– Azok nem döbbentek meg a hír hallatán, akik behatóan foglalkoztak, foglalkoznak a szervezett bűnözés és a politika kapcsolatával. Azt látni kell, hogy Portik Tamás, illetve Vizoviczki László olyan birodalmat építettek ki, és olyan hatalmas vagyonra tettek szert, amivel gyakorlatilag bármit el tudtak, tudnak érni itthon, s nem mellékesen, ezeknél az összegeknél jelentőségét veszíti a párthovatartozás is. A politika egy része az elmúlt évtizedekben lefeküdt ezeknek az embereknek.

– Amit ezek a bűnözők mozgattak, mai értéken tízmilliárdokban számolható, ezekből részesültek politikai, üzleti, hivatali körök, attól függően, hogy az alvilág szereplői kinél és mit akartak elérni. Főrendőrök kaptak például sok-sok tízmillió forintnyi kenőpénzt, de tudok olyan fideszes politikusról, egy polgármesterről is, akinek saját szobája volt Vizoviczki László egyik szórakozóhelyén, ahol drogok és prostituáltak társaságában múlatta rendszeresen az időt.

– A ’90-es évek elején Portik Tamás és Vizoviczki László senkik voltak nagyjából. Portik telefonfülkéket fosztogatott, kurvákat futtatott, Vizoviczki pedig taxis volt. Portikot Totka Pál emelte fel erről a szintről (jellemző, hogy Portik később őt is megpróbálta megöletni, kilenc golyót kapott, de túlélte) és tette őt az éjszaka számottevő figurájává, bár igazán naggyá akkor vált Portik, amikor összeállt a Drobilics–Ferencsik-párossal. Sokak szerint ekkoriban – egy betörés után – szervezte be a szolgálat. Ezután nézte ki a politikai elit az Energol élére, amit egyébként a Katonai Biztonsági Hivatal hozott létre annak idején, szoros politikai irányítás alatt azzal a céllal, hogy az olajozásból irgalmatlan összegeket visszajuttassanak a politikai pártoknak. Nem egy, úgynevezett „táskás emberrel” beszéltem, aki annak idején hordta a pénzt a politikai pártok képviselőinek, jobboldaltól baloldalig.

– A leszámolássorozat Prisztás József megölésével kezdődött, és mindenki tudta az alvilágban, hogy a gyilkosságot Portik rendelte meg. Utána következett a strici Cinóber, majd Fenyő János, aztán Boros Tamás. Boros esetében sem volt kérdés az alvilágban, hogy Portik volt a megrendelő. Ennek ellenére „érdekes módon” a nyomozás elakadt, s ebben a rossz nyelvek szerint benne volt az akkori, legismertebb sztárzsaru, aki állítólag „munkájáért” fizetést is kapott Portik Tamástól. A megvett rendőrökről már Boros Tamás, a rendőrség Aranykéz utcában felrobbantott védett tanúja is beszélt halála előtt, de a most folyó eljárásokban is beszéltek védett tanúk a Portiknak dolgozó zsarukról.

– Szökésben volt az Energol-ügy miatt, kivárta, míg az ellene felhozott vádban szereplő bűncselekmények elévülnek, és hét év bujkálás után úgy tért vissza, mint egy császár. Iszonyatos mennyiségű pénzt, csak a felderítés alapján több tízmilliárd forintot menekített ki az országból. Egyébként meg kell nézni a Kaméleon című filmet, ami ékes példája annak, hogy mi folyik ma Magyarországon: Andy Vajna hathatós közreműködésével Kálomista Gábor producersége mellett készítették azt a filmet, amit gyakorlatilag Portik Tamás forgattatott a saját életéről. Ez Magyarország, hogy egy ilyen filmet 2008-ban bemutathattak. Ilyen emberek szó nélkül együtt mutatkoztak Portik Tamással.

– Akinek a kezébe akadtak olyan leiratok, amilyenhez nekem is szerencsém volt, azok nem nagyon lepődhettek meg azon, hogy Rogán neve felmerült egy ilyen ügyben. Nevezetesen, hogy Laborc Sándor (Gyurcsány idején a Nemzetbiztonsági Hivatalt vezette) Vajtó Lajos és Glemba Zoltán (akinek a testvére, Glemba István a Katonai Biztonsági Hivatalnál szolgált) társaságában a Vadrózsa, majd a Menza étteremben találkozott Portik Tamással. Utóbbi felajánlotta, hogy fideszes politikusokról gyűjt kompromittáló adatokat oly’ módon, hogy egy bordélyházat bekameráznak. Ebben igaza van Rogánnak, hogy ez így elhangzott, ugyanakkor azt elhallgatják, hogy Portik már akkor név szerint említette Rogán Antalt és Csányi Sándort is, hogy milyen összefüggésben, erről nem beszélhetek, mert államtitkot sértenék vele.

