Ezt írja Horn Gábor a Népszavában. Ő nyugodtan mondhat neki köszönetet, hiszen fajtárs, elmondása szerint ugyanis a szüleit belelőtték a Dunába - ráadásul tíz évvel azelőtt, hogy neki életet adtak... De az azért mégiscsak elgondolkodtató, hogy egy zsidó miként mondhatja egy másik zsidóról, hogy a legnagyobb magyarjaink egyike. Mint ahogy az is, hogy ha a Soros nevű zsidó a Horn nevű zsidó szerint magyar, akkor a Heisler nevű zsidó miért emleget zsidókártyát, rossz emlékeket, gyűlöletbeszédet és egyebeket a kormány sorosozó plakátkampánya kapcsán.
Érthetetlennek tűnik, de a válasz egyszerű: ők nemcsak azt mondják meg, hogy ki a zsidó, hanem azt is, hogy ki a magyar. Próbálnánk mi tenni meg ugyanezt akár egy zsidóval, akár egy magyarral...
 |
Az írás többi része szót sem érdemel, de álljon itt teljes egészében, hadd lássuk végre, miért kellene nekünk hálásnak lenni nekik - szerintük!
Köszönjük, Soros György!
Soros György az elmúlt évtizedekben rengeteg pénzt áldozott arra, hogy ideája - és sokunk ideája -, a nyitott társadalom megvalósuljon.
A kommunizmus alatt Lengyelországtól Csehszlovákián át Magyarországig segítette az illegális demokratikus ellenzéki mozgalmakat.
A Soros Alapítvány, a Nyitott Társadalom Intézet, az OSF évtizedek óta a világ legkülönbözőbb diktatúráiban segíti a demokratákat. Pénzzel, képzéssel, publikálási lehetőséggel.
Magyarországon Soros hihetetlen mennyiségű pénzt tett bele a szociális problémákkal küzdőket segítő szervezetek támogatásába is, a magyar oktatás modernizációjába, az emberi jogi szervezetek működésének biztosításába, s évtizedeken át támogatta a magyar kultúrát is.
Emellett Soros György Budapesten alapította meg a Közép-Európai Egyetemet, ahol a térség, vagy épp a valahai Szovjetunió népeinek diákjai tanulhatnak a világ legjobb tanáraitól közgazdaságtant, politikatudományt, környezettechnológiát és sok egyebet, hogy a tudást hazavigyék és országukat modernebbé, nyitottabbá, demokratikusabbá tegyék.
Azt mondják, aki egy embert megment, a világot menti meg. Soros már megszámlálhatatlan világot mentett meg eszerint.
Egy üzletember arra költi a pénzét, amire akarja.
Soros arra akarja, hogy a világ jobb, nyitottabb, demokratikusabb, békésebb legyen.
Nincs azzal semmi baj, ha ez olyanoknak sem tetszik ma már, akiket egykor ő támogatott, oxfordi ösztöndíjjal, itthoni pénzzel, miegyébbel. Mindenki megváltozhat.
De a gyomrom kifordul attól a gyűlöletkampánytól, amelyet egy a kilencedik évtizedében járó öregúrral szemben folytatnak, aki soha mást nem tett, csak adott és lehetőséget teremtett.
Tanárember lévén mindig is igyekeztem empatikusan megérteni az emberek motivációit. De van az aljasságnak egy olyan foka, a túlcsorduló ízléstelenségnek és kegyetlenségnek egy olyan áradata, amit csak undorral vegyített szomorúsággal nézhetek. Ez ilyen.
Ma a plakátokon ő a démon, a legnagyobb magyarjaink egyike, aki önzetlenül és rengeteget adott. Adta az óceánnyi forráson - hogy ezzel a finom képzavarral éljünk a mennyiség érzékeltetésére -, a lehetőségen túl a mintát is, a támogató-segítő polgár mintáját.
Aki akar, él azzal, amit a mintából tanulhatott. Adta a felelős polgár mintáját, aki gondolkozik az országok sorsáról és jobbá akarja azt tenni. Aki akar, él azzal is, amit ebből a mintából tanulhatott.
A plakátok sokakban sokféle mélységű fájdalmas képzettársítást idéznek. A szubjektív fájdalmai, félelmei miatt senki sem kritizálható, éppen, hogy illik más érzékenységére tekintettel lenni, még ha feltétlen mi nem is osztjuk azokat az asszociációkat, történelmi párhuzamokat, amelyek másoknak eszébe jutnak.
Magam csak végtelen undort érzek és megvetést a kormányzattal szemben. Emögött az ócska gyűlöletkampány mögött semmi nincs, csupán a kényszeres ellenségképzés, a tábort teljesítménnyel nem, csupán a közös gyűlölettel egyben tartani kívánó szánalmas hatalompolitika.
A gyűlölet most az egyik legnagyobb magyarra, egy kitűnő filantrópra irányul.
Mi, sokan, igen sokan, akik másként gondoljuk, nem tehetünk e percben mást, mint hogy példát merítünk Soros tevékenységéből, nem adjuk fel a nyílt társadalom eszméjét és reményeim szerint minél többen rögzítjük, leírjuk: Köszönjük, Soros György!
Horn Gábor, Republikon Intézet
