A Magyar Szociális Zöld Párt (MSZZP) „sajátos” jelöltállítási módszerét csalásnak minősítette mindhárom illetékes testület: a helyi, majd a Fővárosi Választási Bizottság, végül most jogerősen a Fővárosi Bíróság is. P. Tamás és társainak kontár védekezése annyira gyenge volt, hogy az FVB nem is tudta érdemben vizsgálni (formai okok miatt utasította el), a bíróság pedig azt kellett magyarázza végzésében, hogy miért nem lehet egy jelöltállítási csalás leleplezése miatt (meg egyébként sem) új választást kiírni.

Így idézzünk inkább a jogilag felkészültebb MDF-es csaló bírósági végzéséből: „a bíróság szerint is hivatalosnak kizárólag a Vet. irányadó 46. § (1) bek. alapján csak az az ajánlószelvény tekinthető, amelyet a választópolgár az értesítővel együtt a választási irodától kapott, azaz csak ezen az ajánlószelvényen lehet jelöltet ajánlani, így a hivatalos szervtől kapott ajánlószelvényről készített bármilyen másolat (fénymásolat) nem tekinthető hivatalosnak. (…) A bíróság további jogi álláspontja szerint mindazon ajánlószelvény megvizsgálásra került, amelyek esetében felmerült a hivatalos voltuk iránti kétség, így nem helytálló a kérelmező azon állítása, mely szerint csupán három kiragadott szervezet ajánlószelvényét vetette a Választási Bizottság nyomdai vizsgálat alá.”

Az MDF tehát nem csak feljelentésével csúsztatott (bűnösből áldozat), hanem „A Mikulás hozta” című meséjével szemben a volt BRFK-szóvivő jelölt a bíróságnak már azt sem ismerte el, hogy hamisak volnának a cédulák. De a Zöld Párt is kétkulacsos: míg Tomcat nyilvánosan beismerte, hogy ők nyomtatták a hamis szelvényeket, hivatalos beadványukban már azt írták, hogy a választási iroda vagy az Állami Nyomda alkalmazottai cserélhették ki az eredetieket hamisítványokra. Ez a Zöld Pártot elmarasztaló bírósági végzés indokolásából derül ki: „Az elsőfokú határozattal szemben a kérelmező fellebbezett, melyben arra hivatkozott, hogy a ferencvárosi időközi országgyűlési választás során a kérelmező ajánlószelvényei a választási szervek zárt rendszeréből olyan helyre kerültek ki, ahol azokat bárki manipulálhatta, illetve beavatkozhatott a választás folyamatába.”

Már a kutya se bízik a halottak adataivalindulni próbálkozó képviselőjelölt-jelöltben...

Polgár Tamás megkereste Vona Gábort, hogy a Jobbik jelöltje akar lenni a ferencvárosi időközi országgyűlési választáson. A pártelnök legutóbbi személyes benyomása az lehetett, hogy Tomcat egy szegedi rendezvényen nyilvános karlendítésre akarta rávenni őt. Mivel a Jobbiknak nem az öncélú polgárpukkasztás a műfaja, érthető, hogy sem akkori, sem újabb kérésének nem tett eleget Vona. A párt elnökségének döntése értelmében alelnökét, Szegedi Csanádot indította, akit később a sértett bombagyáros álszent, sunyi módon „egy Budapesten csaknem ismeretlen szegedi tagjuk”-nak nevezett, mintha nem ismerné (Szegedi egyébként miskolci születésű, és hosszú évek óta Budapesten él). Előbb azonban megírta a „Miért lufi a Jobbik?” című csúsztatáshalmazát, melyben a Magyar Gárdától Morvai Krisztinán át a Magyar Szigetig és Toroczkaiig mindenkit és mindent lepiszkolt a nemzeti radikális oldalon. A Kuruc.info Tomcat e csúnya húzására válaszként leleplezte drága Polgár urat: cikke nem éppen őszinte előkészítése titkolt képviselőjelöltségének, az ok és az okozat sunyi összecserélése. Aztán beindult a spicligyár, majd a kakigyár s mindaz, amit normális hazafi nem akarhatott...

