Épp azért lepődik meg az ember e fotók láttán, melyet olvasónk rögzített az Urániában. Mind az Oxana, mind a Queer simán elférne – sajnálatos módon – bármelyik multiplex mozi kínálatában, de megvallom őszintén, hogy ezeket itt viszontlátom, még engem is meglepett, pedig annyi mindent láttam már az évek során, hogy egyre kevésbé „rezonálok” bármire is.

Vicces, de a Queer pont szóba került az egyik januári Heti progresszióban. A Daniel Craig nevével fémjelzett LMBTQ-film egy amerikai emigráns és egy nála jóval fiatalabb férfi „szerelmi viszonyát”, illetőleg „drámáját” dolgozza fel, amely egyébként egy 1985-ben megjelent regényen alapszik.

Ezt akkor és ott olvasónk szúrta ki, én nem is hallottam róla, sőt, ekkor még az sem volt biztos, hogy a film eljut Magyarországra. Hát, végül „fasiszta” kormány ide, vagy oda, a honosítás annyira jól sikerült, hogy még az Uránia is műsorra tűzte. Az az Uránia, mely a Nemzeti Filmszínház Nonprofit Kft.-n keresztül a Színház- és Filmművészeti Egyetem tulajdona, magyarul az állam kulturális arculatába tartozik.

Az Oxana annyiból aktuálisabb, hogy most debütált, másrészt végső soron európai politikával, jobban mondva „aktivizmussal” foglalkozik, hiszen a Femen-meztelenkedő Okszana Sacsko életét dolgozza fel játékfilm formájában.

Ő is azon néhány lány egyike volt, akik Ukrajnából Franciaországba menekültek 2013-ban, miután radikális tiltakozásokat szerveztek a „patriarchátus”, a katolikus egyház, a „nemi egyenlőtlenségek”, vagy éppen Putyin, illetve Lukasenka ellen.

Tudják, ez az a csapat, amelynek tagjai rövid, gyakran trágár üzeneteket festettek fel a saját testükre, majd így mutogatták magukat meztelenül. Ez utóbbit Sacsko honosította meg a szervezeten belül, amelynek egyik kulcsfigurája is volt.

Az eredetileg festőként dolgozó nő Párizsban telepedett le, itt élte „szabad”, jobban mondva erkölcstelen életét, de a „szexuális szabadság” mellett azért jutott neki a depresszióból és a magányból is. Aztán 2018-ban öngyilkos lett, amely nem ritka a hasonló karriert befutó személyek esetében.

Szóval Charlène Favier francia rendező volt annyira „jó fej”, és megfilmesítette Okszana történetét, így mi is megismerkedhetünk vele – már ha akarunk. Erre nyilván tucatnyi lehetőségünk van a multiplex mozik kínálatában, de két trianonozás között az Uránia Nemzeti Filmszínház is szükségét érezte, hogy levetítse Sacsko történetét a Queer című filmmel egyetemben.

Mondjuk ma már inkább lett szimpla divatszó a „nemzeti”, semmint bármilyen plusz tartalommal rendelkező kifejezés, ezt pedig láthatóan az Uránia menedzsmentje is így látja. Hozzáteszem, vannak olyanok is, akik csak azért néznek meg hasonló filmeket, hogy képben legyenek, és tudják, mire nincs szükségük (az én filmrovatomban is helyet kapnak ilyen filmek). Azonban ezek megtekintésére az Uránia impozáns épületén kívül kívül is számos lehetőségünk van.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info