Azt már rég tudjuk, hogy semmiféle közszolgálatiságot nem várhatunk el a Magyar Rádiótól. Azt is tudtuk, hogy az objektív tájékoztatást is felfüggesztette az intézmény, miután összpárti összejátszással – azaz hathatós ellenzéki segítséggel- Suchot választották elnöknek.

Ami azonban a Petőfi Rádió műsorában az éjjel elhangzott, az túlmegy minden határon. Miközben a hazai közbeszéd a nem létező náciveszélyt emlegeti, mint hazánk legfőbb gondját-baját, az említett adó mindent megtesz, hogy a magyargyűlölő szocionisták jól érezhessék magukat éjszakánként, a rádió által sugárzott „zene” mellett. Hiába, az ő érzékeny lelküknek kell egy kis kompenzáció, hiszen naphosszat fasizmus ellen küzdenek és -lássuk be- el lehet ebben fáradni.

Mit kínál tehát az adófizetők pénzén működő Petőfi Rádió, a harcban megfáradt vörös partizánoknak?

Rögtön a Himnusz utolsó dallamainak elhalkulása után ömleni kezd a bipsi nyáltenger a ”közszolgálati” intézmény hullámhosszain. Olyan „örökzöldeket” hallgathatunk meg itt, mint a jobboldali politikusok meggyilkolására felszólító Sickratman „Buzi-e vagy” című zenei hulladékát, illetve egy Flash nevű együttes rengeteg „kurva anyáddal” tarkított „slágerét” és persze az elmaradhatatlan szittyaország-gúnyolós dalszövegre épített, "rettegőket" vigasztaló gépzene.

A hazai „üldözött kisebbségek” számára – nyilván megnyugtatásképp- köcsögölős cigányzene következett és, hogy a szerbek által magyarságuk miatt annyiszor megvert délvidéki testvéreink is „vigasztalódjanak”, szerb techno-folk zárta az első zenei blokkot.

Tovább nem bírta az idegrendszerem és kikapcsoltam a készüléket.  Így még épp meghallottam az utcánkban parkoló autó elcsendesedő riasztóját. Kinéztem az ablakon és láttam a kocsifeltörő cigányokat elszaladni a zsákmányukkal. Kurvaország, 2007.

Akkor most kinek kell itt félnie?

Kuruc.info - Florian Geyer