Emlékeznek olvasóink az 1990-ben hatalmas botrányt kavaró, a magyar jobboldal „náciságának” bizonyítékaként azóta is úton-útfélen felemlegetett „Hordót a zsidónak!”-vitára? Az akkori balliberálisok mindent eszközt bevetettek, hogy (az amúgy impotens) MDF-kormányt lejárassák, megbuktassák; ennek a harcnak egy állomása volt a hordó-ügy. (Ha valaki az ügyet nem ismerné, az alább idézett cikkekből mindezt pótolhatja, így mi külön nem vázoljuk a hátteret.)
Mit olvasunk a tegnapi Népszabadság Hordószónok c. cikkében (eredeti ITT)? „Hasonlóképp elszólásra finomították utólag a rendszerváltás hajnalán elhangzott kifejezést, mely 1990. szeptember 18-án csendült fel a hazai politika fellegvárában: „Hordót a zsidóknak!” A korabeli technikai hiányosságok miatt nem lehetett megállapítani, hogy egy konkrét zsidónak ajánlott-e valaki hordót ahhoz, hogy beszéljen, vagy az egész közösségnek. Az sem derült ki pontosan, ki a mondat atyja, mert a tévések Tölgyessy Péter (akkor SZDSZ) interpellációja után kapkodni kezdtek a kamerával. Elképesztő sajtófelháborodás követte az ősbeszólást, a lapok arról cikkeztek, hogy ez mennyire antidemokratikus. Az MDF és a Kisgazdapárt vezetői a politikai purparlé után arra jutottak, hogy valójában az hangzott el: „Hordót a szónoknak!””
Akkoriban még a „Hordót a zsidónak!” (egyes szám, konkrét zsidó) miatt vinnyogott a balliberális sajtó, és egy szó sem esett az állítólagos, a Népszabadság mostani cikkében már többé-kevésbé tényként kezelt többes számról. Azt ma már a Népszabadság többes számúra változtatta, kifejezetten arra játszva, hogy sulykolja: a gaz rászísta magyarok kivétel nélkül minden zsidónak hordót ajánlanak. Ahonnan már nem nehéz továbbmenni: ha hordó, akkor gáz meg golyó...
Ezek után komolyabban ráálltunk erre a hordó-ügyre, és mit találtunk? A nemzeti elkötelezettséggel igazán nem vádolható Élet és Irodalom ITTENI cikkét, amelyet (a neve alapján, hogy is mondjuk, nem Vereckénél bejött ősökkel rendelkező) Rózsa T. Endre jegyez. Az amúgy első blikkre (mérete miatt nem olvastuk el teljesen) korrekt cikk (csodálkozunk is, hogy hogy közölhette le az ÉS) a Mazsihisz és az egyéb zsidó szervezetek magyargyalázásáról, szemenszedett hazugságairól szól. Az ide kapcsolódó részlet:
„A korszak három nevezetes botrányát idézem fel, a közös politikai adu bennük az antiszemitizmus rémképe. 1990 szeptemberében az SZDSZ akkori frakcióvezetője, Tölgyessy Péter felszólalása közben valaki (vélhetően Torgyán József) bekiabált és hordót javasolt neki. A Mazsihisz hatalmas műbalhét csinált, azt állította (hamisan), hogy a bekiabálás úgy hangzott: Hordót a zsidóknak! (Mellesleg senkit nem zavart, hogy a mondatnak nincs értelme.) Majd 1992 őszén a Kirekesztők, egy vihart kavaró szándékkal összeállított szöveggyűjtemény egybehomogenizálta Csoórit a nyilasokkal. Harmadiknak 1993 januárjában bő lett a gatya és fütyülni kezdett a barack. A hírhedt riport egyik alanya, Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz akkori (és mai) ügyvezető igazgatója hamarost belátta, hogy túl messzire hajította el a sportszert, és teljesen elhatárolódott önmagától. A másik alany, Landeszmann György korrektebb megoldást választva eltávozott Magyarországról.”
