Noha az ország több pontján voltak kilakoltatások, a legnagyobb vihar a Komárom-Esztergom vármegyei Kocson volt, ahol a két héttel ezelőtt utcára került cigányok ellepték a környéket, majd a baloldali sajtónak sajnáltatták magukat. Erről már írtam korábban, azonban a múlt hét folyamán újabb események láttak napvilágot a jövevények sorsát illetően. Az előzetes híreknek megfelelően Esztergomban, Dorogon és kisebb részben Tatabányán szórták szét őket, ebben pedig a Máltai Szeretetszolgálat segített.

A cigányok és pulyáik sajnáltatása tovább folytatódott, itt például egy HVG-s videó látható, de ezúttal „díszvendéget” is fogadhattak az Esztergomban elszállásolt cigányok: múlt hét szerdán meglátogatta őket az USA Pride-nagykövete, David Pressman, aki Magyarországon rontja a levegőt, és rendszeresen olyan dolgokba üti az orrát, amelyek nem tartoznak a feladatköréhez: a fiatalok körében népszerű youtubereket, tiktokkereket vacsoráztat, képviseli az LMBTQ-lobbit, vagy éppen cigány „menekülteket” látogat meg.

Pressman látogatása az egyik cigánynak „olyan volt, mint egy ünnep”, de a nagykövet is kitett magáért. „A kiszolgáltatott nők és gyermekek, akikkel ma beszéltem, megérdemlik, hogy méltósággal és tisztelettel bánjanak velük. Felfoghatatlan, hogy nem tudják, hol fognak aludni a hét végén” – mondta Pressman a látogatást lezáró sajtótájékoztatóján, félreérthetetlenül arra utalva, hogy továbbra is azt szeretné, ha mi fizetnénk az éhes szájak kvártélyoztatását és etetését.

Egyébiránt nemcsak az Egyesült Államok nagykövete szeret beleszólni mások belügyeibe, az ENSZ is kezdeményezte, hogy a magyar kormány vizsgálja felül a jogszabályi változtatásokat, melyek lehetővé tették a kárpátaljai cigányok kiebrudalását. A Helsinki Bizottság mellett az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága is azon dolgozik, hogy megmentsék a kárpátaljai cigányokat. „Nem tudunk még egy olyan országról, ahol különbséget tennének menekült és menekült között” – mondta Simon Ernő, az említett ENSZ szervezet magyarországi szóvivője.

E szerint a logika szerint tehát egy háború sújtotta ország teljes egésze válságzónának számít, függetlenül attól, hogy mekkora államról beszélünk, legyen szó San Marinóról, vagy az európai mértékekhez mérve óriási kiterjedésű Ukrajnáról. Magyarul, ha egyszer az életben Európa helyett mondjuk az Egyesült Államokat érné támadás, például Washingtonban, akkor a tőle több ezer kilométerre lazító új-mexikói kocsmatöltelék is háborús menekültnek számít? Mert ezen eszmefuttatás szerint igen.

Persze egy egészségesebb világban arra sem lenne szükség, hogy megpróbáljam megfejteni, mégis „mire gondolt a költő”, vagyis inkább kiket akar hülyének nézni. Szimplán csak nem szólhatnának bele Magyarország belügyeibe és abba, hová folynak el a magyar adóforintok.

Már az előző publicisztikámban is szóba került, de rajtam kívül továbbra sem merte senki más feltenni a legnyilvánvalóbb kérdést. A cigányok egymásra rálicitálva versenyeznek, ki tudja jobban sajnáltatni magát, ennek pedig része az is, hogy többször elmondják: otthon (Kárpátalján) nincs munka, nem tudnak dolgozni, és nincs hová hazamenni. Ezt mindenki készpénznek vette, és senkinek nem jutott eszébe az, hogy miért? Kárpátalját nem érték komoly találatok, házak nem pusztultak el, munkalehetőség pedig mindig van, főleg most, hogy hiányzik a férfi lakosság markáns része.

Persze a nem éppen polkorrekt választ mindannyian tudjuk: ezek odaát is ugyanazt csinálták, mint amit itt akarnak, ám mivel nem tudnak tovább élősködni a csődközeli államon, átvándoroltak eggyel nyugatabbra, hogy ugyanazt folytassák. Ha ezt is leélték, majd ismét továbbállnak. Házuk pedig nem azért nincs Kárpátalján, mert Putyin személyesen pusztította el egy bombával, hanem azért, mert azokban a gettókban, ahol összeverődnek, soha nem is volt. Legalábbis rendes háznak nevezhető biztosan nem.

