Már ez utóbbi hasonlatból is látszik, hogy mennyire a valóságtól elrugaszkodott, álmokat kergető, a cigányság valódi énjével, fehérgyűlöletével nem számoló anyagról van szó. Nem is álltuk meg, hogy ne javítsuk ki az ostobaságait. Külön sajnálatos, hogy az anyagot az a Pethő Tibor követte el, akitől azért többet vártunk.

Mint mindig, a cikk a Neten csak és kizárólag nálunk olvasható, mivel saját szkennelésű.

Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi részét el kellene csatolni Magyarországtól — ezzel a meghökkentő javaslattal állt elő egy hazai szélsőjobboldali csoport. Felvetésük szerint Borsodban létre lehetne hozni Romanisztánt vagy Cigániát, s ide lehetne költöztetni némi ösztönzéssel az összes hazai cigányt. A nemzeti öncsonkítást gettósítással összekapcsoló ötlet szerint a területről az összes nem romát kitelepítenék. (Kuruc.info: ez, finoman szólva, kisebbségi álláspont itt a radikális jobboldalon. A mi (Kuruc.info) véleményünk pl. az esetleges embargó vagy egyenesen NATO-beavatkozás elkerülése érdekében [ennyi országot már nem mer / tud lerohanni, befenyíteni Amerika, szemben egyetlen egy, egyedül "keménykedő" kicsivel] az összes cigányfertőzött országgal összefogva kibérelt, messzi-messzi Cigányisztán, ahova a bűnöző cigók a [jelentősen szigorítandó] büntetések, börtön és egyéb retorziók elől, az eredeti állampolgárságuk feladásával, szabadon távozhatnának. Semmilyen módon nem támogatunk egy újabb Trianont. [eredeti, kapcsolódó cikkünk ITT; további, későbbi megjegyzéseink, pontosításaink ITT])

Hasonló elképzelést vetett fel nemrég az Élet és Irodalomban megjelent interjújában Horváth Aladár roma politikus, az Országos Cigány Önkormányzat korábbi elnöke, aki 2010-es súlyos edelényi választási vereségét követően visszavonult a közéletből. „Rossz óráimban néha arra gondolok: ha Északkelet-Magyarországon nem sikerül elindítani valamilyen normális fejlődést, és visszaintegrálni az ország vérkeringésébe és gazdaságába ezt a területet a rajta élő pár százezer emberrel, akkor még az is megtörténhet, hogy ez a pár százezer ember, Szabolcs-Szatmár és Borsod megye meg még Nógrád is egy kicsit — és a vele határos Kelet-Szlovákia, valamint Ukrajnának az a kis csücske és Románia szatmári része — mint a világnak a cigányok által legsűrűbben lakott területe, afféle »kis Kurdisztán«, valamiféle területi autonómiát követel majd magának. És még az is előfordulhat, hogy az unió erre rá fog bólintani, azt fogja mondani, hogy ez a törekvés összhangban van a fiatal nemzetek autonómiatörekvésével."

A népesedési tendenciák alapján — nem valószínű, hogy ezek megváltoznának — könnyen megállapítható, a következő húsz-harminc évben összefüggő cigány többségű területek alakulnak ki hazánkban, elsősorban az északkeleti országrészben. A leginkább érintett régió Borsod-Abaúj-Zemplén megye, ahol, mint arra néhány héttel ezelőtt Balog Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár is felhívta a figyelmet, tíz év múlva minden második gyermek roma lesz. (Kuruc.info: szegény hülye álmodozó Balogh hazudik, mint mindig. Már most az, sőt – országos szinten is már 50% körül van az arány, vagy még rosszabb, sajnos a mi kontónkra. Nagyon fontos háttéranyag ITT.) Nem lehet közömbös tehát a többség számára, milyen viszonyt alakít ki a cigánysággal, hogyan segíti elő integrációját s ettől elválaszthatatlan szociális felemelkedését.

A kérdés messze túlnő Magyarországon: a cigányság egész Európában a nemzetté válás útját járja. Az 1971-es első roma világkongresszus jelentős lépést tett az összroma identitás megteremtésére: döntést hozott a közös zászlóról, a himnuszról, az önelnevezésről — rom, illetve magyarul roma —, elhatározta a nyelv egységesítését és egy határokon átívelő, ám területtel nem rendelkező, úgynevezett „transznacionális" nemzet létrehozását.