Összefoglalva: már maga Rózsa is hangsúlyozza (lásd a zárójeles „Mellesleg senkit nem zavart, hogy a mondatnak nincs értelme” megjegyzését), mekkora képtelenség a többes szám („minden zsidó” vs. „az adott zsidó”), mennyire nem lett volna értelme annak, ha valaki a kormánypárti padsorokból ezt kiabálja.
Az ügy pikantériája, hogy az Élet és Irodalom anyaga pár napos (17-én jelent meg), pár nappal a Népszabadság cikke előtt jelent meg. Felvetődik a kérdés: ez utóbbi lap újságírója, Rab László, akarattal hazudik / hallgatja el a tényeket, vagy „csak” ír, de nem olvas, még a saját oldalának sajtóját sem? A Google használatát meg nem ismeri – ha ugyanis ismerné, akkor a jelenlegi keresésitalálat-listán az első oldalon(!), a nyolcadik helyen ott található a hazugságot kőkeményen helyretevő ÉS-cikk. Nem Google-zott cikkírás előtt/közben, ha már eltekint a magyar sajtó olvasásától (ami egy újságírónál főbenjáró bűn)? Vagy, ahogy már kérdeztük, simán csak hülyének nézi az olvasóit?
Apropó, Google. Mit találtunk az első találathelyen? Az antiszemitizmus.hu anyagát. Talán mondanunk sem kell: ahogy anyaszervük, a Mazsihisz, ők is a hazug verziót terjesztik („Szeptember 18-án, a parlamentben hangzott el az, amit később csak „Hordó-ügy“- nek neveztek. A 24-én a Kurir c. bulvár-lapban megjelent ügyből szintén följelentés lett, majd október 12-én a legfőbb ügyész, dr. Györgyi Kálmán nyilvánosan hirdette ki, hogy „Hordót a zsidóknak“ szavak helyett „Hordót a szónoknak“ hangzottak el.”) Miközben egy vélhetően fajtatársuk(!) pár nappal ezelőtt(!) a balliberális sajtóban(!) azt feszegette, mennyire képtelenség ez az egész... nem, van pofájuk továbbra is a hazug verziójukat terjeszteni, akárcsak a szintén zsidó-cionista Népszabadságnak.
Malina Hedvig- és Esterházy-ügy
Jellemző a Népszabadságra, hogy a Wiki-ügyben hatalmasat robbanó Malina Hedvig-botrányra egy büdös szót sem pazaroltak, természetesen, mint mindig, a „tájékozottság magbiztossá tesz” reklámszlogenjük jegyében. Eközben a két fideszes napilap azt igen korrekten tárgyalta. A Magyar Nemzet már kapásból a címlapján(!) megemlítette a tót lebukást; a Magyar Hírlap pedig a 3. oldali vezércikkében.
Apropó, MH-vezércikk. A lap (hasonlóan a Nemzethez) kitüntetett figyelmet fordított a gróf Esterházy János-ügyre, és arról igen korrekt módon számolt be (a Nemzet pl. egy 2/3 oldalas cikkben). Mit gondolnak, a Népszabadság papírverziója mekkora terjedelemben számolt be Gasparovics mocskáról? Kitalálták: semekkorában. Ciki lett volna annak az elismerése, hogy a tótok ebben az ügyben is hatalmasat sz*ptak, „kedves” Népszabó?
A nagy „kedvenc”, Révész Sándor
A Népszabó számára igen kellemetlen események (Malina Hedvig, Esterházy János) elhallgatása, ill. a hordó-ügybeli tényszerű hazugság mellett ment a „merjünk kicsik lenni”-duma különösen a „magyarbarátságáról” híres nagy-nagy „kedvenc”, Révész Sándor cikkében (Irány az USE!), hogy csak és kizárólag úgy adhatunk az elszakított területeken élő magyaroknak többlet jogokat, ha megvalósul az Európai Egyesült Államok, azaz – tesszük hozzá – ha teljesen feladjuk a szuverenitásunkat, és behódolunk az EU jelenleg a kontinenst teljesen tönkretevő, a „multikultit”, azaz a cigány- és mozlimszaporítást, -importot támogató szélsőbalos-zöld ideológiájú vezetésének. Aminél még a Fidesz is ezerszer jobb.