– Ha erre a kérdésre a birtokomban lévő összes információ felhasználásával válaszolnék, és elmondanám, amit ezekről az ügyekről tudok, akkor lehet, hogy úgy járnék, mint Boros Tamás az Aranykéz utcában. De talán azért még nem robbantanak fel vagy kapok golyót a fejembe, ha azt mondom: mára az alvilág irányítását átvette a felvilág vezetése. Aki ebbe egy hangyányit is belelát, és belegondol, hogy milyen változásokon ment át ez az ország, hogy a hasznok lefölözése kiknek a kezében összpontosul, annak nem igazán támadhatnak kétségei. Mindent, de tényleg mindent lenyúltak, amit csak bírtak, ott tartunk, hogy még a gengsztereket sem hagyják élni.

– Ma már nem úgy szedik a védelmi pénzeket, mint a ’90-es, 2000-es években, amikor 10 erős fizikumú, határozott fellépésű ember meglátogatta az adott helyet, ahol megmondták a tulajnak, hogy amíg nem fizet nekik, addig oda vendég biztosan nem teszi be a lábát. Ma már ez úgy működik, hogy XY politikus, miniszter nevében jöttem, és mától átvennénk a hely őrzését, itt és itt kell aláírni. Nem írod alá? Akkor holnap NAV-, holnapután vagyonosodási vizsgálat, utána háromnaponta razzia. Nyilván aláírja mindenki… De menjünk tovább: a másik nagy pénzt miből kaszálta korábban az alvilág? A szerencsejátékból. Ezt egyik napról a másikra kivették a kezükből (még akkor is, ha egyébként a mai napig vannak illegálisan működő bűnbarlangok Magyarországon), és egy az egyben odaadták két embernek, Andy Vajnának és Szima Gábornak. Két haver fölözi le azt az irgalmatlan nagy hasznot, amiből korábban az alvilág tömte a zsebeit. Most – ahogy már említettem – a felvilág. El kell menni egy szombat este, és megnézni, a sok szerencsétlen, hogy áll sorba azért, hogy Andy Vajna valamelyik kaszinójába bejusson, hogy elveszíthesse a pénzét. Én elmentem, megnéztem. Félelmetes… Láttam olyat, hogy két-három órát kellett sorba állni azért, hogy a félkarú rablóhoz hozzáférjen az ember. Efölött a sok-sok milliárd forintnyi haszon fölött most két ember rendelkezik (gondoljunk bele, hogy életszerű-e, hogy ezért nem hálásak valamilyen formában azoknak, akik helyzetbe hozták őket?), akik ha esetleg nem azt csinálnák, amit a hatalom elvár tőlük, úgy járhatnak, mint Spéder Zoltán. Nagyon kíváncsi vagyok egyébként, hogy a hangfelvételein mik vannak. Gyanítom, vagy száz évre titkosítják, vagy kiderül, hogy nem is voltak ilyenek. Vagy, ne adj’ Isten, valami baja történik Spéder Zoltánnak, mert ezt sem lehet kizárni.

– Igen, ez így van. Erre céloztam az előbb, hogy nem szeretnék felrobbanni. Ez tényleg nagyon „meleg pite”… Kevés embert tudok, aki nem fél attól a bizonyos embertől, aki 1998-ban a hatalom részeseként, a kiterjedt kapcsolatrendszerének is köszönhetően véget vetett a leszámolásoknak. Hadd mondjak el egy történetet: a Fidesz hatalomra kerülése után készítettem egy interjút egy vajdasági magyar bűnözővel, aki rendkívül jó kapcsolatokat ápolt a szerb alvilággal is. Ő már akkor azt mondta nekem, a szerb gengszterek a „Három Sándor” országának hívnak minket. Azt az olvasók a fantáziájára bízom, kikre gondolhattak.

– Egyáltalán nem hiszem, hogy Welsz Tamás meghalt volna. Ezt nem azért mondom, mert összeesküvés-elméleteim lennének, hanem mert beszéltem olyan emberrel, aki alátámasztja az állításaimat. Rajta volt a nemzetközi körözési listán is, aztán hopp, egyszer csak nincs. Az élettársát szintén nemzetközi elfogatóparancs alapján körözték, a magyar hatóságok nem találták. Ehhez képest én simán felkerestem és beszéltem H. Andreával. Ugyan már… Az biztos, hogy abban a helyzetben nagyon sok embernek jól jött, hogy Welsz Tamás eltűnt. Vagy meghalt, de ezt tényleg nagyon nehezen tudom elképzelni. Addig jó volt, hasznos volt a Fidesz számára, amíg Simon Gáborra terhelő adatokat szolgáltatott, csak vélhetően az információi idővel más irányba is mutattak.

– Azt nem tudom, azt viszont igen, hogy legalább meg lehetne próbálni. Mert az elmúlt 26 évben hiába kampányolt az aktuális ellenzék mindig az éppen kormányon lévők elszámoltatásával, ez soha nem történt meg, a kampányszlogeneket nem követték a tettek. De egy próbát megérne még akkor is, ha lehet, hogy többen halnának bele, mint amennyi ember kezére bilincs kerülne. Bízom benne, hogy egyszer lesz egy olyan vezetése ennek az országnak, amelyik hozzá mer nyúlni ezeknek a piszkos ügyeknek a kivizsgálásához.