A Szabad Szellem – Magyar Kultúra alapítvány jóvoltából október 15-én egy ígéretesnek és izgalmasnak tűnő könyv bemutatójára kerül sor. A Felemelt zászló c. könyv szerzőjével, Retkes Tamással, íróval és történésszel beszélgettünk. A regény a rendszerváltás hajnalán veszi kezdetét, fogalmazhatunk úgy, fiatalok nemzeti ébredését, személyiségfejlődését kíséri végig, bár egy rövid bevezetőben leírni a teljes cselekményt lehetetlen, mint ahogy az íróval sem kizárólag a könyvről beszélgettünk. Szóba kerültek mai, aktuális kérdések, illetve tértől és független valóságok, világnézeti kérdések is.
 A borító |
– Október 15-én lesz a bemutatója a Felemelt zászló c. könyvnek, melynek ön a szerzője. De voltaképpen mi is ez a zászló, kik és miért emelték fel?
– A regény főhősei a szürke hétköznapok komfortzónájából kimozduló fiatalok, akik egy légüressé vált térben először csak ösztönösen lázadnak, majd egy bizonytalan történelmi korszakban jól-rosszul megismerkednek a rendszer által is besározott gondolatokkal. Ezen világnézeti és értékrendbéli alapvetések hivatottak testet ölteni abban a zászlóban, amit 1945-ben többek örökre lehanyatlani véltek. A szereplők nemcsak keresnek, hanem olykor el is tévednek, így eleinte motivációik sem feltétlenül azonosak.
– Konkretizáljuk, mondhatjuk, hogy regényének főhősei azok a fiatalok, akiket a fősodratú balliberális média, csak, mint „erőszakos, hőzöngő bőrfejűekként” határoztak meg a ’80-as évek végén, ’90-es évek elején?
– Pontosan így van. Érdekes módon a média egyetlen percig sem a szubkultúra – öltözködés, zene – megnyilvánulását látta a bőrfejűekben, hanem az ideológiai töltettel felvértezett lázadókat, akik potenciális veszélyforrások. Nem véletlen „élvezték” a teljes egészében vagy csak részben bőrfejűek által látogatott rendezvények a hatóságok kiemelt figyelmét. Mint tudjuk, ezek eleinte persze csak koncertek voltak, de később már megemlékezések vagy akár politikai rendezvények is. Mindenesetre fontos megjegyezni, hogy az említett rendezvényeken furcsa módon sosem derült fény droghasználatra vagy például élet- és vagyon elleni bűncselekményekre. Röviden talán ennyit az „erőszakos, hőzöngő” jelzőkről.
– Tehát egy ilyen környezetben indul el a cselekménysor, esetleg végigkövethetjük főhőseink életében is ezt a folyamatot a regényben, ami a koncertektől indult és a politikai rendezvényekig tart? Mit tudhatunk erről anélkül, hogy úgymond „lelőnénk a poént” a könyv olvasása előtt?
– Igen, de a politikai rendezvények nem a végkifejletet, csupán egy átmeneti állomást jelentenek a történetben és hőseink jellemfejlődésében. Mindez még ki van egészítve számos magánéleti, illetve mára már történelmivé vált eseménnyel is úgy, ahogyan az a leginkább életszerű. A végcél a regény lapjain maga a katarzis, illetve ezt megelőzően az olykor gyarló emberek fejlődésének nyomon követése.
– Mi lenne ez a katarzis, körül lehet írni?
– Tényleg csak címszavakban: visszatérés a kereszténységhez a szektásodás kikerülésével, a soviniszta mételyen való felülemelkedés, a pártpolitika csapdáinak felfedezése. Még rövidebben pedig olyan fogalmak köztudatba való visszaemelése, amiket ma már kilóra mérten árulnak az erkölcsileg haldokló világ kufárjai: hűség, bajtársiasság, család.
– A Felemelt zászló szól azoknak is, kik ezt a fajta értékalapú katarzist a jelenkorban kívánják megélni? Egyáltalán mikképpen lehet összehasonlítani azt a korszakot a maival?
– Nagyon szeretném azt hinni, hogy igen. Megítélésem szerint, ha a regényben tárgyalt korszakot, illetve napjainkat kritikus szemmel vizsgáljuk, be kell látni, hogy a frontvonalak gyakorlatilag összekuszálódtak. Az erkölcsi-szellemi-anyagi ellenség nem tűnt el, csak átalakult, miközben saját sorainkat is percemberek osztják meg.
 A szerző |
– Miben volt tiszta a frontvonal akkoriban, s miben homályosodott el napjainkra?
– Ez már javában pártpolitikai kérdés. Ezzel már jó ideje csak tisztes távolságból, pusztán a tájékozódás kedvéért foglalkozom. Persze letisztult frontvonalakról a tárgyalt korszakban sem beszélhetünk, viszont éppen a pártok szélkakas mivolta, illetve bizonyos mértékben a polarizálódásuk, jelentősen fokozta a homályt. Egyes fogalmak – például a kommunista, liberális, konzervatív vagy akár a nemzeti – sokak számára vagy eltűntek, vagy már teljesen más tartalmat hordoznak.
– Az október 15-i dátum véletlen volna, vagy nagyon is tudatos választás?
– Erről a szervezőket kellene megkérdezni, e téren kész időpontot kaptam. A magam részéről ugyanakkor felfogásomhoz és a könyv tematikájához egyaránt közel állónak érzem ezt a dátumot.
– Sokan azt kérdezgetik, kik ismerik önt személyesen, vajon hogy van ideje regényeket írni? Miért mondják mindezt, és tényleg, hogy van rá ideje?
– Valóban, a munkastílusom kissé nyaktörő is tud lenni, de sajnos nincsen jobb ötletem. Az idővel való zsonglőrködés nálam alap, ugyanakkor elég sokat éjszakázom is. Ennek eredményeként szinte bárhol és bármikor képes vagyok elaludni. Mindezért sokan és sokszor adtak már hangot az irántam megnyilvánuló féltésüknek, amit ez úton is csak megköszönni tudok. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy ha a frontkatona fedezékbe húzódik, még – ha kisebb valószínűséggel is – kaphat halálos sebet. Ugyanakkor a legvadabb rohamot is van, aki túléli, tehát mindannyian Isten kezében vagyunk.
– Alighanem viszont október 15-én a könyvbemutatón senki nem gondol majd alvásra, érdeklődve várjuk az eseményt. Milyen gondolatokkal csábítaná olvasóinkat afelé, hogy látogassanak el? Pontos helyszínt és időpontot tud mondani?
– Nemcsak a saját könyvem kerül bemutatásra, hanem id. J. H. Rosny és dr. Dömölki János nagyszerű munkái is reflektorfényt kapnak. A Nyájas Olvasó így akár háromszoros élményben is részesülhet, hiszen mindannyian más vonalvezetéssel és témában dolgozunk. Találkozzunk október 15-én 18:00 Budapesten, a Semmelweis u. 4. alatt található Háló Közösségi Házban!
(Kuruc.info)
 |
