Mosasaurus
A hollandiai Maastricht közelében, egy kőfejtőben igen különleges felfedezést tettek 1786-ban: hatalmas állkapocscsontokra bukkantak. A titokzatos lelet nagy izgalmat keltett az európai tudósok körében, hiszen kezdetben a szakértők nem tudták meghatározni, miféle mitológiai élőlény maradványai kerültek elő. Évekkel később aztán a kutatók megállapították, hogy a csontok egy óriási méretű vízi őshüllőtől származnak.
A Maastrichtot átszelő Maas folyó neve után  Mosasaurusnak („gyík a Maas folyóból”) elnevezett lény mintegy 70 millió évvel ezelőtt élt, amikor a környéket víz borította. Két évszázaddal később, 1998-ban a kőfejtőben dolgozó őslénykutatók újabb fontos leletet találtak, egy Mosasaurus majdnem teljes csontvázát. Az állat egykoron 14 méter hosszú lehetett, és veszedelmes tengeri ragadozónak számított.
Miért érdekes számunkra ez a 70 millió éves őslénylelet? Miként az közismert, Maastricht neve szétválaszthatatlanul összefonódott az Európai Unióval, hiszen az Európai Közösség vezetői a hollandiai városban döntöttek 1992. február 7-ei tanácskozásukon az integráció Európai Unióvá alakításáról, ami a következő év elején meg is történt. A maastrichti szerződés – egyebek mellett – előírta az Európai Közösség tagországainak, hogy 1998. december 31-éig létre kell hozniuk az Európai Központi Bankot, a Központi Bankok Európai Rendszerét, továbbá dönteniük kell arról, mely államok vezetik be a közös valutát, az eurót, és rögzíteniük kell az árfolyamokat is. Időközben az európai integráció jelentős mértékben kibővült, 2004. május 1-jén – a nem éppen cicerói szónoki képességekkel megáldott Medgyessy Péter országlása idején – minden parlamenti párt erőteljes csatlakozáspárti kampánya mellett (emlékezzünk: rohanhatunk Bécsbe cukrászdát nyitni, ahová majd csődülnek a jó csajok, s a többi, hasonló, primitív esztelenség) Magyarország is tagja lett az immár 27 tagállamot tömörítő közösségnek.
Egy szó mint száz, korunk embere számára Maastricht neve lényegében véve azonossá lett az Európai Unióéval, konkrét és szimbolikus értelemben egyaránt. A nagy várakozásokból azonban semmi nem lett. Míg a korábban belépő, közepesen fejlett, illetve elmaradott országok figyelemre méltó mértékben profitáltak a csatlakozásból, addig hazánk csak kárát látta a döntésnek: gazdasági, pénzügyi, kulturális, emberjogi vonatkozásokban egyaránt. Nem hogy nem nyithattunk cukrászdát Bécsben, de lassan saját hazánk földjét is elrabolják tőlünk idegen spekulánsok, haszonleső, uzsorás parazita kufárok. Az Unió „gondoskodása” a magyar emberek számára csupán egy államszörny, a leviatán csápjainak fojtogató ölelésében nyilvánul meg. Igen, akár a maastrichti szörny, a leviatán is egy pusztító tengeri fenevad volt, amelyről említést tesz már a zsidó Talmud, az apokrif irodalom, valamint Jób könyvének 40. fejezetében is olvashatunk róla. A későbbiekben a leviatán az állam jelképévé is vált, ilyen értelemben használja például a jeles angol társadalomtudós Thomas Hobbes is, aki 1651-ben jelentette meg Leviatán című könyvét.
Vajon miért érdekes mindez számunkra? Összeesküvés-elméletek kiagyalása nélkül is furcsa egybeesésnek, a dolgok különös konstellációjának tűnhet, hogy éppen abban az évben, 1998-ban  bukkantak az őslénykutatók  egy teljes Mosasaurus-csontvázra, amelyben a közös európai bankrendszer kialakult, amely valóban egyfajta leviatánként pusztítja és teszi tönkre az emberi életeket, s ennek nagyon is valóságos megnyilvánulásaként tisztességben megőszült embereket raknak ki akár a tél közeledtével is otthonaikból, állami-rendészeti segédcsapatokkal, aljas gazember bűnözőket támogatva, ahelyett, hogy a hogy az állam a saját polgárait védené meg – ami egyébként alkotmányos kötelezettsége is volna – a parazita vérszívóktól és sameszaik prédára fenekedő, csahos hadától. Hogyan illeszthető mindez a sokat emlegetett közös európai értékekhez, a közösségi joghoz, mennyire eurokompatibilisek ezek a sunyi és aljas kalózakciók? Beavatkozik-e az ártatlanok, az emberi méltóságukban megtiportak védelmében a fényes és dicsőséges Európai Unió??  Természetesen a „maastrichti szörnyeteg”   magasról tesz az efféle „apróságokra” és minden egyéb vérlázítóan durva jogsértésre, szemkilövetésre, ávós vegzatúrára és meztelenre vetkőztetésre, a „bűnösség vélelmezésének” hazai joggyakorlatban való meghonosítására, amely jelenségeket Magyarországon már régóta illethetünk az „állami bűnözés” vagy „állami terrorizmus” megnevezéssel.
Mindazonáltal, ha már említés tétetett Hobbes művéről, abban az a kitétel is megtalálható, miszerint az állami hatalom sem korlátlan, és senki, egyetlen állampolgár sem adhatja fel azon szent jogát, hogy ellenálljon azoknak, akik megtámadták, valamint erőszakkal el akarják venni tőle életét, tulajdonát. Ugyanezen alapelv már sokkalta korábban megfogalmazódott a magyar jogalkotásban, hiszen ősi alkotmányaink, a Vérszerződés és az Aranybulla is erre a jogi evidenciára épülnek. Ezért aztán honfitársaim, ne tűrjük tovább az idegen elnyomást és tobzódást, ne hagyjuk, hogy Tiborcokká legyünk saját szülőhazánkban, ne várjuk meg, hogy a palesztin nép szomorú sorsára jussunk, így első lépésként kaszára-kapára, kardra szent földünk, szellemi és anyagi értékeink elrablói, a kilakoltató-maffia, a vérszívók, az ingyenélő senkiháziak s minden egyéb gazember-horda ellenében! Hiszen ez jogi és morális kötelezettsége is egyben minden tisztességes honpolgárnak.
Lipusz Zsolt — Kuruc.info