Apropó, Európai Egyesült Államok. A lap „Románia hiába próbálkozik” cikke leszögezi, amit multikulti-ügyben (lásd a félkövér kiemelést) mi is mindig idézni szoktunk: („– A pénzügyi-gazdasági válság, az arra adott válaszok ezt erősítették meg. A líbiai menekülthullám kezelése, a schengeni megállapodás módosítására tett kísérletek, Románia schengeni csatlakozásának késleltetése mind azt mutatja, hogy az európai föderáció esélye nulla – mondta. Igaz, most éppen az alkotmányt elutasító franciák hozakodtak elő szorosabb koordinációval, csakhogy innen az Európai Egyesült Államokig nagy a távolság. – Nézzük meg, miként viszonyul Franciaország a bevándorlók kérdéséhez, vagy gondoljunk arra, hogy Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és David Cameron is eltemette a multikulturalizmust! Ezek kulcsfontosságú kérdések egyrészt az emberi jogok, másrészt az európaiság szempontjából, és a hozzájuk való viszonyulás jelzi, milyen irányba haladma az unió –mutatott rá Chifu, aki szerint a franciák részéről a szorosabb együttműködés szándéka is megkérdőjelezhető.”) A cikkben megszólaltatott Iulian Chifu egyetemi tanár, a Team Europe európai integrációs és biztonságpolitikai szakértője valószínűleg valami megszokott ballib lehet, hogy ilyen szépen összemossa a multikultit az európai (azaz ma még jobbára fehér, keresztény és kb. hasonló értékrendű) népek együttműködésével. Igen, tipikusan így csinálják a ballibek, amikor el akarják lehetetleníteni az Európán kívüli, 99,99%-ban használhatatlan, ill. egyenesen káros (muzulmán, nigger stb., jó esetben írástudatlan, rosszabb esetben élősködés mellett bűnöző) „menekültek” befogadásáról folytatott vitát. Miért is nem csodálkozunk?
Tolvajok vagyunk!
Apropó, még mindig Révész... Mit olvasunk a tegnapelőtti Tolvajok vagyunk című, a gyöngyöspatai „fasiszta terrorral” (ajánljuk EZT a kapcsolódó anyagunkat) kapcsolatos véleménycikkében? Egy jó kis általánosítást, hogy mi fehérek, magyarok mindnyájan tolvajok vagyunk, mert valamilyen módon biztonsan megkárosítottuk már a nemzetgazdaságot, pl. úgy, hogy „zsebbe” fizetünk vagy abba kapjuk a pénzt vagy egyéb módon adót csalunk.
„Kedvenc” zsidónk „csak” azt nem teszi hozzá, hogy a dolgozó magyar társadalom jelentős része (kb. egy-másfél millió(!) ember), ha akarna, se tudna adót csalni. Miért? Mert vagy az állami szektorban, vagy a legalitásra kínosan ügyelő (jellemzően külföldi multi-) magánszektorban dolgoznak, ahol szó sem lehet „borítékokról”. Egy tanár például hogy csalhatna adót? Sehogy. Ezzel a mocskos, elképesztően magyargyűlölő, "minden magyar bűnöző"-érveléssel Révész a tőle megszokott, amúgy is igen alacsony (erkölcsi) színvonalát is alulmúlta, csak hogy a kis kedvenceit, a cigányokat védhesse.
Arról nem is beszélve, hogy Révész eleve abból a (fals) feltételezésből indult ki, hogy „aki igazolta azt, hogy van munkája, annak biztosan van is, azaz eddig adót csalt, élősködött, ráadásul (köz)okirat-hamisítást is elkövetett”. Nos, felvilágosítjuk zsidónkat a következőkről:
1. a közmunkaprogramnál nem kell hivatalos anyagokkal igazolni, hogy valaki arra rászorul. Elég, ha bemondja, hogy van munkája. Igaz, elesik a jövőbeli támogatástól, de semmiképp nem követ el (köz)okirat-hamisítást.