Miroslav Hroch neves cseh történész, politológus három, a nemzetépítéshez elengedhetetlen feltételt említ a történettudományban etalonként kezelt A nemzeti mozgalomtól a nemzet teljes kifejlődéséig: a nemzetépítés folyamata Európában című tanulmányában. Az első, a közös múlt emlékezetének megléte a cigányság esetében részben már megvalósult: az ősidőkre, az indiai eredetre, illetve a roma holokausztra emlékeztető irodalmi és képzőművészeti alkotások, tudományos művek garmadája született meg az elmúlt évtizedekben. Igaz, ezek egyelőre töredékesen jutottak el a cigány tömegekhez.

A következő feltétel, a belső „nyelvi-kulturális kötődések sokasága" az első roma világkongresszus által ideiglenesen közössé tett lovári nyelv ellenére sem igazán átütő, számtalan dialektus él, a nyelvfeledés, illetve a nyelvcsere pedig éppen az utóbbi évtizedekben gyorsult fel. A harmadik, a közösség tagjainak egyenlősége a cigányság szétszórtsága miatt nem is értelmezhető.

Nem véletlen, hogy a nemzetközi cigány elitben sincs egyetértés arról, milyen utat kellene járniuk: szinte lehetetlen feladatra vállalkozva eggyé „gyúrják-e" a roma népet, vagy továbbra is csupán különböző közösségek szövetségeként értelmezzék a nemzetet? Így viszont a szintén Miroslav Hroch említette nemzetté válási folyamat lépcsőit lesz nehezebb végigjárni. Azaz: a nyelvhasználat kiterjesztését, az autonómia, illetve aztán a függetlenség kiharcolását, végül „az etnikai csoportból épülő teljes társadalmi struktúra" megteremtését.

Az önálló ország létrehozására tett kísérletek mára komolyabb munka megkezdése előtt kudarcba fulladtak. A harmincas években például Janusz Kwiek lengyelországi cigány király, akinek a lengyel hadsereg stadionjában tartott koronázását az állam és az egyház is ünnepélyesen elismerte, Közép-Afrikában akart új hazát alapítani. Más elképzelés szerint Dél-Afrikában, illetve a Gangesz partján kellett volna felépíteni a cigány államot.

Borsod megye északi része, illetve a »kis Kurdisztánnak" nevezett délkelet-szlovákiai, kelet-magyarországi, kárpátaljai és romániai terület mint a leendő cigány állam helyszíne valószínűleg ugyanolyan illúzió, mint a korábbi elképzelések voltak. A hazai cigányság jelenleg - az ellentétek dacára - közelebb érzi magához a környezetében lakó nem cigányokat, mint határon túli társait. (Kuruc.info: ne polkorrektkedjünk, ha kérhetjük. A cigányok túlnyomó többsége teljes szívéből gyűlöli az őket eltartó, tenyésztő és, sajnos, megtűrő fehéreket, „gádzsókat”. Nem véletlen, hogy kéjjel, örömmel lincselik, gyilkolják a magyart – ahogy az a legújabb, nádudvari lincselésükkor is kiderült. De nincs ez más országokban sem: ott is simán agyonlövik, meglincselik a fehéreket, sokszor egyenesen szórakozásból (!)– mint pl. a minap Bulgáriában. Ennyi „értékkel” bír ezeknek a született, génhulladék gyilkosok számára a „gádzsók” élete, egészsége, testi épsége – sokszor szórakozásból gyilkolnak meg bennünket, mert éppen olyan kedvük szottyan. Erre mit lehet mondani?!) (A felvidéki közösségek, például Jászó környékén, inkább tekintenek rokoni érzéssel csehországi társaikra, mint a magyarországiakra.)

A hazaiak több mint kilencven százaléka nem tud roma nyelven, anyanyelve a magyar. A nemzettudat fejlődése persze elvileg nem zárna ki egy későbbi, a jelenlegi határokon átívelő nacionalista alapú egymásra találást sem. Ehhez azonban konzerválódnia kellene a jelenlegi mélyszegénységnek, a földrajzi fejletlenségnek, s folytatódnia kellene annak a lassú eltávolodásnak, területi elkülönülésnek, amely elsősorban az életkörülmények miatt napjainkban is tart.

