Emlékeznek még az Orbánnak havi nettó egymillióért "felzárkóztatási tanácsokat" adó szépségkirálynő zseniális ötletére? Naposcsirkéket a cigányoknak 200 millióból, a magyarok állják a számlát! Az eredmény persze nem meglepő: a döghús után (meg amúgy is) ínyencségnek számító csibék egy részét azonnal felfalták felzárkózás helyett a kormány szeretett "romái", a többit (vagy legalábbis amit nem pusztítottak el a patkányok) pedig szépen eladták, elvégre kell a pénz italra és játékgépre.
 |
És az sem meglepő, ami az FN24 alábbi interjúrészletéből kiderül: hogy Hegedűs Zsuzsa, a többi cigányimádóhoz hasonlóan, köszönőviszonyban sincs a valósággal, s pesti vagy párizsi lakásában fantáziál arról, hogyan dolgoznak és zárkóznak fel a munkától undorodó cigányok a naposcsibéinek köszönhetően. Amikor pedig a tényekkel szembesítik, miután hosszasan kerüli a témát, s próbál mellébeszélni, azt mondja: az egyik hülyeség, a másik hazugság. A harmadiktól pedig egyszerűen üvölt. Pedig amikor csendben van, akkor sem tanácsos túlságosan közel menni hozzá... Kivéve, akinek erős gyomra van - ilyen a kormányfőnk:
 |
Alább az interjúrészlet, melyből kiderül: jól tette a cigányasszony, hogy eladta az adóforintokból kapott csibéket egy kocsmában:
A családokhoz visz munkát. Az önhöz köthető miniháztáji ideáját számos kritika érte. Ha valaki nem emlékezne: az államtól független Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítvány tavaly kisállatokat és vetőmagot osztott rászorultaknak, ezzel próbálva gazdálkodásra bírni a falusi szegényeket. Csakhogy sajtóhírek szerint például Edelényben halomra pusztultak az ajándék jószágok, Mezőkovácsházán közvetlenül az osztás után egy kereskedő vásárolta fel a vemhes kecskéket a helyiektől. Szendrőládon pedig egyenesen a polgármester állította azt, hogy kidobott pénz az akció, hiszen a nép rég képtelen gazdálkodni. A faluvezér arról is beszámolt, hogy egy asszony a kocsmában ötezer forintért adott túl naposcsibe-kontingensén. Ön utánajár az ilyen híreknek?
Mindjárt erre is válaszolok. De ennél sokkal fontosabb, hogy a miniháztáji elsődleges célja hozzásegíteni a családokat, hogy fenntartható módon megtermelhessék a gyerekeik egészséges táplálkozásához elengedhetetlen zöldséget és fehérjét. A program keretében tavaly 15 147 gyerekvédelmi támogatásra szoruló többgyerekes család kapott vetőmagot és kishaszonállatot a negyvenhét leghátrányosabb kistérség háromszáz településén. Nyolcvanegy százalékos sikert értünk el, azaz közel tizenháromezer családnál annyi zöldség termett, hogy az egész évi szükségletüket fedezi, és annyi kishaszonállat maradt, ami bőven elégséges az eredetileg kapott baromfiállomány akár bővített újratermeléséhez.
Hogyan mérték meg azt a nyolcvanegy százalékos sikert?
Az önkormányzatoktól kértük be az adatokat. Meglepő, de ahol a legnyomorultabb az élet, ott a leglátványosabb az eredmény. Idén további tizenkétezer-ötszáz család kap miniháztájit, sőt a tavalyiak közül, aki igényli, ismét átveheti a teljes vetőmagpalettát. Plusz a legsikeresebb nyolcvan százaléknak adok családonként tíz előnevelt csirkét vagy malacot, lehet választani. Ezzel már fenntartható, sőt némi jövedelmet is biztosító baromfiudvarra tesznek szert, a tojásból akár értékesíthetnek is. És mielőtt kérdezné, megszerveztem a felvásárlást is.
Ki a szerencsés közértlánc?
A CBA. Veszi a biónak is minősíthető zöldséget, a tojást, és hamarosan a kapirgálós, sárga lábú csirkét is, ami a legértékesebb, az üzletekben ötször annyiba kerül, mint a nagyüzemi baromfi. Érthető vagyok?
Hogyne, főtanácsadó asszony. De ha azokról az edelényi, szendrőládi, mezőkovácsházi esetekről is mondana valamit.