2. mi vehet rá arra egy embert, hogy elkerülje a közmunkát, akár úgy is, hogy ezzel a további pénzbeli támogatásokról is lemond, míg úgy is, hogy közben nincs munkája? Nos, ez a patai beszámolókból egyértelműen kiderül: az, hogy bűnözőcigányokkal kell együtt „dolgoznia”, lennie, ráadásul jelentős kisebbségben (nyolc ilyen magyar lett volna, szemben a lényegesen több cigóval). Ismerve a patai cigányok magyarellenes erőszakát (ajánljuk EZT a cikket), nem csodálkozunk, hogy egyetlen egy, általuk régebben terrorizált magyar sem akart újra az áldozatukká válni. Még úgy sem, hogy ezzel elesett a pénzbeli támogatástól.
És akkor még nem is említettük a helyi cigók (valamint védőik) egyéb hazugságait és csúsztatásait, amelyek egy részét ITT már tételesen cáfoltuk. Az akkori cikkhez csak egyvalamit fűznénk hozzá. Idézet: „Ráadásul – mondja Farkas János – a munka nem könnyű, s a feltételek is hiányosak. – Védőitalunk csapvíz, pedig ebben a forróságban legalább ásványvizet kellene kapnunk.”
Nos, tájékoztatjuk a többmillió Ft-nyi közpénzt, tipikus cigány módjára, (eddig) elsikkasztott cigóvezért, hogy a munkavédelmi törvény nem írja elő azt, hogy kötelező az ásványvíz biztosítása a dolgozóknak. Idézzük a többek között ITT található eredetijű törvény kapcsolódó részét:
„Amennyiben akár zárt, akár szabad téren végzett munka esetében a munkahely hőmérséklete meghaladja a 24 fokot, védőitalt kell biztosítani a dolgozóknak. Ez azt jelenti, hogy fél óránként 14-16 fokos ivóvizet (nem kötelezően ásványvizet) kell biztosítaniuk.”
Hoppá! Ismét csak kiderült, hogy a patai cigányok, valamint az ő „jajkiáltásukat” közzétevő Népszabadság igen keményen csúsztatott (nevezhetjük hazugságnak is...). A cigó számon kéri rajtunk, kirekesztő-náci magyarokon, hogy miért nem adunk nekik ásványvizet, pedig, megint idézzük, „pedig ebben a forróságban legalább ásványvizet kellene kapnunk.” A Népszabó meg lehozza ezt a hazugságot is, mint a jobbikos településvezetés cigányellenességének egyik fő bizonyítékát...
Ezek a kenyai niggerek...
Hogy ne csak „fikázás” legyen, következzék két cikk, amiket (a fentiekkel ellentétben) elolvasásra ajánlunk. Az első a Hétvége-melléklet kenyai tárgyú cikke (HIV-terjesztő halászok), amely kitüntetett figyelmet érdemel. Megtudjuk belőle ugyanis, hogy a kenyaiak éppen ugyanolyan primitívek, mint a többi afrikai nigger nép, például a szomáliaiak vagy éppenséggel azok a dél-afrikaiak, akik nem is tekintik férfinek azt, aki még nem erőszakolt meg nőt annak akarata ellenére. Ez a múltkor citált kenyai kurva esete mellett szépen bemutatja, milyen „színvonalon” vannak ezek a niggerek (is)...
Miért nem szabad az angoltanítást háttérbe szorítani?
A lap másik normális, korrekt, ajánlott cikke a nyelvekkel kapcsolatos volt. A „Világnyelv, avagy a világ nyelve az angol” vázolja, hogy az emberiség történelme során milyen általánosan használt világnyelvek voltak, és hogy az angol hogy lett ma az a nyelv, amelyet minden másik (idegen) nyelvnél keményebben az iskolások fejébe kell verni. A saját és a hazájuk (versenyképesség, érdekérvényesítő képesség) érdekében. Bár az anyag nem említi Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár idióta, megszállott, az angolt lefokozni, az angoltanítás fontosságát kikezdeni kívánó terveit, egyértelmű, hogy róluk szól az anyag.