A legrosszabb forgatókönyv szerint távoli évtizedekben számítani lehetne bizonyos területek végleges leválására. Feltehető, hogy Északkelet-Magyarország esetleges elszakadása ma még kiszámíthatatlan, a trianoniéhoz hasonló sokkot idézne elő a magyarságban. Nem kell túl sok fantázia annak belátására, mit jelentene, ha Miskolcot, Sárospatakot, Szendrőt vagy Aggteleket úgy kellene emlegetnünk, mint külföldi territóriumot.

Rémálom ez, és bár van benne rendszer, egyelőre szerencsére csak a lázálmok között említhetjük ezt a lehetőséget.

Az így kialakult helyzetet nem tudná kezelni a nemzetközi közösség sem, hiszen egy Kárpát-medencei területi változás felvetné a határ menti magyar többségű régiók - például a Csallóköz, az Ipoly jobb partja, Beregszász és Nagykároly vidéke - hovatartozását is. Ez pedig nem érdeke sem a szomszédoknak, sem az Európai Uniónak, hiszen a kérdésfelvetés nem állna meg a magyarságnál, hanem általános, az egész kontinenst érintő témává növekedhetne.

Forgács István hazai cigány szakértő tapasztalatai alapján ma még nem hisz a határokon átívelő cigány sorsközösségben, de a hazaiban sem. Forgács Zalaegerszegről származik, ahol a helyi cigányság már nem elkülönülve, hanem viszonylag polgáriasult körülmények között él. Őket sokkal több minden köti a szintén zalaegerszegi nem cigányokhoz, mint példának okáért a borsodi romákhoz. Különleges, kissé meghökkentő diákkori emlékét idézi: annak idején előfordult, hogy a városi sportcsarnokban cigányok bomberdzsekis szkinhedekkel együtt szidták a szomszéd megyéből érkezett szurkolókat.

Két éve a Heti Válaszban megjelent Ocsú és búza című vallomásos írásában a hátrányos helyzet, a diszkrimináció napi tüneteivel való küzdelem mellett önkritikus magatartást ajánl a romáknak: „Az én cigányságom nem a segély mértékében, az elutasított állásajánlatokban, az indokolatlan rendőri igazoltatásokban, a feleségnek kiosztott pofonokban mutatkozik meg, és nem is abban, hogy a véremben volna a zene, az erotika és a szabadságvágy. Az én cigányságom arról szól, hogy enyém a nyelv, az őseim, a közösségem, a város, ahonnan jövök. Sőt a gádzsóim is, akikkel együtt élek, azok gyerekei, akikkel együtt nőttem fel. És lehetséges, hogy ez teljesen más, mint amilyennek ma a cigányokat sokan gondolni vélik."