Természetesen a „ha” kezdetű mondatokkal is tele van a padlás. Dolgozna, ha tudna írni-olvasni stb. Miért nem tud? Megtiltották az ukránok, hogy anno iskolába járjon? Esetleg még erre is mi tanítsuk meg? Ezt egyébként akaratlanul bár, de még a Telex is elismeri, amikor arról ír, hogy önmagában a pénz nem segít. Feneketlen bendő ez, csak ők nyilván nem ezt a következtetést vonták le mindebből.

A HVG videójában megszólaló egyik cigányasszony egyébként közli, hogy „Ukrajnában nem lehet élni”, és nem akarnak hazamenni, amíg tart a háború. Nyilván az eszébe sem jut, hogy mondjuk a hátországban végzett munkával segítse a háborúba keveredett államot, amely otthont adott neki (a cigányságnak az esetek döntő többségében semmilyen mélyebb kapcsolódási pontja nincs azzal az állammal, ahol éppen él, csupán pénzcsapnak tekinti azt), de persze ezen döntés mögött nem az esetlegesen érthető ideológiai okok húzódnak meg, mint például Zelenszkij politikájának elutasítása stb.

Felvetődik a kérdés, hogy mi van a férfiakkal. Erre meglepő módon rá is kérdezett a HVG munkatársa, és az egyik „menekülttől” azt a választ kapta, hogy férfiak is jöttek velük. Ők állítólagosan „beugró munkákat vállalnak”, habár az egyik fiatal lány még azt sem tudta megmondani, hogy a párja melyik gyárban „feketézik” (ez már önmagában eléggé hihetetlen, nagyobb gyárakban, főleg multiknál szinte kizárt, hogy feketemunkát tud végezni). De legalább – elméletileg – dolgoznak.

Az elefánt a porcelánboltban nem jó hasonlat a jóemberkedő filantrópokra, ugyanis az elefánt nem tehet róla, hogy méreténél fogva nem az üzletbe való. Ezek az álhumanisták viszont szándékosan szítják a feszültséget, és ássák alá azt a kevés rendet, ami itt, a Kárpát-medencében még fennáll.

Álhumanizmusuk alapja, hogy mindenkit meg kell menteni, csak a talajgyökeres, életképes fehér európaiakat nem. Szívni kell az állam pénzcsapjait, idegenekkel kell feloldani az amúgy sem rózsás állapotban lévő magyar társadalmat, és mindenekelőtt sajnáltatni kell őket, hogy minél több agymosott szíve szakadjon meg a képsorokon. Csakhogy múltkor is kitértünk már rá, hogy a magyar társadalom józanabbik fele már átlát a szitán, és megérti, mi a valódi cél, milyen sötét szándék vezérli Pressmant, a Helsinki Bizottságot, vagy bárki mást a globalista brancsból.

Az egyik cigány „menekült” 18 éves lánya (két pulyával) csak az Isten tudja, miért, de a vármegyei területvédelmi bizottság titkárságának döntése nyomán maradhatott volna Kocson. De nem is ez a lényeg. Az említett „menekültnek” is vannak 10-12 éves gyerekei, úgy, hogy a lánya 18 évesen már kettőt a világra szabadított, miközben egy normális társadalomban egy fiatal ekkor kerül ki a középiskolából.

És nekünk őket kellene etetni, mert idejöttek Ukrajna egy olyan területéről, ahová a több mint 2 éve tartó háború óta lehullott egy fél bomba meg pár drón. Érdekes módon a Kárpátaljáról érkező magyarokkal és ukránokkal nincsenek hasonló gondok. Amennyiben nem akartak Ukrajnáért harcolni (ami Zelenszkij és kabinetének hátterét tekintve érthető), vagy a nők nem akartak a hátországban munkát vállalni, s helyette Magyarországra jöttek, elhelyezkedtek egy munkahelyen és próbálnak pénzt keresni. Ők miért nem az út szélén rikácsolnak, hogy nincs hová menniük?

Teljesen hülyének vagyunk nézve?

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info