Bangóné Borbély Ildikó ATV-s interjújában még a műsorvezetők legnagyobb megdöbbenésére is olyat alkotott, amire aligha számíthatott bárki is. Élő adásban kérdezték ugyanis, hogy mi az oka az MSZP szavazótábora folyamatos olvadásának, illetve, hogy miért emelkedik a kormánypárté? Bangóné Borbély Ildikó erre azt a frappáns választ adta, hogy „sok a patkány Magyarországon”. A műsorvezetők megkérdezték, hogy ennek mi az áthallása, mire a politikus válasza az volt, hogy „mindenki úgy gondolja, ahogy akarja.”
 |
Nem kell különösebb extrém szövegértés ahhoz, hogy kikövetkeztessük: Bangóné a Fidesz szavazótáborát patkányozta le kijelentésével. Ez önmagában nem egyedülálló jelenség, sokan és sok szituációban patkányoztak már le politikai ellenfeleket, szavazókat, nem kívánatos embereket stb. Pikáns, hogy éppen pár nappal ezelőtt kellett lemondania Braunau am Inn (Hitler szülővárosa!) alpolgármesterének, mert lepatkányozta a bevándorlókat. A két patkányozás között természetesen nem szeretnénk semmilyen párhuzamot vonni. Egyébként a mai magyar közéletnek is egyre inkább része az agresszív beszéd, egymás személyes sértegetése. Ne feledjük, hogy például Bayer Zsolt is előszeretettel használja ezt a jellemzést. A kettő között a különbség azonban az, hogy Bangóné (elvileg) egy politikus, aki havonta annyi pénzért csinálja a fesztivált az Országgyűlésben, amennyi másoknak az egész évi bére.
A reakció még az ellenzéki, „haladó” médiánál is kiverte a biztosítékot, és érthető módon a kormánypárt is elítélte Bangónét. Sokan szólították fel lemondásra, mindkét oldalról egyaránt. Az érintett természetesen tagadja, hogy a Fidesz szavazóinak szánta a sértést, és jó demokrata módjára esze ágában sincs lemondani. Miből lenne akkor kenyér az asztalon? Dolgozni nyílván nem mehet el, túlságosan alantas dolog lenne az egy ilyen nagyformátumú lángelmének.
Egy valamit azonban szögezzünk le. Nem azért írtam ezt a cikket, hogy századikként beálljak a sorba, és Magyarország széplelkű publicistáival kórusban hüledezzek, hogy mégis hogyan mondhat bárki az embertársaira olyat, hogy patkány. Ne legyünk álszentek. A múltban is voltak pillanatok, amikor a politikai szereplők magukból kikelve sértegették egymást vagy másokat. Gondoljunk csak a dualizmus, vagyis a „boldog békeidők” sokszor nem is olyan boldog parlamenti vitáira. A probléma Bangónéval az, hogy teljesen öncélúan, igazi ostoba szocialista módjára patkányozott. A felvételből mindenki meghallgathatja a szövegkörnyezetet és rájöhet, hogy abszolút nem illik a kontextusba a hasonlata. Ha ezzel akar szavazókat nyerni magának a politikus asszony, akkor igencsak tévúton jár.
Vannak azonban olyan szituációk, helyzetek, vagy éppen igényes alkotások, ahol véleményem szerint teljesen rendben van a patkányozás. Példának okáért Braunau alpolgármesterének kijelentésével nincs különösebb problémám, de említhetném Wass Albert Patkányok honfoglalása című művét is, amely mind a mai napig a kedvenc művem az írófejedelemtől. A slusszpoén a műben az, hogy Wass valószínűleg a Bangóné-félékre is értette a történetet.
Eszembe jut még egy vers is, ahol egész egyszerűen kiválóan alkalmazza a patkány jelzőt egyik kedvenc költőm, Alföldi Géza. Bizony, így kell tökéletesen metaforát használni. Közzé is teszem itt gyorsan, hátha olvas minket Bangóné, hátha tanul belőle, és megérti, mit mikor lehet és kell alkalmazni. Azt, hogy Alföldi kikre gondol a versben, nem írom le. Ha így tennék, nem hinném, hogy én olyan olcsón megúsznám, mint Bangóné.
Alföldi Géza: A patkányok dalaÉljen a halál! Éljen a pusztulás!
Éljen a szenny, a mocsok, a szemét!
Piszokról, bűzről zengjen most dalunk,
Mert mi vagyunk a kiválasztott nép:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Ahol rothad, erjed, gennyed, ami szép,
S csatornákban szennyvíz possadoz,-
Vidám dalunkkal odarohanunk,
Hol dögöket az ár hulláma hoz:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Megrágjuk mi az élőt is, hogyha rab,
Ha védelemre nincs már ereje.
A rothadásnak hű színt mi adunk,
Mert mi vagyunk a vége s kezdete:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Hogyha új hajót épít a szorgalom,
Ki elsőnek ver benne új tanyát,
Mi vagyunk! Mi! Mind rája rohanunk,
S a korhadásig szétrágjuk falát:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
S ha málló roncs, mert szétrágta fogunk,
A süllyedést mi tudjuk legelébb,
El is hagyjuk, haj, futva rohanunk,
- míg életet remél a kerge nép,-
- mert mi a híres patkányok vagyunk!
Ahová egyszer betettük a lábunk,
Minden szépet és jót szétrombolunk,-
Erre rendelt a sors, Dicső Fajunk!-
Nincs, amit szét nem rág fogunk:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Szétrágunk mi Istent, templomot, hazát,
Családot és a szent becsületet,
Szennyes a bőrünk, szagunk és szavunk,-
Mégis urak e nagy világ felett:-
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Átkoz, sároz, mocskol, hej a balga nép,
Kiirtana, de ki nem irtható.
Csak gyarapszunk, de ki nem halhatunk,
-A tisztaság is hiábavaló,-
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
S míg a világ világ, mi csak leszünk!
Rombolunk, irtunk, rágunk, szennyezünk.
Mindig a világ réme maradunk,
Mert a sátán, a bűn, a szenny velünk,
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Te hülye, ki szebb jövőről álmodol,
Vedd le előttünk gyűrött kalapod,
Tedd Istenné rút, utált alakunk,
S tőlünk a hírt, a fényt is megkapod,
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Mert Isten nélkül felépülhet a világ,
De patkány nélkül nem élet a lét,
S mi kegyelmet az égnek sem adunk,
Dalold hát hittel fajunk szent nevét:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
A szobrunk álljon minden utcasarkon,
Költő csak rólunk zengjen éneket!
Az ég üvöltse dicsérő dalunk,
Mert úr lettünk az ég s a föld felett:
Mert mi a híres patkányok vagyunk!
Ábrahám Barnabás - Kuruc.info