A fiatal szakértő két lehetséges útját látja a cigány identitás építésének. Az egyik a ma mainstreamnek tekinthető negatív motivációjú öntudat megteremtése. Ebben - mint mondja - központi szerepet játszik az ellenség, azaz a nem cigány többség, amely minden baj, a cigányok által elkövetett legtöbb bűn - jó esetben akaratlan - forrása. A felfogás szerint a többség eleve akadályozza a felemelkedést kirekesztő magatartásával, gyűlöletével, a roma lakosságot pedig jelenlegi állapotában konzerválja hozzáállásával. Nyilván van igazság mindebben (Kuruc.info: na megint polkorrekt a szerző... nem, a cigányságot nem azért gyűlöli és, normálisabb helyeken [azaz nem nálunk], üldözi az égvilágon minden másik nép, mert „pikkelni” akar valakikre. Csak és kizárólag az utóítéletei, tapasztalatai miatt. Ha a cigók úgy viselkednének, úgy dolgoznának, úgy élnének, mint pl. a tót vagy sváb kisebbségünk, a kutya nem utálná őket. De nem ez a helyzet...), Forgács ugyanakkor azt gondolja, hogy a többségi társadalom éhezi a pozitív csalódást a cigánysággal kapcsolatban. (Kuruc.info: ez igaz. Mi is szeretnénk hinni, hogy a cigányok egyszer „megemberelik”, összeszedik magukat, és dolgos, tisztességes néppé válnak. De tudjuk, mindez hiú ábránd, amit az elmúlt 600-800 év világtörténelme is igazol. Soha, sehol, semmilyen módon nem sikerült őket civilizálni, bármennyi pénzt is öltek bele az oktatásukba [ahogy pl. az igen gazdag finnek csinálták, akiknek nem mellesleg az egész világ legeslegjobb közoktatása van], a felhúzásukba. Egyszerűen lehetetlen – és, sajnos, kizárt dolognak tartjuk, hogy nálunk sikerüljön. Mi ugyanis sokkal szegényebbek vagyunk, mint pl. a finnek, arányaiban sokkal több a cigányunk, és sokkal inkább széthúzunk, sokkal kevésbé vagyunk képesek összefogni. Ezért sem fog még olyannyira sem sikerülni a cigók felemelésének programja nálunk, mint a finneknél. Akiknél szintén megbukott mindennemű cigó-felemelési kísérlet: ma is ugyanúgy bűnöznek a cigányaik, ugyanolyan mértékben írástudatlanok, mint 50 vagy 100 éve. Akkor mi, akiknek sokkal kevesebb a pénze és sokkal több a cigánya, mit várjunk?) Az eddigi tapasztalatok szerint ez a leghatásosabb gyógyír a mérgező bizalmatlansággal szemben. Szép példája volt ennek, hogy a tavaly tavaszi súlyos árvízi helyzetben romák és nem romák együtt rakták a homokzsákokat, erősítették meg a gátakat Észak-Magyarországon, hogy a közös otthont megvédjék. (Kuruc.info: kár, hogy ez a helyi cigányságnak csak igen kis részét érintette – a többi otthon meresztette a seggét vagy éppenséggel a segélyszállítmányokat, mentőautókat rabolta ki. Nagyon jó, kapcsolódó cikk ITT.)

Forgács István szerint a pozitív identitás alapja a helyi sorsközösségen alapuló cigány azonosságtudat megtalálása lehetne származásukra, saját helyi szokásaikra, őseikre büszke roma emberekkel. Ezzel együtt erősödhetne magyar identitásuk is. (Kuruc.info: ez is fából vaskarika. A cigók soha nem fogják magukat magyarnak [szlovénnek, csehnek, tótnak, finnek stb.] vallani. Hogy miért? Azért, mert gyűlölik, lenézik, alsóbbrendűnek, simán csak lenyúlható, kiirtható „tenyészállatnak” tartják a „gádzsókat”.) Érdekes példát említ: a Parlamentbe látogató roma csoportok rendszeresen megilletődve távoznak, átérzik a magyarsághoz való tartozásukat. Ezt erősítendő Forgács szívesen szembesítené a hazai cigány közösségeket a határon túli, magyarul beszélő, magukat magyarnak is valló romákkal, ami, előfordulhat, sokukban átértékelteti a valamikori Nagy-Magyarország vagy éppen az Árpád-sávos zászló jelentését. Átérezhetnék, milyen egy adott kisebbség tagjának lenni egy adott nemzeten belül, és milyen máshol. Magyarnak és cigánynak egyszerre - a Kárpát-medencén belül. A tanulságosnak tűnő találkozó egyelőre várat magára. (Kuruc.info: ...és nem is lesz belőle semmi. A cigányból soha nem lesz magyar vagy bármilyen másik nép. Gyűlölnek bennünket és egy szemernyi hazaszeretet sincs bennük – lásd pl. az egyes honvédő és egyéb háborúk alatt nyújtott alakításukat.)
Az egy hete kezdődött népszámlálás egyik nagy kérdése, mennyien fogják romának vallani magukat. A tíz esztendeje tartott cenzus alkalmával valamivel több, mint 190 ezer cigányt találtak a számlálóbiztosok. Ez ránézésre is jóval elmarad a valóságostól: a szakértők jelenleg 600-800 ezerre teszik a hazai cigány lakosságot, Kemény István szociológus már a kilencvenes évek elején 500 ezerre becsülte a hazai romák lélek-- számát. A legtöbben az említett északkeleti vidéken, illetve Békésben, Somogyban és Baranyában élnek, a nem cigányokétól eltérő pozitív népszaporulatuk miatt mind arányuk, mind számuk gyorsan emelkedik. Szarka László történész a 2001-es népszámlálás tanulságait elemző tanulmányában ugyanakkor érdekes megállapítást tesz a romák azonosságtudatával kapcsolatban: „A kettős identitás a cigányság esetében számít a leginkább elterjedt identitásformának. A kutatási terepbeszámolók alapján megállapítható, hogy a Baranya megyei Gilvánfán gyakorlatilag 100 százalékban cigányok laknak. Itt mindössze 2,9 százalék volt a választ megtagadók aránya, a népesség 94,9 százaléka magyarnak, 71,2 százaléka cigánynak [is] vallotta magát. A 396 lakosú borsod-abaúj-zempléni Csenyéte népessége 100 százalékban magyarnak és 93,4 százalékban cigány nemzetiségűnek [is] vallotta magát."

