Bezár!
2019. október 21., hétfő, Orsolya, Zsolt napja van.
Vakbarát/mobil
Látogatottság
RSS
Fórum
CSS váltás
Friss hírek
22:44 A kurdok kivonultak egy török határ mentén fekvő városból22:19 A konnektorban hagyott zárlatos telefontöltő miatt égett le egy hétgyerekes pilisvörösvári család háza21:53 Horváth József titkosszolgálati szakértése az "újfajta antiszemitizmusról" a Kossuth Rádióban21:39 A hallei kettős gyilkosság margójára21:08 Hillary megőrült - közölte Trump20:28 A jobboldali, EU-ellenes Svájci Néppárt kapta a legtöbb voksot - sajnos a zöld vörösök is jól szerepeltek19:59 Zuhanyzóba vizelés fogmosás közben: az oslói önkormányzat agyára ment a klímarettegés19:23 A tálibokkal tárgyalna a Kabulba érkezett amerikai védelmi miniszter18:40 A kínai nagy tűzfal árnyékából szónokolt az internet nyitottságáról egy illetékes elvtárs18:06 Boris Johnson kérte is a Brexit-halasztást meg nem is17:26 Kedden tartják Naruhito császár koronázási ceremóniáját16:59 Pongrátz András: a Jobbiknak nincs többé keresnivalója a Corvin közben!16:35 Egy madár szedte le az égről az amerikai haditengerészet büszkeségét, a "leghalálosabb repülőt"15:54 Szerencsére nem sérti Morales állampolgári jogait a bolíviai elnök(újra)választás15:26 Rekordszintre emelkedett az Egyesült Államok sertéshúskivitele
24 óra legolvasottabbjai

Extra :: :: Hozzászólások

Kriegsmarine-technológia: a tengeralattjáró-háborút meghosszabbító néhány megoldás