Mit olvasunk a tegnapi Népszabadság Hordószónok c. cikkében (eredeti ITT)? „Hasonlóképp elszólásra finomították utólag a rendszerváltás hajnalán elhangzott kifejezést, mely 1990. szeptember 18-án csendült fel a hazai politika fellegvárában: „Hordót a zsidóknak!” A korabeli technikai hiányosságok miatt nem lehetett megállapítani, hogy egy konkrét zsidónak ajánlott-e valaki hordót ahhoz, hogy beszéljen, vagy az egész közösségnek. Az sem derült ki pontosan, ki a mondat atyja, mert a tévések Tölgyessy Péter (akkor SZDSZ) interpellációja után kapkodni kezdtek a kamerával. Elképesztő sajtófelháborodás követte az ősbeszólást, a lapok arról cikkeztek, hogy ez mennyire antidemokratikus. Az MDF és a Kisgazdapárt vezetői a politikai purparlé után arra jutottak, hogy valójában az hangzott el: „Hordót a szónoknak!””
Akkoriban még a „Hordót a zsidónak!” (egyes szám, konkrét zsidó) miatt vinnyogott a balliberális sajtó, és egy szó sem esett az állítólagos, a Népszabadság mostani cikkében már többé-kevésbé tényként kezelt többes számról. Azt ma már a Népszabadság többes számúra változtatta, kifejezetten arra játszva, hogy sulykolja: a gaz rászísta magyarok kivétel nélkül minden zsidónak hordót ajánlanak. Ahonnan már nem nehéz továbbmenni: ha hordó, akkor gáz meg golyó...
Ezek után komolyabban ráálltunk erre a hordó-ügyre, és mit találtunk? A nemzeti elkötelezettséggel igazán nem vádolható Élet és Irodalom ITTENI cikkét, amelyet (a neve alapján, hogy is mondjuk, nem Vereckénél bejött ősökkel rendelkező) Rózsa T. Endre jegyez. Az amúgy első blikkre (mérete miatt nem olvastuk el teljesen) korrekt cikk (csodálkozunk is, hogy hogy közölhette le az ÉS) a Mazsihisz és az egyéb zsidó szervezetek magyargyalázásáról, szemenszedett hazugságairól szól. Az ide kapcsolódó részlet:
„A korszak három nevezetes botrányát idézem fel, a közös politikai adu bennük az antiszemitizmus rémképe. 1990 szeptemberében az SZDSZ akkori frakcióvezetője, Tölgyessy Péter felszólalása közben valaki (vélhetően Torgyán József) bekiabált és hordót javasolt neki. A Mazsihisz hatalmas műbalhét csinált, azt állította (hamisan), hogy a bekiabálás úgy hangzott: Hordót a zsidóknak! (Mellesleg senkit nem zavart, hogy a mondatnak nincs értelme.) Majd 1992 őszén a Kirekesztők, egy vihart kavaró szándékkal összeállított szöveggyűjtemény egybehomogenizálta Csoórit a nyilasokkal. Harmadiknak 1993 januárjában bő lett a gatya és fütyülni kezdett a barack. A hírhedt riport egyik alanya, Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz akkori (és mai) ügyvezető igazgatója hamarost belátta, hogy túl messzire hajította el a sportszert, és teljesen elhatárolódott önmagától. A másik alany, Landeszmann György korrektebb megoldást választva eltávozott Magyarországról.”
Összefoglalva: már maga Rózsa is hangsúlyozza (lásd a zárójeles „Mellesleg senkit nem zavart, hogy a mondatnak nincs értelme” megjegyzését), mekkora képtelenség a többes szám („minden zsidó” vs. „az adott zsidó”), mennyire nem lett volna értelme annak, ha valaki a kormánypárti padsorokból ezt kiabálja.