Setét Jenő roma jogvédő a többi nemzetiség képviselőivel együtt kampányt szervezett, hogy az összeíráskor minél többen vállalják nemzetiségi hovatartozásukat. Setét Jenőék végigjárták mind a tizenkilenc megyét, elsősorban a leginkább érintett térségekben szerveztek összesen mintegy 150 találkozót a helyiekkel. A gesztus nem a magyarságtól való elszakadás deklarálását jelenti, hanem a kettős identitás vállalását. Mint Setét Jenő mondja, annak kinyilvánítását, hogy a romák büszkeséggel, szeretettel tekintenek a cigánysághoz és a magyarsághoz való tartozásukra. „Magyarországon vagyok itthon. Magyarul álmodom, élek, beszélek" - fogalmazza meg kérésemre tömören hitvallását. (Kuruc.info: ha valakinek magyar az anyanyelve [mert olyan sötétek voltak a szülei, hogy a saját „nyelvüket” nem voltak képesek megtanítani a gyereküknek vagy nem azon beszéltek otthon], még nem jelenti azt, hogy magyarok is vagy hogy egyáltalán bármilyen kötődéssel rendelkeznek az államalkotó [most még] többség irányába. Lásd még: a fent már megemlített honvédelem vagy annak a kérdése, hogy a cigók miért imádnak magyart [csehet, tótot, bolgárt, finnt stb.] verni, ölni, miért okoz ez nekik kielégülést... Attól, hogy valaki magyarul beszél [mert más nyelven nem tud], még nem lesz magyar, sőt.)

A kampányt néhány kivételtől eltekintve pozitívan fogadták. A kivételek azok a kétkedők voltak, akik hátrányos megkülönböztetéstől való félelmükben ódzkodtak nemzetiségük kinyilvánításától. Felfogásuk rokon Révész Sándor publicista véleményével (Révész Sándor: Nem leszek zsidó. Népszabadság, 2011. szeptember 24.). Révész szerint „a nem csak magyarok túlnyomó része nálunk magyar is. [...] És mit érünk azzal, ha 190 ezer honfitársunk helyett valami hatalmas kampány eredményeként 300 ezer vallja magát cigánynak (ami nem valószínű), miközben tudjuk, hogy a cigány lét a maga összes súlyos gondjával együtt legalább kétszer ennyi embert érint?"

Az ellenérvekre Setét Jenő azt válaszolja, szeretné, ha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a roma ember vállalja kötődését. Mint hozzáteszi, ő a népszámláláson cigánynak és magyarnak vallja magát. Szinte ugyanezt ismételte szó szerint az egri kampányzárón, ahová egy hete elkísértem. A Pestről induló kisbuszon rajtunk kívül az akciósorozatot segítő Romano Glaszo (Emberi Hang) néhány tagja utazott. A gitáros zenekarvezető, Lakatos György és két nem roma kislány az operaház gyermekkórusából, akik szintén az együtteshez tartoznak. Akár barátaik, Lakatos György gyerekei, ám ők iskolai elfoglaltságuk miatt nem jöhettek el az útra. A két szőke kislány aztán felváltva énekel hol magyarul, hol cigányul az egri Pásztorvölgyi Általános Iskola és Gimnázium aulájában. A néptáncot is ők kezdik; az összegyűlt roma gyerekek többkevesebb hezitálás után csatlakoznak.