Reklám

A Dönitz által vezetett tengeralattjáró-háborút a kiképzés és vezetés mellett a technológia tette veszélyessé az angolszász országokra. Az alábbi találmányok segítették ennek a hadviselésnek a maximalizálását és elnyújtását, ameddig lehetséges volt.
Elektromos torpedók
A második világháború idején a legtöbb ország elsősorban az eredeti sűrített levegős torpedók továbbfejlesztéseit használta. Azzal ugyan el lehetett süllyeszteni egy hajót, de volt egy jelentős problémája: nagyon drága volt. Ez nem meglepő, mivel csúcstechnikát képviselt a fegyver.
Erre a problémára volt részleges megoldás a fedélzeti ágyú. A német tengeralattjárók ezt a háború nagy részében kihasználták a járőrözésük meghosszabbítására. Viszont nem lehetett minden cél ellen fedélzeti ágyút használni.
A legjelentősebb innováció erre a problémára a világháború előtt a Harmadik Birodalom által kifejlesztett elektromos torpedó volt. Míg a többi torpedó füstgáz-vízgőz keverékkel működött, addig az elektromos torpedó akkumulátorokkal. Ez sokkal olcsóbb megoldás volt, egy elektromos torpedó feleannyiba került, mint egy gőztorpedó.
Ilyen torpedót először a Kriegsmarine alkalmazott a történelembe,n és a német tengeralattjárók által kilőtt torpedók legalább 70 százaléka akkumulátorokkal működött.
Az olcsóságon kívül a fegyvernek voltak további különbségei egy gőztorpedóhoz képes. Az egyik taktikai előny az volt, hogy a gőztorpedóval ellentétben nem hagyott maga után buborékcsíkot, ami miatt sokkal nehezebb volt észrevenni a megtámadott hajóról. Hátrányként megemlíthető, hogy nagyobb volt a karbantartásigénye.
Zoom
G7e torpedót töltenek az U-55 tengeralattjáróba
A világháború folyamán a Birodalomnak a gőztorpedók gyártási költségét is sikerült jelentős mértékben csökkentenie.
Az XIV típusú tengeralattjárók
A Kriegsmarine egyik problémája az volt, hogy nem voltak tengerentúli bázisai. Ezért a tengeralattjárók Európától távoli újratöltésére más módot kellett alkalmazni, mégpedig járműveket. A háború elején ezek felszíni hajók (Troßschiff) voltak, amelyek jó szolgálatot tettek, viszont sebezhetőek voltak és az angolok azokat 1941-ben elkezdték levadászni (annak ellenére több túlélte a háborút). Ezért a németek kifejlesztettek egy új tengeralattjáró típust, az XIV típust.
Ezek a tengeralattjárók minimális fegyverzetet hordoztak, de nagy mennyiségű üzemanyagot tudtak befogadni, gyakorlatilag merülésre képes tartályhajók voltak. Az adatok szerint a 10 bevetett ilyen típusú tengeralattjáró összesen közel 400 alkalommal töltött újra más tengeralattjárókat a tengeren. Üzemanyag mellett mással is el tudták látni a járőröző tengeralattjárókat, például lőszerrel, alkatrészekkel, és még pótlegénység is volt az XIV típusú tengeralattjárókon, akik legénységben elszenvedett veszteségeket pótolhattak.
Az viszont tény, hogy '45-re levadászták ezeket a tengeralattjárókat. '42-ben nagy jelentőségük volt, lehetővé tették az amerikai partok előtti hadműveleteket.
Zoom
XIV típusú tengeralattjáró
Az U-Flak
1943-ban a tengeralattjárók számára már komoly problémát jelentett, hogy az Angliából felszálló repülőgépek már a francia partok (pontosabban fogalmazva: Vizcayai-öböl) közelében megtámadták a bázisaikról induló tengeralattjárókat. Erre az egyik megoldás, amit Kriegsmarine alkalmazott, az az volt, hogy csapdát állítottak az angol repülőgépeknek. Erre találták ki az U-Flakot.
Az U-Flak olyan tengeralattjáró volt, amelyre a lehető legtöbb légvédelmi löveget helyezték. Ezek 1943-ben álltak szolgálatba, és kezdetben meglepték a támadó repülőgépeket, ami miatt a briteknek óvatosabban kellett eljárniuk. Ez néhány hónap haladékot adott a tengeralattjáró-offenzívának, miután a britek új módszereket dolgoztak ki az U-Flak ellen. Ezért ezeket a tengeralattjárókat később visszaalakították szabványos tengeralattjáróknak, bár a visszaalakításban az is szerepet játszott, hogy akkor már az átlagos tengeralattjárók is megerősített légvédelmi fegyverzetet hordoztak.
Zoom
U-Flak
A Sperrbrecher hajók
A háború folyamán a Kriegsmarine számára egyre nagyobb problémát jelentettek az aknák. Erre a problémára az egyik válasz a Sperrbrecher (zártörő) hajók voltak. Ebben az esetben az volt a koncepció, hogy az értékesebb hadihajókat úgy védik meg az aknáktól, hogy egy sokkal kevesebbet érő hajó halad előtte a be- és a kihajózás folyamán. Ezzel gyakorlatilag az aknák robbanását felfogták a Sperrbrecherek, a tengeralattjárók pedig indulhattak a küldetésükre. Ettől a zártörők nem feltétlenül süllyedtek el, mivel azokat gyakran feltöltötték alacsony sűrűségű, vízen lebegő anyagokkal, ami miatt vízbetörés esetén is fennmaradtak a vízen.
A zártörők egy másik funkciója a légvédelem volt, mivel ezekre a hajókra számos légvédelmi löveget telepíthettek. Ezért a kihajózás folyamán a tengeralattjárókat a támadó repülőgépektől is védhették.
A világháború folyamán a Kriegsmarine több mint 100 hajót alakított Sperrbrecherré, amelyeknek nagyjából a fele odaveszett.
Zoom
Sperrbrecher
A kikötők védelme elködösítéssel
A kikötőkben horgonyzó hadihajók védelmének egy módszere az elködösítés volt. Ezt a német légvédelem már 1941 elejétől használta, és akár egész városokat be tudtak fedni mesterséges köddel.
Az egyik kikötő, amelyet védetek ezzel a módszerrel, a francia partok területén található Brest volt. Itt a városban telepített ködfejlesztőkkel azt 20 perc alatt el tudták ködösíteni, amely esetben a légierő nem látta a célpontokat. Volt olyan eset, amikor a mesterséges köd 4 órán keresztül védte a kikötőt a támadásoktól.
(Olvasónktól)
Források:
Reklám




Friss hírek az elmúlt 24 órából
Kereső
Időkép
Hőtérkép
Legolvasottabb hírek
Dossziék

Készült a Kuruc.info által, minden jog fenntartva © 2006-2019 | Impresszum | Hirdetési ajánlat | Privacy Policy | About Us
CSS váltás feketére CSS váltás fehérre
Hírfolyam Lapszemle ipv6 ready