Az ügy pikantériája, hogy az Élet és Irodalom anyaga pár napos (17-én jelent meg), pár nappal a Népszabadság cikke előtt jelent meg. Felvetődik a kérdés: ez utóbbi lap újságírója, Rab László, akarattal hazudik / hallgatja el a tényeket, vagy „csak” ír, de nem olvas, még a saját oldalának sajtóját sem? A Google használatát meg nem ismeri – ha ugyanis ismerné, akkor a jelenlegi keresésitalálat-listán az első oldalon(!), a nyolcadik helyen ott található a hazugságot kőkeményen helyretevő ÉS-cikk. Nem Google-zott cikkírás előtt/közben, ha már eltekint a magyar sajtó olvasásától (ami egy újságírónál főbenjáró bűn)? Vagy, ahogy már kérdeztük, simán csak hülyének nézi az olvasóit?
Apropó, Google. Mit találtunk az első találathelyen? Az antiszemitizmus.hu anyagát. Talán mondanunk sem kell: ahogy anyaszervük, a Mazsihisz, ők is a hazug verziót terjesztik („Szeptember 18-án, a parlamentben hangzott el az, amit később csak „Hordó-ügy“- nek neveztek. A 24-én a Kurir c. bulvár-lapban megjelent ügyből szintén följelentés lett, majd október 12-én a legfőbb ügyész, dr. Györgyi Kálmán nyilvánosan hirdette ki, hogy „Hordót a zsidóknak“ szavak helyett „Hordót a szónoknak“ hangzottak el.”) Miközben egy vélhetően fajtatársuk(!) pár nappal ezelőtt(!) a balliberális sajtóban(!) azt feszegette, mennyire képtelenség ez az egész... nem, van pofájuk továbbra is a hazug verziójukat terjeszteni, akárcsak a szintén zsidó-cionista Népszabadságnak.
Malina Hedvig- és Esterházy-ügy
Jellemző a Népszabadságra, hogy a Wiki-ügyben hatalmasat robbanó Malina Hedvig-botrányra egy büdös szót sem pazaroltak, természetesen, mint mindig, a „tájékozottság magbiztossá tesz” reklámszlogenjük jegyében. Eközben a két fideszes napilap azt igen korrekten tárgyalta. A Magyar Nemzet már kapásból a címlapján(!) megemlítette a tót lebukást; a Magyar Hírlap pedig a 3. oldali vezércikkében.
Apropó, MH-vezércikk. A lap (hasonlóan a Nemzethez) kitüntetett figyelmet fordított a gróf Esterházy János-ügyre, és arról igen korrekt módon számolt be (a Nemzet pl. egy 2/3 oldalas cikkben). Mit gondolnak, a Népszabadság papírverziója mekkora terjedelemben számolt be Gasparovics mocskáról? Kitalálták: semekkorában. Ciki lett volna annak az elismerése, hogy a tótok ebben az ügyben is hatalmasat sz*ptak, „kedves” Népszabó?
A nagy „kedvenc”, Révész Sándor
A Népszabó számára igen kellemetlen események (Malina Hedvig, Esterházy János) elhallgatása, ill. a hordó-ügybeli tényszerű hazugság mellett ment a „merjünk kicsik lenni”-duma különösen a „magyarbarátságáról” híres nagy-nagy „kedvenc”, Révész Sándor cikkében (Irány az USE!), hogy csak és kizárólag úgy adhatunk az elszakított területeken élő magyaroknak többlet jogokat, ha megvalósul az Európai Egyesült Államok, azaz – tesszük hozzá – ha teljesen feladjuk a szuverenitásunkat, és behódolunk az EU jelenleg a kontinenst teljesen tönkretevő, a „multikultit”, azaz a cigány- és mozlimszaporítást, -importot támogató szélsőbalos-zöld ideológiájú vezetésének. Aminél még a Fidesz is ezerszer jobb.
