A dzsentri nem pusztul, hanem, mint a »Hét« mondja, csak átalakul! (Izrael dicsére)

Mégjobban és még hatásosabban lobbant fel a magyar ellenállás a zsidó-keresztény polgári házasság bevezetéséről készített törvényjavaslat kapcsán... A javaslat mégis elkészült és hiába tiltakozott a keresztény közvélemény, a törvénytervezetet november 25-én elfogadta a képviselőház. Igaz, hogy a kormánypárti pap-képviselők távolmaradtak, de Tiszáéknak csak az volt a fontos, hogy meglegyen a többség. Arra már nem számítottak, hogy a főrendiházban létrejön majd egy olyan koalíció, amely alapjában rendíti meg a liberálisok kormányrendszerét. December 11-én azután a felsőház elé került a zsidók és keresztények polgári házassága. S ekkor, mint a magyar nemzet öntudatának, lelkiismeretének utolsó szimbolikus alakja, felemelkedett helyéről Simor János, az ősz hercegprímás, mögötte az egész püspöki kar és vele a törzsökös arisztokrácia legmagyarabb része, s a főrendiház 109 szavazattal 103 ellenében visszadobta Tiszáék javaslatát. A zsidóság megdöbbent, de szokott praepotenciájával a gyűlöletnek valóságos kénköves fergetegét zúdította a főpapságra, arisztokráciára.

A Pester Lloyd a zsidó csalhatatlanság legmagasabbrendű fölényével jelentette ki:

— A főrendiház mai szavazatával halálítéletet mondott önmaga felett.

Istóczy Győző viszont az egész magyarság álláspontját fogalmazta meg, amikor a „tizenkét röpiratban” megállapította:

— A magyar főpapság és arisztokrácia 1883. december 11-én írta meg saját fényes történelmének legfényesebb lapját. Ilyenformán a főrendiház a polgári házasságról szóló javaslatot visszaküldte a képviselőháznak, mire megindult a második roham az elfogadás érdekében. A központi izraelita iroda körlevelekkel ostromolta a főrendeket, akiket igyekezett meggyőzni e „humanitárius” törvény véghetetlen előnyeiről. De a főrendek ekkor még méltóak voltak a magyar nép vezetésére s a magyar tömegek is érezték, hogy az ország vezetői velük vannak. Egymillió aláírással hálafeliratot juttatlak el a főrendiházhoz a magyar nép legjobb fiai. A főrangú hölgyek pedig valóságos titkos szövetséget létesítettek 's gróf Károlyi Gyuláné vezetése alatt naponta tömegestől és tüntetően jártak a templomokba, hogy Jézus szent szivébe/ és Mária szent szívéhez imádkozzanak a javaslat elbukásáért.

Max Mandlblüh: Ezek a hüldjek azt mondják nekem: távozzék, szemtelen szemita! Már most szeretném én todni, mibül vették észre, hojd én zsidó vadjok?

A felháborodott közvélemény nevében pedig újra a „Függetlenség” szólalt meg:

— Nem szabad megengedni — írta —, hogy a tiszta kék vérbe az ő undok megmételyezett vérük is belevegyüljön, meri ükkor a „noblesse obligee” szép mondása a „Knob lesz ob lige” — véaljasul s a jövő század főrendéi görbelábú seftelő handlérozó kóbik lesznek csupán és nem magyar mágnások. Mire másodjára a felsőház elé került a zsidók-keresztények polgári házassága, akkorra a zsidók a legképtelenebb erőfeszítésekel fejtették ki, hogy a magyar arisztokráciát korrumpálják és ugyanúgy megvesztegessék, mint választások idején a falusi nincsteleneket. A zsidók aranyat, ezüstöt ígértek egy-egy szavazatért. Egyik szabolcsi főúrnak zsidó menyasszonyt, hatszázezer forint hozományt ajánlottak egyetlen igenért.

Hiszen arra majd csak »akadunk« honfiak, hogy ezeket beolvasszuk, hanem hát »akadunk«-e honleányok ezek beolvasztására?

S a felsőház 1884. február 1-én 200 szavazattal 101 ellenében mégis és másodszor is elutasította Tisza javaslatát. hogy aztán tíz évvel később megszavazza. Ekkor még az antiszemitizmus jegyében egy volt a magyar parasztság, munkásság, intelligencia. Élén ott állt a főpapok, főuak színe-java, a magyar arisztokrácia legtörzsökösebb része. A magyarság még küzdött, védekezett. Még törvényes, sőt forradalmi formák közt is harcolt a zsidó előrenyomulás ellen, csak arról feledkezett meg, hogy Kossuth Lajos a viddini száműzetésben megvilágította minden magyar baj okát., lényegél, mikor azt mondta: a magyar történelemben van egy végzetes szó: későn!
És ekkor már későn volt! Végzetesen későn.

A Sátán játszik-e vajon velem, amikor egyre biztosabban látom, hogy a Duna-Tisza tája ismét nép-alakulás nagy, teremtő momentumánál tart?... De az igaz ugye, hogy közénk senkik, még egyformákban is százfélék közé, elvegyült egy millió zsidó? ... Valamit már látok, ami magyarság van, az semmiképpen sem hasonlít az iskolai olvasókönyvekben föltálalt magyarsághoz. A püspök, a mágnás s nobilis és egregius ősök gyámoltalan utódja csak akkor prosperálnak, ha zsidók. Elő-típusát látom egy új népnek...