Választási bizottsági munkám esküm szerinti végzését többek közt ilyen szavakkal honorálta a cédulagyáros: „Novák Előd már hetekkel ezelőtt beígérte a Kuruc.infón keresztül, hogy a választási bizottság tagjaként be fog tartani más nemzeti pártoknak a választás során. Nem, nem ígért ilyet például az SZDSZ-nek. Nem találta gyanúsnak, hogy a támogatását rohamosan vesztő törpepárt már a kampány első napján (!) hiánytalanul leadta a 750 ajánlószelvényt, azt pedig szintén nem kifogásolta, hogy a tényleg senki által nem ismert Humanista Párt honnan szedett össze ennyi jelölést szintén a legelső napon. (…) Ha mi lennénk a Kuruc.infó, már meg is kérdeznénk, miért dolgozik Emőke az SZDSZ-nek a nemzeti pártok ellenében.”

A liberális Humanista Párt közleményében így pontosított: „Tomcat téved: Az első ajánlószelvényeket 2008 november 11-én kézbesítette a posta. A Humanista Párt kilenc nap intenzív gyűjtés után, 2008. november 20-án adta le a jelöltállításhoz szükséges szelvényeket.” A TGM-mel is kampányoló humanisták közismert aktivistája, Kopiás Attila Steve így kommentálta a cédulagyáros csúsztatását: „Tomcat 18-án hívta az embereket egy pár órás laza programra, ennyi lett volna a cédulagyűjtés a MSzZP részéről.” Mint később delegált választási bizottsági tagként visszamenőlegesen utánanéztem: a Humanista Párt valóban csak november 20-án, az SZDSZ pedig még később adta le ajánlószelvényeit. De ami még lényegesebb: náluk 15 és 19 adattartalmilag hibásra bukkant a mindig mindenki minden céduláját ellenőrző számítógépes rendszer, míg P. Tamásnál ez a szám: 426.

A Zöld Párt elnökét, Stekler Ottót egyébként személyesen figyelmeztettem: miután sehol sem láttuk cédulagyűjtő aktivistáikat, ha mégis leadnának valamit, darabonként vizsgálom meg azok hitelességét. Ő erre már akkor mosta kezeit: azt mondta nekem, hogy nagyon sokat (kicsikartam írásban egy számot: közel 300) postán kaptak, amiért persze nem felelhetnek. Bár mint kiderült, végül 1152 hamisat adtak le... De 300 eredeti sem akadt, csak 13, azaz tizenhárom. Hazudozás összevissza...

Stekler Ottó figyelemelterelő közleményében minden más pártnál hasonló vizsgálatot követel (holott azoknál nem volt 426 adattartalmilag eleve érvénytelen, hanem csak a szokásos 20-30 darab átlagosan) ezzel az indokolással: „Ennek a vizsgálatnak a teljeskörűségét mi sem indokolja jobban, minthogy két másik jelölő szervezet esetében is a jelöltek ajánlásai a 750-es jelölési határ alá estek, amit aztán meglepő módon az utolsó pillanatban hirtelen pótoltak a szükséges mennyiség elérésének érdekében.” Ez arcátlan gyanúsítás még az általunk nem kedvelt pártokkal szemben is, mert a Munkáspárt épp azért adott le 5, a Humanista Párt pedig 22 (tehát nem is gyanúsan sok) szelvényt a legvégén, mert pont a csalók hajrában benyújtott hamisítványai miatt keletkezett több érvénytelen „kettős jelölés” náluk is. Így hiába volt kizárólag az övék a valós ajánlás, a választási iroda azt javasolta a bizottságnak, hogy ha nem pótolják a kieső cédulákat határidőig, korábbi, jogerős nyilvántartásba vételük ellenére töröljük őket. (Stekler fenti sorai ráadásul azért is pofátlanok, mert ő az utolsó napon adott csak le szelvényeket, majd miután az iroda néhány óra elteltével ultrakorrekten tájékoztatta, hogy a rengeteg hibás adat miatt nem lesz elég, ő „meglepő módon” még ugyanaznap több száz újat hozott.)