Apropó, Európai Egyesült Államok. A lap „Románia hiába próbálkozik” cikke leszögezi, amit multikulti-ügyben (lásd a félkövér kiemelést) mi is mindig idézni szoktunk: („– A pénzügyi-gazdasági válság, az arra adott válaszok ezt erősítették meg. A líbiai menekülthullám kezelése, a schengeni megállapodás módosítására tett kísérletek, Románia schengeni csatlakozásának késleltetése mind azt mutatja, hogy az európai föderáció esélye nulla – mondta. Igaz, most éppen az alkotmányt elutasító franciák hozakodtak elő szorosabb koordinációval, csakhogy innen az Európai Egyesült Államokig nagy a távolság. – Nézzük meg, miként viszonyul Franciaország a bevándorlók kérdéséhez, vagy gondoljunk arra, hogy Angela Merkel, Nicolas Sarkozy és David Cameron is eltemette a multikulturalizmust! Ezek kulcsfontosságú kérdések egyrészt az emberi jogok, másrészt az európaiság szempontjából, és a hozzájuk való viszonyulás jelzi, milyen irányba haladma az unió –mutatott rá Chifu, aki szerint a franciák részéről a szorosabb együttműködés szándéka is megkérdőjelezhető.”) A cikkben megszólaltatott Iulian Chifu egyetemi tanár, a Team Europe európai integrációs és biztonságpolitikai szakértője valószínűleg valami megszokott ballib lehet, hogy ilyen szépen összemossa a multikultit az európai (azaz ma még jobbára fehér, keresztény és kb. hasonló értékrendű) népek együttműködésével. Igen, tipikusan így csinálják a ballibek, amikor el akarják lehetetleníteni az Európán kívüli, 99,99%-ban használhatatlan, ill. egyenesen káros (muzulmán, nigger stb., jó esetben írástudatlan, rosszabb esetben élősködés mellett bűnöző) „menekültek” befogadásáról folytatott vitát. Miért is nem csodálkozunk?
Tolvajok vagyunk!
Apropó, még mindig Révész... Mit olvasunk a tegnapelőtti Tolvajok vagyunk című, a gyöngyöspatai „fasiszta terrorral” (ajánljuk EZT a kapcsolódó anyagunkat) kapcsolatos véleménycikkében? Egy jó kis általánosítást, hogy mi fehérek, magyarok mindnyájan tolvajok vagyunk, mert valamilyen módon biztonsan megkárosítottuk már a nemzetgazdaságot, pl. úgy, hogy „zsebbe” fizetünk vagy abba kapjuk a pénzt vagy egyéb módon adót csalunk.
„Kedvenc” zsidónk „csak” azt nem teszi hozzá, hogy a dolgozó magyar társadalom jelentős része (kb. egy-másfél millió(!) ember), ha akarna, se tudna adót csalni. Miért? Mert vagy az állami szektorban, vagy a legalitásra kínosan ügyelő (jellemzően külföldi multi-) magánszektorban dolgoznak, ahol szó sem lehet „borítékokról”. Egy tanár például hogy csalhatna adót? Sehogy. Ezzel a mocskos, elképesztően magyargyűlölő, "minden magyar bűnöző"-érveléssel Révész a tőle megszokott, amúgy is igen alacsony (erkölcsi) színvonalát is alulmúlta, csak hogy a kis kedvenceit, a cigányokat védhesse.
Arról nem is beszélve, hogy Révész eleve abból a (fals) feltételezésből indult ki, hogy „aki igazolta azt, hogy van munkája, annak biztosan van is, azaz eddig adót csalt, élősködött, ráadásul (köz)okirat-hamisítást is elkövetett”. Nos, felvilágosítjuk zsidónkat a következőkről:
1. a közmunkaprogramnál nem kell hivatalos anyagokkal igazolni, hogy valaki arra rászorul. Elég, ha bemondja, hogy van munkája. Igaz, elesik a jövőbeli támogatástól, de semmiképp nem követ el (köz)okirat-hamisítást.
