Néhány perccel ezelőtt érkezett szerkesztőségünk levélcímére - és minden bizonnyal több más médium elektronikus címére is - a második MNA-közlemény. Az alábbiakban változtatás nélkül közöljük.
 |
Nyilatkozat
A 2016. november 15-én történt házkutatásokkal kapcsolatban a Magyar Nemzeti Arcvonal az alábbi nyilatkozatot teszi közzé.
A keddi házkutatások bekövetkezte különösebb meglepetést számunkra nem okozott, arra reflektálni eszünk ágában sem lett volna – amennyiben az a törvényes keretek elvárható betartásával, és azok eredményének jog szerinti kezelésével történik. Ahogy nem tartottuk szükségesnek az elmúlt hetek nevünkre épített politikai játszmáiba sem beleszólni, bár annak féligazságait, valótlanságait egyetlen nyilatkozattal megcáfolva keresztülhúzhattuk volna ezt a politikai játszadozást.
Amennyiben a menetrendszerű házkutatások az elvártak szerint, törvényt és jogot maradéktalanul betartva történnek, még a sikeres akciók csúsztatásokra felépítettek képét is meghagytuk volna. A hatalomnak az eredményesség látszata kell, meg a politikai kártyák. Mi beértük volna a nyugalommal és törvényességgel. Nem ez történt.
A razzia helyszíneinek zöme tőlünk független. Bár a korábbi Győrkös-vonal dolgaiba nincs részletesebb belelátásunk, azokért felelősséget vállalni nem tudunk, de a szolidan szivárogtatott hírek, felvételek alapján nagyon úgy tűnik, mindössze egyetlen helyen sikerül valami raktárnak nevezhetőt találni, zömmel airsoft-, lég- illetve szemmel láthatóan hatástalanított fegyverekkel, replikákkal. Mivel „véletlenül” pont aznapra iktattak be Arcvonalhoz nem köthető hasonló házkutatásokat is, gyanítható, hogy a raktárnak kikiáltott alagsor inkább egy lelkes, amatőr militarista gyűjtőhöz tartozhat. Mindenesetre azokon a helyszíneken, amikről információnk van, semmit nem találtak. Árulkodó az alábbi mondat is: "Egyelőre még vizsgálják, de az a gyanú: ha kizárólag ártalmatlan airsoft- vagy engedéllyel tartott fegyverek lettek volna, nem rejtegetik őket a szervezet tagjai."
Három eset érinti (nem feltétlen aktív) köreinket. Kettőnél a vártak szerint, a törvényes keretek maximális betartásával jártak el a hatóságok. Mind a TEK, mind az NNI emberei, bár keményen és határozottan léptek fel, de végig korrekt és higgadt, a jogi kereteket kifogástalanul betartó magatartást tanúsítottak. Élesen ellentétben a harmadik eljárással.
Bajtársunkra és családjára a hajnali órákban rontottak rá a szervek, mintegy 25 autóval. Ezzel nem is lenne gond – bár a gyerekek lelki világának aligha tett jót. (Ugyanakkor a Bőnyben tisztázatlan körülmények között elhunyt rendőr gyermekei soha többet nem láthatják az apjukat.) Ez az eljárás, tudomásul kell venni. Bár az első lefutott sikertelen körök után a családi ház aprólékos szétbontása már kissé erőltetett, de még ez ellen sem lehet kifogás.
Azonban. Az, hogy az eljárás alá vontnak mindezt miért bilincsben kell végignéznie, arra nem született érdemleges válasz. Mindezt két napon keresztül. Teljesen indokolatlan fogva tartással megszakítva. De mondjuk, hogy még ez is hagyján! Azzal, hogy két nap sikertelen kutatás után felnőtt emberek a gyerekágyon való ugrálással vezetik le a feszültséget, számoljanak el a feletteseik előtt! Arra viszont, hogy miért kell egy 8 éves kislány fejéhez fegyvert tartani (aki az óta gyakorlatilag nem szólal meg), legyenek szívesek a társadalom nyilvánossága előtt választ adni!
Nyomatékosan felhívjuk a figyelmet, hogy a rendőrhatóságokat sározó csúsztatásokra, túlzó állításokra pont úgy nincs okunk, mint a jelenlegi politikai hatalommal szembe menni! Amikor 10 évvel ezelőtt divattá vált a sünözés, a jobboldalon egyedül mi álltunk ki a (koránt sem kifogásolhatatlanul működő) rendvédelmi szervek mellett. Amikor a legnagyobb rendőrszakszervezet, illetve vezetője bajban volt, cserbe hagyta az őt korábban támogató párt, de még utódai is, egyedül mi álltunk mellette, biztosítottunk sajtónyilvánosságot és közfigyelmet, viseltük szívünkön sorsát. A TEK-et illető respektünk sem titok, munkásságukat akkor is elismertük, amikor mindenki hibázásaikon gúnyolódott.