"Megtisztítjuk Ferencvárost a magyaroktól"(Kép: Kuruc.info)

Míg korábban azzal támadott Tomcat, hogy az SZDSZ-t támogatom, legújabban az a baja: miként forszírozhatom a Hír TV által kirobbantott botrányuk után John Emese törlését, ha már jogerősen nyilvántartásba vették? Ez valóban érdekes jogi kérdés, melyre az előző bekezdés ad választ. Több jogi szakértővel való konzultálásom után most a lehetetlennek tűnőt is megpróbálom: ha a Zöld Párt hamisítványai miatti „kettős jelölések” (268 db) ürügyén két jogerősen bejegyzett jelöltet is töröltek volna (ha az érvényes szelvényeik csökkenését nem kompenzálják), akkor ezek szerint módosítható a nyilvántartásba vett jelöltek listája (miként a visszalépőket is lehet akár csak filctollal kihúzni a szavazólapról a választás kezdetéig). Most a vágatlan felvételre vár a bizottság, azt ugyanis 5-2 arányban sikerült megszavaztatnom, hogy foglalkozzon az üggyel. Már az is nagy siker lenne, ha közleményben szólítanánk fel a visszalépésre az SZDSZ-t, bár sajnos „becsületbíróságént” sem igen akar megszólalni a választási bizottság, holott megítélésem szerint megtehetné.

Karácsony napján rólam közzétett „kedveskedésében” Tomcat elszólta magát: „vizsgálják meg elektronmikroszkóp alatt három párt leadott ajánlószelvényeit. Természetesen csakis a Jobbiknak konkurenciát jelentő pártokét: a MIÉP-ét, a Zöld Pártét, amelynek én voltam képviselőjelöltje, és "vörösfarok" gyanánt az MDF-ét, akikről egyébként tényleg kiderült, hogy csaltak. Miért, miért nem kezdeményezte Novák Előd a magyarellenes SZDSZ, a Mazsihisz-kötődésű Humanista Párt vagy a kommunista Munkáspárt céduláinak hasonló vizsgálatát, noha volt köztük olyan, aki 24 óra alatt (!) gyűjtötte össze a 750 ajánlását, nem tudjuk, és ha rajta múlik, soha nem is tudjuk meg.”

Hogy a humanisták már napokkal korábbi, Bombagyár-kommentben is közétett helyreigazítását figyelmen kívül hagyva drága Polgár úr tovább sulykolja hazugságát, az most mellékes. Természetesen mikroszkópról sem volt szó, hiszen bár az MDF fénymásolt céduláihoz képest a Magyar Szociális Zöld Párt hamisítványai profibb, nyomdai úton készültek, mégis néhány napi „gyakorlat” után már könnyűszerrel kiválogattam a 13 eredetijét. A legérdekesebb rész Tomcat fenti soraiból, hogy a hasonló cédulagyártást elkövető MDF-et csalónak tartja.

Tomcat sajátosan színezett beszámolói közül a legutóbbi csúsztatás-gyűjteményben azt állítja, hogy a ferencvárosi választási bizottság 31-ei ülésén az elnök mindenben igazat adott neki. Az való igaz, hogy a cédulagyáros teljesen szabálytalanul megszólalt az ülésen; én sem akartam ebben megakadályozni, nehogy azt mondhassa, beléfojtották az igazságot. De hogy kérdéseire a bizottság csak „hebegett”, „némi zavarodott tanácskozás után úgy döntött”, vagy egyáltalán válaszolt volna, én pedig vörös fejjel üvöltöttem, mindez természetesen költemény. A testület tagjai helyén kezelték a begőzölt csalót, aki egyébként felszólításra sem mutatkozott be, rá jellemző módon elvárva, hogy mindenki ismerje őt.

