A finnek (és a hollandok) kőkemény román/bolgárellenes kiállása, (legalábbis a finnek esetében) a  két ország cigányainak külföldi ámokfutása miatt, az előre látható következményekkel járt.

Egyrészt, a két ország közvéleménye egyre nyíltabban bekeményít a cigányokkal szemben, ami (külpolitikailag) rendkívül jó hír, így ti. közelebb kerülünk a kérdés hazai rendezhetőségéhez, valamint az esetleges kelet-közép európai összefogással megvalósítható Cigányisztán megteremtéséhez is.

Másrészt a két ország, ahelyett, hogy magába szállna és a problémát (a cigányságot) magát kezelnék a jelenlegi nemzetközi helyzetben is minden további (elszigetelődés, esetleg NATO/ENSZ-katonai beavatkozás) nélkül megvalósítható módon (hatalmas mértékű börtönférőhely-bővítés, és fajtára való tekintet nélkül minden egyes bűnöző lesittelése – nos, ez a cigányság 99%-át „kivonná a forgalomból”), meglehetősen kicsinyes bosszúhadjáratba kezdett az EU, és különösen a két, a csatlakozásnak beintő ország (Hollandia, Finnország) ellen.

A románok a holland hagymákkal kekeckedtek (jól pofára is estek), a bolgárok meg nyíltan megfenyegették az EU-t, és legfőképp a két „renitens” országot, hogy minden egyes beterjesztésüket megvétózzák, mert van hozzá joguk. Ahelyett, még egyszer, hogy a saját cigányaik között vágnának rendet és sittelnék le az egész söpredéket a francba.

Minderről a többek között ITT található (finn nyelvű) cikk is beszámol; a cikk mellett található hozzászólások mellett az ITTENIEKET is ajánljuk.