Az Enigma feltörését a mai napig egy a háborút megnyerő tényezőként írják le számos hadtörténeti műben. Mi ennek az ügynek a kevésbé ismert tényezőit mutatjuk be, hogy a jelentőségét jobban értékelni tudják az olvasóink ebben a témában.
A Kriegsmarine szárazföldi létesítményeinek híradása
A 30-as években a Kriegsmarine kiépített két rádióállomás-hálózatot, egyet az Északi-tenger, egyet pedig a Balti-tenger mentén. Ezek el voltak látva adóvevőkkel, lehallgató készülékekkel és rádió-iránymérőkkel. Ez megteremtette az alapjait a német haditengerészet híradásának és jelhírszerzésének.
A Kriegsamarine rádióállomásaira és bázisaira jellemző volt, hogy vezetékes híradással voltak összekötve egymással és a parancsnoksággal. Emiatt ezen létesítmények forgalmát nem lehetett lehallgatni.
Az Enigma feltörése és a német rejtjelezés
A 70-es évek óta, amikor nyilvánosságra hozták, a háborút megnyerő tényezőnek állítják be az Enigma feltörését. Ez ugyan valóban nem volt jelentéktelen tényező, de bizonyos információkkal lehet árnyalni a képet.
A helyzet az volt, hogy ugyan a háború alatt a britek megtanulták feltörni az Enigmát, de az még gépesítve is időbe tellett. Emiatt mire megfejtették az üzeneteket, azoknak elveszhetett az értéke. A haditengerészeti Enigma feltörése még 1945-ben is átlagosan 25-56 óráig tartott, pedig akkor már sok gép állt rendelkezésre az angolszászoknak. 1943-ban, amikor a Kriegsmarine elvesztette a csatát, átlagosan 2 napnál tovább tartott feltörni az üzeneteket. Az esetek jelentős részében a kulcs feltörése 5 napnál tovább tartott. Katonai szempontból egy 3 napos üzenet elavult.
Emellett a Kriegsmarine párhuzamos több rejtjelkulcsot is alkalmazott a különböző feladatú hajói számára. Ez azt jelentette, hogy az egyik kulcs feltörésével nem lehetett megfejteni az összes üzenetet. A háború alatt a Kriegsmarine legalább 9 különböző rejtjelkulcsot alkalmazott, amiből többet soha nem törtek fel, bár a britek a tengeralattjárókra koncentráltak.
 A kép az Enigma egyik legjelentősebb verzióját, az M4-et mutatja. Mivel Dönitz tartott tőle, hogy feltörik az Enigma M3-at, ezért kifejlesztették az M4 verziót. A két verzió hasonló módon működött, de az M4 nagyságrenddel biztonságosabban sifrírozott, mivel háromról négyre növelték a használt tárcsák számát. Ez bevezetésekor, ’42 februárjában nagyon meglepte a briteket, akik 9 hónapig nem tudták rendszeresen megfejteni az M4-et, és utána is csak jelentős időbeni késéssel tudták |
Egy további tényező volt, hogy az Enigma üzeneteket kódolhatták Allgemein (általános) és Offizier rejtjelkulcsokkal. Az általános rejtjelkulcsot használták az üzenetek nagy részénél, míg a fontosabb üzeneteket az Offizier rejtjelkulcsokkal titkosították. Az utóbbi esetben az üzenetet kétszeresen titkosították, egyszer az általános egyszer pedig az Offizier kulccsal. Ezeket az üzeneteket a briteknek egy hétig is eltartott feltörni, amely esetben már nem volt értéke az üzenetnek.
(Olvasónktól)
Források:
