Kakassy Szilárd: Jó reggelt. Nos, mivel a sajtó már régen beharangozta a Noua Dreapta vonulását Csíkszeredában, természetesen azért mentünk, hogy nemtetszésünknek adjunk hangot. Nyilván nem a nemzeti ünnep irányába, a mi célpontunk a ND volt. Marosvásárhelyről eléggé vegyes társaság indult útnak. A HVIM alkotta a csapat gerincét, és ide csatlakozott a Marosvásárhelyi Jobbik Baráti Kör néhány tagja meg pár civil.

Kakassy Szilárd: Mivel 5 órakor indultunk, ezért kissé korán értünk Csíkszeredába, fogtuk a csomagjainkat és a transzparenseket, majd egy helyi kávézóban kerestünk menedéket a csíkszeredai tél elől. Közben telefonon megkaptuk a hírt, hogy a ND elindult Sepsiről Csíkszereda irányába. Félóra múlva szedelőzködtünk, és a Taps téren átvágva akartunk eljutni a rendezvény helyszínére, csak sajnos nem várt ellenállásba ütköztünk.

Kakassy Szilárd: Már messziről láttuk, hogy három csendőr áll a Taps téren, de mivel mindenkit elengedtek, ezért mi is arra mentünk. Amikor a közelükbe értünk, megállítottak, és kérték a személyiket, majd rádión értesítették a többieket. Pillanatokon belül tucatnyi csendőr vett körbe minket, akik előre bebiflázott törvényparagrafusok számát skandálták, viszont csak sokadik rákérdezésre magyarázták el, mit is jelent az adott törvény.

Kakassy Szilárd: Sokadik nekifutásra kisütötték, hogy mi tulajdonképpen egy műveleti területen haladunk át, mint csoport, és mivel nincs engedélyünk, ezért nem haladhatunk keresztül. Közben kipakoltatták a cuccainkat a földre, majd közölték, hogy ha a túlsó felére igyekezünk a térnek, akkor kerüljük meg a Taps teret. Mi már indultunk is volna, eközben az egyik csendőr rádión utasítást kapott, és ránk parancsolt, hogy mégse menjünk.

Kakassy Szilárd: Azt állapították meg, hogy mivel volt nálunk két darab transzparens és egy HVIM-es, valamint egy székely zászló – jelzem, a zászló a táskában volt, transzparens összecsukva –, ezért elő kell állítsanak, mert kísérletet akartunk tenni az ünnep megzavarására. Heves szóváltás következett ezután, majd 20 perc veszekedés és ellentmondás közepette követtük őket a csendőrautóig, amely beszállított minket a csendőrségre.

Kakassy Szilárd: A transzparensek szúrták a szemüket, arra álltak rá. Biztosan sértette az önérzetüket a nyilvánvaló igazság, mivel az egyik transzparensen „Mindenki menjen vissza a dédnagyapja sírjához!” felirat díszelgett. Miután ezen nem tudtak fogást találni, kezdték a zászlókkal. Elmagyarázták nekünk, tudatlan székelyeknek, hogy december 1. Románia nemzeti ünnepe, és ezen a napon csak román zászló szabad lobogjon. Mikor szembesítettük a tényekkel, hogy a zászló a táskában volt, ők vetették elő, a torkukra fagyott a szó, és elkezdtek magyarázkodni, hogy de biztosan elő akartuk venni. További kérdésünkre, miszerint „mi ez, gondolatrendőrség?” nem válaszoltak, hanem kibökték végre amit eddig is tudtunk, hogy felsőbb utasításra cselekszenek, és az a dolguk, hogy itt tartsanak minket a rendezvény alatt.

Kakassy Szilárd: Viszonylag kedvesek voltak. Látszott, hogy nekik sem hiányzik ez az egész. Hideg is volt, a csendőrség épülete fűtetlen. Ők is körülbelül olyan rosszul érezték magukat, mint mi, de a parancs az parancs, és miután sehogyan sem tudtak fogást találni rajtunk, és már 5 órája szobroztunk a csendőrség udvarán, 1-1 figyelmeztetéssel elengedtek minket, kivéve három személyt. Kettőt azért nem, mert svájci bicska volt náluk, egyet meg azért, mert nem volt nála személyi. A zászlókat visszaadták, persze a rendezvénynek régen vége volt már, ezért arról lecsúsztunk.

Kakassy Szilárd: Nagyon feszült volt a hangulat, többen el sem mentek a tortúra következtében. A megemlékezés csendben zajlott, a pap nemtetszésének adott hangot előállításunk miatt, és kiállt az ellenálló fiatalok mellett.

(Forrás: Marosi Polgár)