A koncert után Setét Jenő veszi át a szót. Arról beszél, hogy a magyar kultúra és a magyar történelem a cigányoké is. „Részt vettünk az összes magyar szabadságküzdelemben, s azt se felejtsük, hogy a XIX. században virágkorát élő magyar nóta fontos eszköze volt a nemzeti ébredésnek." (Kuruc.info: jaja, részt vettetek. A saját eltartóitokat, tenyésztőiteket raboltátok ki a fronton – vagy éppenségel a hátországban. Aztán voltak olyan országok [Szlovénia], ahonnan kollektíven leléptetek, amikor harcolni kellett volna a szerbek ellen. Ez aztán a „honvédelem”! Ami pedig a magyarnótát illeti, az se volt cigány [azt is simán ellopták / lemásolták tőlünk a korcsok, hogy aztán ők bazseváljanak], lásd pl. Bartók kapcsolódó kutatásait. Egyáltalán: csak és kizárólag pozitív hozadéka [jobb közbiztonság stb.] lett volna már akkor, évszázadokkal ezelőtt is annak, ha nincsenek cigányaink. Hát még most – minimum Szlovénia szintjén lennénk, és nem lenne szinte biztos, hogy az ország teljesen tönkremegy, ha nem lesz az élén nemzeti fordulat...) A gyűlés után szűkebb társaságban az NDK és az NSZK példáját idézi. A nyugatnémetekhez hasonlóan kell — energiát és anyagiakat nem kímélve — felemelni a leszakadóban lévő régiókat, a mélyszegénységben élőket. (Kuruc.info: te fasz, a keletnémet is német, porosz, európai értékrenddel: nem bűnöző, nem élősködő, tisztességgel, becsülettel dolgozó stb. Finoman szólva nem lehet a pont ellenkező cigányokkal összehasonlítani...) A Facebookon való kapcsolattartásra biztatja a résztvevőket.

Lehet, hogy a feladat jóval nehezebb lesz, mint Németországban volt. (Kuruc.info: nem lehet, biztos – a cigók egyáltalán nem keletnémetek... Aranyat hasonlítunk sz@rhoz...) Lényeges kérdés, hogy a lassú cigány nemzetépítő folyamat húsz-negyven év múlva milyen állapotban találja majd a hazai romákat. Lesz-e táptalaja az esetleges szeparációs törekvésnek? Nagymértékben múlik ez a magyarországi cigány értelmiség megerősödésén, azon, hogy sikerül-e állami és civil segítséggel minél több orvost, tanárt, mérnököt, kutatót képezni (Kuruc.info: már most szólunk, hogy ha a cigányság nem változtat az attitűdjén [márpedig nem fog], akkor mindez vágyálom marad...), felszámolni a mélyszegénységet, megelőzni a szociológusok által vizionált esetleges maffiaháborúkat (Kuruc.info: mi a fene, a MN is elismeri, hogy a maffiákat is a cigók „üzemeltetik”? Nem mintha eddig nem tudtuk volna...), bevonni a romákat a rendőrségi munkába (Kuruc.info: hogy aztán úgy segítsék a tezsvírek bűnözését, ahogy azt oly sokszor tették már), az államapparátusba (Kuruc.info: hogy ott sikkasszanak, mint a jó Borovszky Tímea, mi? Ne, maradjanak csak normális, alkotó, GDP-növelő vagy gyógyító, de pénzek felett nem rendelkező, azaz a mérnök / orvos / tanár pályák. Bár tudjuk, azoknak semmi realitásuk, szemben az előbb említett lenyúlós-bűnözőtezsvír-segítős, „macsós”, a maffiában aztán jól használható tudást, masszív előjogokat [pl. fegyverviselési engedély; hozzáférés a rendőrségi adatbázisokhoz stb.] biztosító „rend”őri meg államigazgatási pálya... Azt csípik is a cigók, normális szakmát [mérnök / orvos / tanár] viszont a világért nem tanulnának).