A Zöld Pártnak rendszerint még az írásos beadványai is annyira gagyik, hogy érdemileg vizsgálhatatlanok, de Tomcat élőben jogi szempontból még szánalmasabb. Ott helyben követelte a pártok jelentkezését az Állami Nyomda vizsgálatára, holott az korábban csak megerősítette pontosan azon számadatokat, melyeket én magam is megállapítottam előtte saját szemmel; ilyen, jól látható nyomtatási különbségek vagy gyanúra okot adó, hozzá hasonló mennyiségű hibás adattartalmú cédula pedig nem akadt másnál. Egyébként akkorra már a rendőrség bejelentkezett az összes párt ajánlószelvényeinek lefoglalására, ezért sem küldhettük volna máshova. (A BRFK teljes körű vizsgálatának örülök, bár kicsit figyelemelterelésnek, a csalás általánosításának tűnik volt kollégájuk, az MDF nyugalmazott rendőrezredes jelöltje érdekében. Az valahol már eleve mosdatás, hogy nem a bizottság, hanem a herényi párt feljelentése alapján nyomoznak, így lesz bűnözőből áldozat.)

„A bizottság gyakorlatilag hasraütéssel dönti el, ki az, aki kizárandó, és ki az, aki nem” – ilyen nevetséges hazugságokra is ragadtatta magát a halottak adataival indulni próbálkozó képviselőjelölt-jelölt legújabb nyilatkozatában, melyet a Zöld Párt tíz perc alatt feltöltött 12 (!) db különböző újévi OS-közleményének egyikében olvashatunk (az éves ingyenes MTI-keret ebben a szolgáltatásban egyébként 15 darab), bár egyetlen médium sem vette át a hírérték nélküli vádaskodást.

Tamás macska személyemet érintő rágalomhadjáratának megválaszolása olvashatatlan hosszúságú cikket eredményezne, így röviden inkább csak még azt a hazug vádját cáfolom, hogy a Jobbik valaha is hozzá hasonló csalást követett volna el. A „MIÉP-Jobbik a Harmadik Út” nevű választási pártban nem tudtunk felelősséget vállalni a csurkistákért (egy vidéki miépes csalt, de le is bukott), azonban a kényszerházasság járulékos szennyét azóta lemostuk magunkról.

Stekler Ottó fantompártját sokan csak egy családi vállalkozásnak tekintik. A 176 választókerület mindegyikébe képtelen lenne még színvonaltalanabb jelölteket is találni, ettől függetlenül örültem volna, ha Tomcat megmérettetik. Rájött volna, hogy bár az udvari bolondot sokan ismerik, tán népszerű is, mégse lehet király.

Egy korábbi kommentárjában így írt: „Tisztában vagyok vele, hogy egyáltalán nem biztos, hogy a Parlamentbe kerülök (ezek szerint begőzölt fejében megfordult ilyen gondolat is, Jézusom! – N. E.), de a kedvedért még egyszer, lassan: ez nem "győzelem vagy halál", itt az eredmény elérése a lényeg, amit jelenleg 2-3 százalékban határoznék meg. Még egyszer, szintén a te kedvedért: vannak olyan támogatók, akik ezt elegendő politikai eredményként értékelik ahhoz, hogy támogatni kezdjék a pártot.” Tehát egy újabb „Centrum Párt” felépítése lett volna a cél, bizonyos befektetőkkel.

Ezek a „támogatók” persze már nem a kispénzű, formálódó világnézetű középiskolások lennének, akikre - zömmel - most támaszkodik Tomcat. A cedulagyar.hu blogközösség csak ugródeszkának jó. Egyébként az egykor szebb jövőért ténykedő, vezetői által összeugrasztott társaságról a MIÉP hívő tagozata jut eszembe: a sok ocsmányságért sajnos erkölcsi felelősség terhel mindenkit, aki köztük marad(t).

Slusszpoénként álljon itt még egy gátlástalan idézet drága Polgár úrtól, melyet a cédulagyár élmunkása „termékbemutató” sajtótájékoztatójáról írt: „a kopogtatócédulás rendszer folyamatos elcsalásáról, a mi jogtalan megrágalmazásunkról beszéltem”.

Novák Előd
a Jobbik delegáltja a Bp. 12. OEVK Választási Bizottságba

Kapcsolódó:
Kipukkadt Tomcat lufija: hamis kopogtatókat adott le, nem lesz képviselőjelölt