Még csak a jelenlegi hatalomnak sem áll érdekünkben ártani. Bár a nézeteink ég és föld, és megítélésünk szerint igen messze áll a jobboldaliságtól is, a rendszerváltás óta az egyetlen kormányról beszélhetünk (beleértve a korábbi Fidesz-kormányokat is) ami bármi pozitív irányú elmozdulást cselekedett. Tetőzi ezt, hogy vele szemben a magát nemzetinek nevező párt viszont lassan balról előz. Előbb a népszavazás elbagatellizálásával, majd az alkotmánymódosítás szabotálásával pedig a szolidaritás utolsó szikráját is elvesztették, ami esetleg egy terryblack-kel fűszerezett kampány esetén megillethetné őket, jó érzésű emberek részéről.
Ha már a hatalomnak nincs annyi kurázsija, hogy valamilyen módon szolgálatába állítsa a vele nem feltétlen ellenséges hazafias potenciált (ahogy hasonló utakon előttük járó országok megteszik), lehetne annyira taktikus, hogy nem csinál ellenséget oda, ahol már nincs! Csak remélni tudjuk, hogy nem előre megírt forgatókönyv szerint zajlik az egész történet (kezdve a rendőr máig nem tisztázott lelövésétől), és csupán saját hibáik után futnak – de azt is meglehetősen rosszul csinálják!
Az MNA – részben a szervezetben történt események, részben a regnáló kormány által előmozdított viszonylagos rend és stabilitás hatására – az elmúlt években gyakorlatilag visszavonult a nyilvánosságtól, a rendszer végét hirdető militáns retorikától, jószerint a politikától is, csoportjai gyakorlatilag közösségi tevékenységre korlátozva működtek tovább. Bolygatása nem csak felesleges és értelmetlen, de kifejezetten butaság!
Egy bajtársunk úgy hurcolják meg, hogy a kétnapos házkutatás során sem találtak nála semmit! Állítólag később előálltak egy sörétes fegyverrel, aminek még csak a fellelési helyét sem nevesítették. Azonban ez sem indokolja sem az előzetes durva eljárást, sem a folytatólagos „börtönben fogsz megrohadni”, „sosem láthatod többé a gyerekeidet” stílusú eljárást – pláne nem gyerekek lőfegyverrel való fenyegetését!
Ismételjük: nem kívántunk többet megszólalni a nevünkkel fémjelzett ügyben és a köré épített politikai játszmákban. Az (akár aktív, akár visszavonult) bajtársainkat ért jogsértéseket, meghurcolásukat viszont nem fogjuk szó nélkül végignézni!
Pont annyit árthatunk, amennyit használhatnánk! Nem érdekünk. De ez elkövetkező napokban kénytelenek leszünk olyan korábban felvetődött, vagy még éppen fel sem vetett témákat feszegetni, melyek tisztázása vagy éppen homályban hagyása egyébként számunkra nem feltétlen releváns.
A teljesség igénye nélkül:
- nem árt végre nyilvánosság előtt feltenni a kérdést (és az ide fűződő kérdéscsokrot): valójában kinek a fegyveréből származott a Bőnyben elhunyt rendőrrel végző lövedék?
- milyen kapcsolat volt, vagy nem volt valójában a Jobbik és az MNA között?
- milyen körülmények között készült az ominózus közös fénykép Vona Gáborral és ifj. Győrkös Istvánnal; mi hangzott ott el, és mi nem?
- Áder-rokonság – aminek nyilvánosságra hozatalától az elmúlt négy évben csak a józan politikai megfontolás és a nemzetérdek tartott vissza bennünket (ennek dokumentációi a tegnapi nap során nyilvánosságra kerültek);
- járt-e Áder János a bőnyi házban; volt-e kapcsolattartás, volt-e ráhatással a kormánynak az MNA működésére, netalán fordítva?
- vagy folyamatos fényképes helyszíni riport-összeállítás arról, hogyan zajlott a migránskérdés kezelése a kerítéses színfal mögött? (Ami ráadásul számunkra teljesen érthető, ám a nagyközönség valószínűleg másként értékelné.)
- esetleg szaftos belső információk?
- etc?
A kérdések nyitva maradnak. (A válaszok pedig letétben.) Egyelőre.
Magyar Nemzeti Arcvonal
2016. 11. 19.
2016. 11. 19.
Az első MNA-közlemény: Az MNA közleménye szerint a hivatalos szervek nagyon nem bontották ki az igazság minden részletét
