárként lebuktak a latin-amerikai országban – írta a Népszabadság. Azt mondják, a börtönökben hiányoznak az alapvető higiéniai felszerelések, mindenért fizetni kell, naponta verik és zsarolják őket."
Az rtlhirek.hu-n más szívszaggató részleteket is megtudunk:
"»A gyerek felhívott egy hónapja, és mondta, hogy anya, ne haragudj, én nem bírom elviselni, hogy ájulásig fojtogatnak, és szétrugdossák a mellkasomat. Anya, én megölöm magam, nem csinálom tovább« – mesélte a fiú édesanyja."
Ma azonban örömhírt repíthetett világgá a balliberális sajtó: megmenekültek szegény fiúk, hozzák őket haza, kész katarzis, örömkönnyek, éljen a mi Kinga Gönczovánk! A vonatkozó MTI-hírnek csak az első néhány sorát idézem:
"Hazatérhetett Ecuadorból egy magyar drogfutár, miután magyar diplomáciai közbenjárásra elnöki kegyelmet kapott a dél-amerikai országban."

Egy másik iszonyatos példa: a drogdílerek munkájának "eredménye", egy amerikai nő 29 és 37 éves kora között
Le a kalappal a Külügyminisztérium előtt. A sikert még inkább tetézi, hogy nekik sem volt könnyû dolguk. Idézek egy másik, ide vonatkozó hírből:
"Ecuador nemrég csatlakozott ahhoz az európai egyezményhez, amely lehetővé teszi az elítéltek más országba történő szállítását. Ez várhatóan novemberben lép hatályba, és az Igazságügyi Minisztérium csak ezután kezdhet tárgyalásokat arról, hogy a magyar fiatalok itthon tölthessék le a büntetésüket. Addig - a bogotai tiszteletbeli konzul útján - legfeljebb a körülmények javítását kérheti a Külügyminisztérium, diplomáciai úton."
Tehát a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma képes arra, hogy a világ másik felén, egy olyan országban, amelyikkel még diplomáciai kapcsolatunk sincs, elintézze, hogy egy jogerősen elítélt bûnözőt elnöki kegyelemmel (!) szabadon engedjenek. Mert fontos nekik, hogy ezeket a szegényeket ne bántsák, hiszen ezek nem ehhez szoktak, hát nem értik ezek a vad indiánok, hogy őket nem szabad verni és megalázni?! Ripsz-ropsz hazahozzuk őket, ingyom-bingyom, szegény kicsikém, hát bántottak téged azok a gazok.
Ugyanez a Külügyminisztérium nem érzi feladatának, hogy a szerb börtönben hasonló körülmények között sínylődő temerini magyar fiúkat felkeresse, vagy legalább odaböfögne valamit a belgrádi kollégáknak, érdeklődve, hogy egy kocsmai bunyóért – amiben egyébként egy veszélyes gengsztert páholtak el – miért osztottak ki öt embernek 61 évet, háborús bûnösöknél is szigorúbban kezelve őket?
Persze, az ő apukájuk nem visel kipát.
(Tomcat - Bombagyár.hu)
__________
* Közkedvelt szóvirág a balliberális médiában a nemzeti érzelmû állampolgárok rendőri zaklatásáról szóló tudósításokban.