Előbb foglaljuk össze, amit tudunk. A negyvenhét leghátrányosabb kistérség kistelepülésein több mint hatvannégyezer gyermekvédelmi támogatásra szoruló család él. Ebből idén már huszonnyolcezer számára biztosítjuk a fenntartható miniháztájit. Reményeim szerint a következő két évben minden települést be tudunk vonni a programba. Ha sikerül, 2014-re egyetlen gyereknek sem kell éhen maradnia ezekben a falvakban. Plusz, ha ezekben a családokban akárcsak hat hónapra egyetlen felnőtt munkát kap a közfoglalkoztatás keretében, az havi negyvenhétezer forint bevételt jelent a huszonkétezres segély helyett. Ez nem old meg minden problémát, de kitörést jelent a nyomorból és a teljes reménytelenségből. Lesz értelme reggel felkelni.
Szendrőlád?
Sorolom tovább az ötleteimet. Mini szociális szövetkezeteket szervezek a termények és az állatok feldolgozására. Tavaly nyáron már egész Békés megye kökényt szedett és slágerterméket, kökénydzsemet főzött belőle egy Gyula melletti üstházban. A CBA polcain ma megtalálja a gyulai kökény- és csipkebogyólekvárt.
Essünk túl azokon a negatív példákon, kérem.
Arra mindjárt visszatérek. Mutasson nekem egyetlen olyan szociális programot, ami családonként tizenhárom-tizennégyezer forintból két év alatt huszonnyolcezer család számára teremtette meg a fenntartható önellátás lehetőségét! Mindezt úgy, hogy egyetlen állami vagy pályázat sincs benne! A mienkben, a Minden Gyerek Lakjon Jól Alapítványban ugyanis nincs. És az is kuriózum, hogy az adományok kizárólag a gyerekek élelmezésére, illetve a családok önfenntartási feltételeinek megteremtésére fordíthatók. Magamnak egy tollat sem vehetek belőle. Az is különleges, hogy bármelyik település jelentkezhet, egyetlen feltétellel: a falu összes halmozottan hátrányos családjának részt kell vennie a programban. Csak így tudom biztosítani ugyanis, hogy senkit se rekesszenek ki a lehetőségből. Az önkormányzatok közvetítik ki nekünk a családokat, ők szervezik az osztásokat, amiket a mi önkénteseink végeznek. Amúgy tudja, mi volt a legnagyobb sláger? A tíz tojótyúk és negyven naposcsibe variáció. És tudja, miért?
Mert tojik a tojótyúk?
Úgy bizony! Épp tyúkot osztottunk Mezőcsáton, amikor azzal lépett hozzám egy kiskölök, hogy köszöni szépen. Kérdem, mit? Mutatja a kezét, amiben tojást szorongat. A dobozban, amiben megkapták a baromfikat, már ott gurult két tojás is. Ezek a gyerekek éhesek. Én kezdettől az anyukákra számítottam, akikről tudom, nem hagyják elkótyavetyélni a csibéket, mert fontos számukra, hogy holnap is enni adhassanak a családjuknak. Na, most válaszolok a kritikákra. Szemen szedett hazugság, hogy sok helyen azonnal megették az állatokat, hiszen a csirkének, kacsának hathetes koráig kevesebb a húsa, mint egy hízott verébnek. Az is hülyeség, hogy adták-vették a naposcsibéket.
A szendrőládi polgármester a saját szemével látta.
Közel egymillió naposcsibét és napos kacsát osztottam ki! Mindig azt kérem, mutassanak fényképet, videót az állítólagos simlisségekről, de egyedül Szendrőládon született riport, melyben egy asszony arról beszélt, ő ugyan jogosult a támogatásra, meg is kapta a negyvenöt naposcsibét, ám rájött, a jószágok nem férnek el a zsúfolt baromfiudvarában. Ezért értékesítette ötezer forintért az adományt a szomszédjának. Tudja mit? Jól tette! Jó üzletet csinált, nekem kevesebbe került. És még annyi esze is volt, hogy az ingyentápot megtartotta a saját csirkéinek.
A polgármester szerint sok háznál patkányok falták fel a csibéket.
Na, ez volt az a pillanat, amikor üvölteni kezdtem. Merthogy Magyarországon a rágcsálóirtás önkormányzati feladat. Botrány! Tetszettek olvasni Camus-től a Pestist, tudják, miféle fertőzéseket terjeszt az az állat. Engem nem a naposcsibe, hanem az a kisgyerek érdekel, aki ott játszik azon az udvaron!
És a magyarázat arra, hogy miért nem hajlandók dolgozni a Hegedűs-kedvencek:
 |
(Kuruc.info - FN24 nyomán)
Kapcsolódó:
