Hunyadi Mátyás azon kevés uralkodónk közé tartozik, aki számos korábbi trenddel szakítva sok alacsonyabb sorban tengődő embert emelt fel, mert mai modern kifejezéssel élve „látott bennük fantáziát”. Ez a „felemelés” persze rendszerint bizalmasain keresztül történt, de áthatotta Mátyás uralkodásának éveit. Az egyik terület, ahol kiválóan lehetett „karriert építeni”, természetesen a harc és a háború volt, habár az előző megállapításra inkább a közigazgatás és az államigazgatás a jó példa, hiszen katonai vonalon Mátyás előtt és Mátyás után is volt esély a felemelkedésre. Harcok és háborúk útján emelkedett fel maga Kinizsi Pál is, aki tehetséges hadvezérként és jó harcosként alapvető és nélkülözhetetlen ember volt a török elleni védekezésben. Ezenkívül magyar népi legendák egész sora szól Kinizsiről, melyek valóságtartalma erősen vitatható, mégis jelzi a harcos személyének jelentőségét, hiszen legendák nem íródnak akárkiről. Egyik ilyen, miszerint Kinizsi molnárlegény volt, akire bámulatos ereje miatt figyelt fel az uralkodó. A későbbi hadvezér persze nem volt molnárlegény, minden bizonnyal egy kisnemesi családból származhatott, s az 1430-as évek első felében születhetett.

1468-ban részt vett Magyar Balázs oldalán a morvaországi hadjáratban, az 1470-es években pedig számos helyen, köztük Ausztriában is harcolt. 1472-ben jó szolgálataiért kapta meg Vázsony várát, amely mind a mai napig a legemblematikusabb helyszín Kinizsi személyét illetően. Nagyvázsony és közvetlen szomszédsága Kinizsi alatt lett a környék kulturális, gazdasági központja melyet a terület teljes mértékben a hadvezérnek köszönhetett. A vár erődítményeinek fejlesztése mellett Kinizsi pálosokat is hívott a környékre, akik kolostoraikban és a templomokban szintén hozzájárultak a környék kulturális fejlődéséhez. Nagyvázsony ma kedvelt turistacélpont történelmi emlékeinek köszönhetően.

A győzelmet győzelemre halmozó hadvezér 1479-ben újabb kitüntetést kapott. „Az alsó részek főkapitánya lett”, amely azt jelentette, hogy az alárendelt tizennégy vármegye általa való irányítása kulcsfontosságú volt a török elleni harcokban. A történelmi tények pedig Mátyást igazolják. Kinizsi kiváló választás volt, ennek legfényesebb tanúságtétele pedig az 1479 októberében zajlott kenyérmezei csata volt, ahol Báthory Istvánnal egyetemben fényes győzelmet aratott a Szászföldre betörő török seregek felett. Az elkövetkezendő években többször szorított vissza török haderőket Szerbiában, Szendrőnél többször vereséget mért a muzulmánokra. Ennek eredményeképpen Mátyás és I. Bajazid szultán 1483-ban tíz éves fegyverszünetet kötött.

Sajnálatos módon 1490-ben meghalt Hunyadi Mátyás, kinek életműve egy szempillantás alatt esett szét darabokra. Mint befolyásos hadvezér és várúr, Kinizsi számára kiemelkedett szerep jutott a Mátyás halálát követő káoszban. Az elhunyt uralkodó kérése ellenére azonban nem Corvin Jánost, Mátyás törvénytelen, ugyanakkor egyetlen egyenesági leszármazottját támogatta a trónutódlás során, hanem II. Ulászló mellé állt. Ennek erkölcsi és morális értékelése helyett inkább említsük meg, hogy neki jutott az a hálátlan szerep is, hogy 1492-ben szét kellett vernie a Fekete Sereg elzüllött maradékát. Hiába, akármennyire is ütős és hamar bevethető haderő voltak, mégiscsak zsoldosokról beszélünk, akik a Mátyás halála utáni káoszban nem voltak fizetve, így önjáróak lettek. A tehetségtelen II. Ulászló pedig az üres kincstárral, ha akarta volna sem tudta volna fenntartani a drága hadsereget. 1494-ben Kinizsi Nándorfehérvárt is megmentette az árulástól: a vár törökök számára való átadásán fáradozó katonákat Kinizsi válogatott kínzásokkal küldte a másvilágra. Ezt a két eseményt leszámítva a hadvezér annak élt, amely legfőbb célja volt: a török elleni kíméletlen harc. A Nándorfehérvárnál történteket követően azonban nem sokkal szélütést kapott, de még ez sem akadályozta meg abban, hogy hordágyon megtegye az utat Szendrőig, ahol ostrom alá vette a török kézen lévő várat. Azonban az erősséget bevenni már nem tudta, itt is halt meg még ugyanebben az évben.

Kinizsi azon ritka hadvezérek egyike, aki soha az életben nem veszített csatát. A magyar történelemben ez lényegében egyedülálló. A harctéren való bizonyítás mellett pedig a reá bízott Nagyvázsonyt is felvirágoztatta, ahová végül eltemették. Továbbá remek harcosként az erkölcsök terén is sziklaszilárd volt, a nándorfehérvári árulókat példásan büntette meg – nagyon helyesen. Ebből a morális fölényből egyedül a Mátyásnak tett ígérete lóg ki Corvin Jánossal kapcsolatban. Kinizsi Pál minden bizonnyal úgy gondolta, hogy a jelölt alkalmatlan a trónra, támogatója pedig amúgy is kevés, így az esélyesebb II. Ulászló oldalára állt a stabilitás érdekében, amely esszenciális volt a törökök elleni harcok során. Azt természetesen ő maga sem tudhatta, hogy Ulászló nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket. Kinizsi egyébként a politikában is sikeres volt. Az új király alatt egészen az országbíró tisztségig vitte, amely egy rendkívül impozáns pozíció, főleg úgy, hogy Kinizsi inkább volt elfoglalva a csatatérrel, mint a végeláthatatlan politikai intrikákkal.

Kinizsi úgy halt meg, ahogy élt. Írásomat azzal kezdtem, hogy a nép körében számos legenda övezi személyét. S most ezzel is zárom. Hősiessége és a végsőkig való kitartása arra predesztinálja, hogy a magyar történelem legfényesebb csillagai közé tartozzon. Mindezzel együtt pedig annak az utolsó generációnak az egyik kiemelkedő tagja volt, amely a politikai és hadászati összeomlás előtt egyben tudta tartani a Magyar Királyságot, és képes volt egy nála sokszorosan erősebb birodalmat nemhogy feltartóztatni, de időnként ellentámadásba is lendülni vele szemben.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info

Kapcsolódó: Hősök nyomában - Szilágyi Mihály