Folytatjuk Hősök nyomában sorozatunkat, ahol olyan történelmi személyiségeket elevenítünk fel, akik életükkel és/vagy halálukkal kivívták, hogy a hősök csarnokába léphessenek. Ezúttal Thury György életét tekintjük át, aki – s ez nem túlzás – garantáltan a világ egyik legjobb bajvívója volt.
 Thury György egészalakos szobra Várpalotán (képek forrása: Wikipédia) |
A Thury nemesi család Hont vármegyéből származott, a família történetét pedig végigkísérte a harcos lét és a vitézség. Már az Árpád-korban jeles harcosokat adtak a hazának, felmenőit pedig megtaláljuk Hunyadi Mátyás seregében éppúgy, mint a törökök elleni harcokban. György édesapja, Gábor is az ellenük vívott küzdelmekben tüntette ki magát. Az 1519 körül született fiukat a kezdetektől katonának szánták, kemény kiképzést és katonás neveltetést kapott.
1544-ben már huszárfőlegény a sági várban, 1552-ben a palásti csatában ismerhették meg a nevét, ahol részint neki köszönhetően menekültek meg az olasz csapatok.
1556-ban kinevezték a lévai vár kapitányává, 1558-ban pedig Bars vármegye főispánjává. Ezt követően a várpalotai vár kapitánya lett, amely kiemelt fontosságú erősség volt a korszakban. Itt érte el egyik kiemelkedő haditettét is, amelyről a későbbiekben külön is említést teszünk majd.
A török hódoltság idején a megmaradt Királyi Magyarország elképesztő pénzeket ölt a végvárrendszerek fenntartásába, a zsoldosok fizetségébe (ezt a legritkább esetben honorálták pénzben, sokkal inkább terményekben, esetleg állatokban). Mivel a Királyi Magyarországon egész egyszerűen nem élt annyi jobbágy, akiknek adóterheivel ez a rendszer fenntartható lett volna, Bécsből pedig a lehető legritkábban érkezett anyagi (vagy bármilyen) segítség, a végvári kapitányoknak „alternatív eszközökhöz” kellett folyamodni. Thury adómentességgel igyekezte benépesíteni Várpalotát és környékét, ugyanakkor portyákat vezetett a hódoltsági területekre, amivel a katonái kiesett zsoldját igyekezett pótolni. Sajnos ehhez a korszakhoz fűződik a kettős adóztatás rendszere is, amely a határvidéki jobbágyokat sújtotta. Ez azt jelenti, hogy őket mind a Török Birodalom, mind pedig a Királyi Magyarország megadóztatta. Ez a jelenség sajnos tovább fokozta Belső-Magyarország amúgy is rohamos elnéptelenedését és a röghöz kötés ellenére mindenki igyekezett menekülni a kettős adóztatás rendszere elől. Egyébként a módszert maga Thury György is alkalmazta a szigetvári és a pécsi szandzsák területén.
1563-ban, Pozsonyban Thury részt vett I. Miksa megkoronázásán, ahol az újdonsült király tiszteletére vívott lovagi párbajok győztese és hőse lett. 1565-ben a nagy pénztelenség miatt le akart mondani várkapitányi titulusáról, ám Miksa kérésére megtartotta azt. 1566-ban itt esett meg egyik legnagyobb haditette, amelyre már korábban utaltam. Sikeresen megvédte Arszlán budai pasától a várpalotai várat, így megakadályozta, hogy a törökök ismét rátegyék a kezüket egy kiemelt erősségre. 10 ezer fős török hadsereggel vette fel a harcot a maga 500 emberével, akiknek még a zsoldfizetése is akadozott. A várat június elején zárták körül, ám Thuryék többször rajtaütöttek az ellenségen (egyszer még a saját táborukban is), tizedelve ezzel a létszámukat és a harci moráljukat. Az 500 fő kitartott, amíg a győri illetőségű Salm gróf meg nem érkezett felmentő hadaival. A sikertelen török vállalkozás pedig Arszlán pasa életébe került. Beszédes egyébként, hogy a kiváló katona (mármint Thury György) már jóval korábban ismerte a törökök szándékát, miszerint a birodalomnak Palotára fáj a foga, ám semmilyen hathatós segítséget nem kapott a bécsi udvartól.
Thury tovább vitézkedett, és Salm gróffal közösen visszafoglalták Tata és a kiemelt jelentőségű Veszprém várát. Várpalota vezetéséről lemondott ugyan, de 1567-ben már kapta is az új feladatot Miksától. Thury lett a szintén kiemelt jelentőséggel bíró kanizsai vár parancsnoka, ám sajnálatos módon itt is pénztelenség és terményhiány várta. Mivel a kanizsai vár kapitánya lett, ez egyben azt is jelentette, hogy a dunántúli főkapitány helyettesévé lépett elő. Bécsre ismét nem számíthatott, így a Palotánál már bevált eszközöket alkalmazta, kiegészítve azt a fentebb említett kettős adóztatással. 1569-ben le akart mondani tisztségéről, de az uralkodó ezt is visszautasította.
Az 1568-as drinápolyi béke ellenére a végeken vívott harcok egyáltalán nem csillapodtak, ám a „dunántúli oroszlánt” nem lehetett tisztességes eszközökkel legyőzni. Ali szigetvári bég vezetésével török seregek pusztítani kezdték Kanizsa környékét, és amikor Thury csapataival utánuk eredt, az ellenség Orosztony mellett lépre csalta. A kelepcében végül nagy nehezen legyőzték, fejét pedig Isztambulba küldték.
 Thury György halála egy illusztráción |
Nos, jól ismert török módszerrel, orvul és gerinctelenül tudták csak legyőzni a „magyar el Cid”-nek is nevezett Thury Györgyöt. Kiváló bajvívó volt, aki a legendák szerint 600 életre-halálra vívott párbaj résztvevője volt, amely természetesen csak legenda, valójában ez a szám 60 körül mozoghat. Természetesen ez is őrületes teljesítmény, hiszen életre-halálra vívott párbajban nincsen „második hely”. Thury György ezzel a teljesítménnyel egyértelmű világrekorder, minden idők legjobb bajvívója.
Mikor Aliék lépre csalták, sokáig nem bírtak vele, s Thury – hogy a fogságot elkerülje – egy idő után már sisak nélkül harcolt. Így hal meg egy magyar hős!
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
A sorozat eddig megjelent részei:
