A nyugati hadszíntérrel kapcsolatos jelhírszerzés viszonylag nagy publicitást kapott. Ehhez képest a keleti front hasonló tevékenysége nincsen jól publikálva. Viszont az elmúlt évtizedekben Amerikában és Európában megjelent már néhány mű, ami jelentős információkat szolgáltat.
Zoom
Az Enigma legjelentősebb változata, az Enigma I. Ebből a verzióból több mint 20 ezer készült
A jelhírszerzés tekintetében 1941-ben a keleti fronton a németek jelentős fölényben voltak, ugyanis a szovjeteknek nem volt elég rejtjelező gépük. Míg a német haderőnek tízezres nagyságrendű Enigmája volt, addig a szovjetek elégtelen számú rejtjelező géppel rendelkeztek. Ezért a szovjet rádióforgalom nagy része manuálisan volt titkosítva, ami már a második világháború idején elavult volt. Így a németek 1941 folyamán a szovjet rádióforgalom döntő többségének képesek voltak a megfejtésére. Az előbbi okok miatt a keleti fronton a világháború folyamán a német tábornokok egyre inkább hagyatkoztak a jelhírszerzésre.
Zoom
Szovjet K-37 rejtjelező gép. Míg a németek tízezres nagyságrendű Enigmát gyártottak, addig 1941 nyarán ebből a gépből mindössze 150-nel rendelkeztek a szovjetek, és azokat is a Távol-Keleten alkalmazták. Egy másik ismert szovjet rejtjelező gép az M-100 volt. Abból mindössze 96 darab létezett 1941 nyarán
Az egyik alapvető módszer, amivel el lehetett kerülni a lehallgatást, az a vezetékes híradás volt. A szovjetek ezt nagymértékben preferálták, de akadt egy jelentős problémájuk: a Szovjetunió volt a világ legnagyobb területű országa. Ezért egyszerűen nem volt annyi kábel, hogy mindent azzal kössenek össze. Emiatt a szovjet hadiüzemek, amelyek egymástól több ezer kilométerre voltak, gyakran rádióval üzentek egymásnak. Ennek a forgalomnak a lehallgatása jelentős gazdasági és technikai hírszerzést jelentett a Harmadik Birodalom számára.
Egy másik gyenge láncszem a szovjet rádióforgalomban az NKVD, vagyis a szovjet belügy rádióforgalma volt. Az NKVD (Belügyi Népbiztosság) a szovjet hatalom egyik legfontosabb szervezete volt. Hozzájuk tartozott a határvédelem, a belbiztonság és számos egyéb tevékenység. Az egyik leghírhedtebb tevékenységük a világháború folyamán az elhíresült záróosztagok voltak. Az NKVD a szovjet haderőnél gyengébb titkosítást alkalmazott, és azt is hanyagul kezelte. Ezért az NKVD rádióforgalmát egészen 1944-ig meg tudták fejteni és a szervezet nagysága miatt jelentős katonai, politikai és gazdasági információkhoz jutottak belőle.
Az NKVD forgalmának a lehallgatása révén a Vörös Hadsereg csapatmozgásait is követni tudták. Ennek az volt az oka, hogy minden szovjet hadsereghez hozzá volt csatolva egy vagy több NKVD-ezred. Így az NKVD egységeinek a mozgása elárulta, hogy hová összpontosítják a szovjet csapatokat. A NKVD üzeneteiből emellett a vasúti mozgásokról is kiderültek információk, mivel a szovjet vasutat az NKVD biztosította. Ez azért volt jelentős, mivel a szovjet hadtáp a vasúton alapult, ami miatt a vasút tevékenysége elárulta, hogy a szovjetek hogyan osztják el az erőforrásaikat.
Egy további gyengeség a szovjet híradásban az volt, hogy ugyan a fronton lévő egységek igyekeztek titkosítani a forgalmukat, viszont az őket közvetlenül támogató egységek (tüzérség, műszakisok) nem mindig.
A jelhírszerzés területén a szovjeteknek is voltak eredményei 41-ben, bár nem akkorák, mint a németeknek. Például a németekkel szövetséges országok kevésbé biztonságos rádióforgalmát fel tudták törni, köztük a román rádiózást.
Emellett jelentős erőforrásokat áldoztak arra, hogy figyeljék a saját egységeik üzeneteit, amivel ellenőrizték a rejtjelezési előírások betartását. Ez viszont az ellenség lehallgatásától vont el erőforrásokat
További tényező volt, hogy a szovjet katonai kódok ugyan támadhatóak voltak, viszont a diplomáciai kódjaik feltörhetetlenek voltak. Viszont az kérdéses, hogy ennek lehetett-e hatása a keleti frontra.
1941 őszén a szovjet jelhírszerzés feltörte a japán diplomáciai kódot.
A Harmadik Birodalomnak a Szovjetunió belügyéhez hasonlóan szintén voltak gyengébben titkosított szervezetei, például a vasút és az Ordnungspolizei, amelyek közül az utóbbit figyelték a szovjetek. Emellett a szovjetek szerint az Abwehr, az SD és a hasonló szervezetek rádióit is figyelték, és valószínűleg dekódolták.
Zoom
Vasúti Enigma: az Enigmának ezen változatát a Reichsbahn leginkább Kelet-Európában használta
A cikk leginkább a nyugati hírszerző szolgálatok által nyilvánosságra hozott dokumentumokon alapul. Ugyanis az amerikai hadsereg és hírszerzés a világháború után kíváncsi volt arra, hogy a német hadsereg és hírszerzés mire jutott a háború alatt, ami miatt német magas rangú tisztek az amerikaiaknak számos jelentés írtak közvetlenül a háború utáni időkben. Az amerikaiak arra voltak különösen kíváncsiak, hogy a szovjetek ellen hogyan lehetett harcolni, mivel az USA legnagyobb riválisa a világháború után a Szovjetunió lett. Ezeket a jelentések a hidegháború vége óta hozzák nyilvánosságra az amerikai szervezetek.
(Olvasónktól)
Források:
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2014/07/compromise-of-soviet-codes-in-wwii.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/06/soviet-k-37-crystal-cipher-machine.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/08/soviet-cipher-teleprinters-of-wwii.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2012/05/nkvd-operational-and-high-level-codes.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2011/09/forschungsamts-biggest-success.html
http://chris-intel-corner.blogspot.com/2013/07/soviet-codebreakers-of-wwii.html
https://www.cryptomuseum.com/crypto/ussr/k37/index.htm
https://www.cryptomuseum.com/crypto/enigma/i/index.htm
https://www.cryptomuseum.com/crypto/enigma/k/railway.htm