2. mi vehet rá arra egy embert, hogy elkerülje a közmunkát, akár úgy is, hogy ezzel a további pénzbeli támogatásokról is lemond, míg úgy is, hogy közben nincs munkája? Nos, ez a patai beszámolókból egyértelműen kiderül: az, hogy bűnözőcigányokkal kell együtt „dolgoznia”, lennie, ráadásul jelentős kisebbségben (nyolc ilyen magyar lett volna, szemben a lényegesen több cigóval). Ismerve a patai cigányok magyarellenes erőszakát (ajánljuk EZT a cikket), nem csodálkozunk, hogy egyetlen egy, általuk régebben terrorizált magyar sem akart újra az áldozatukká válni. Még úgy sem, hogy ezzel elesett a pénzbeli támogatástól.
És akkor még nem is említettük a helyi cigók (valamint védőik) egyéb hazugságait és csúsztatásait, amelyek egy részét ITT már tételesen cáfoltuk. Az akkori cikkhez csak egyvalamit fűznénk hozzá. Idézet: „Ráadásul – mondja Farkas János – a munka nem könnyű, s a feltételek is hiányosak. – Védőitalunk csapvíz, pedig ebben a forróságban legalább ásványvizet kellene kapnunk.”
Nos, tájékoztatjuk a többmillió Ft-nyi közpénzt, tipikus cigány módjára, (eddig) elsikkasztott cigóvezért, hogy a munkavédelmi törvény nem írja elő azt, hogy kötelező az ásványvíz biztosítása a dolgozóknak. Idézzük a többek között ITT található eredetijű törvény kapcsolódó részét:
„Amennyiben akár zárt, akár szabad téren végzett munka esetében a munkahely hőmérséklete meghaladja a 24 fokot, védőitalt kell biztosítani a dolgozóknak. Ez azt jelenti, hogy fél óránként 14-16 fokos ivóvizet (nem kötelezően ásványvizet) kell biztosítaniuk.”
Hoppá! Ismét csak kiderült, hogy a patai cigányok, valamint az ő „jajkiáltásukat” közzétevő Népszabadság igen keményen csúsztatott (nevezhetjük hazugságnak is...). A cigó számon kéri rajtunk, kirekesztő-náci magyarokon, hogy miért nem adunk nekik ásványvizet, pedig, megint idézzük, „pedig ebben a forróságban legalább ásványvizet kellene kapnunk.” A Népszabó meg lehozza ezt a hazugságot is, mint a jobbikos településvezetés cigányellenességének egyik fő bizonyítékát...
Ezek a kenyai niggerek...
Hogy ne csak „fikázás” legyen, következzék két cikk, amiket (a fentiekkel ellentétben) elolvasásra ajánlunk. Az első a Hétvége-melléklet kenyai tárgyú cikke (HIV-terjesztő halászok), amely kitüntetett figyelmet érdemel. Megtudjuk belőle ugyanis, hogy a kenyaiak éppen ugyanolyan primitívek, mint a többi afrikai nigger nép, például a szomáliaiak vagy éppenséggel azok a dél-afrikaiak, akik nem is tekintik férfinek azt, aki még nem erőszakolt meg nőt annak akarata ellenére. Ez a múltkor citált kenyai kurva esete mellett szépen bemutatja, milyen „színvonalon” vannak ezek a niggerek (is)...
Miért nem szabad az angoltanítást háttérbe szorítani?
A lap másik normális, korrekt, ajánlott cikke a nyelvekkel kapcsolatos volt. A „Világnyelv, avagy a világ nyelve az angol” vázolja, hogy az emberiség történelme során milyen általánosan használt világnyelvek voltak, és hogy az angol hogy lett ma az a nyelv, amelyet minden másik (idegen) nyelvnél keményebben az iskolások fejébe kell verni. A saját és a hazájuk (versenyképesség, érdekérvényesítő képesség) érdekében. Bár az anyag nem említi Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár idióta, megszállott, az angolt lefokozni, az angoltanítás fontosságát kikezdeni kívánó terveit, egyértelmű, hogy róluk szól az anyag.
