Mindezt persze úgy tálalja, hogy mindenki hibás, csak ORBÁN VIKTOR MINISZTERELNÖK ÚR nem. Logikus: elsőszámú vezető nem lehet vétkes semmiért, megszokhattuk ezt már ezer és egy ügy kapcsán.
Kuruc.info
 Azt rója fel, amit maga is.. |
Vezénylő Tábornok Úr!
Ha az áprilisi választásokat azért nyeri meg a posztkommunista bűnszövetkezet, mert a polgári erők néhány idiótája kötelességének érzi, hogy hibát hibára halmozzon, akkor jó, ha tudja, hogy eme idióták, ha százezer évig élnek sem lesznek képesek vezekelni azért a bűnért, amit a magyarság ellen követnek el. Ha ön négyéves, szívós, példamutatóan előrelátó és elkötelezett munkásságot követően azért lesz kénytelen ismét gratulálni az egyébként méltatlan győzteseknek, mert amit ön évek során felépített, azt néhány ostoba napok alatt a hibáival lerombolta, akkor aligha vigasztalódhat majd azzal, hogy már csak ilyen a világtörténelem: az egyik évszázadok alatt építi fel azt, amit a másik néhány másodperc alatt lebombáz.
Például amikor Deutsch-Für Tamás sajtótájékoztatón állította Gyurcsány Ferencről, hogy a „legdurvább egyezményes jellel”, azaz hüvelykujját lefelé tartva azt akarta mondani, hogy – idézzük – „Magyarország bekaphatja”, akkor nem mondott igazat. És ez az ön pártja, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség szavahihetőségét erősen rombolta. Ugyanis nem ez volt az első ilyen nyegle hiba.
Hiba hibát követ. Kezdődött a Magyar Vizsla levonatát a Fidesz székházból elfaxoló aktivistával. Aztán jött a magyar vállalkozók tízezreinek kiküldött reklámlevelet hisztériásan túlreagáló Simicska Lajos, aki egyenesen torokelvágással fenyegette meg a reklámlevél küldőjét, vagy az MSZP számítógépére éjjel bekukkantó és onnan adatokat ellopkodó Fidesz-alkalmazottak, most pedig Deutsch-Für Tamás melléfogása… ennyi tán elég is.
Tábornok Úr! Mi lesz, ha elgondolkodnak az emberek, hogy érdemes-e még küzdeni, amikor néhány ostoba tönkretehet mindent? Miért állt elő az a helyzet, hogy a polgári oldal egyes köreiben ma már nem arról beszélgetnek, ami természetes volna, hogy vajon miképpen alakulnak az esélyek, miként lesz érdemi változás a választások után, hanem arról, hogy mikor szakad a nyakunkba a következő baromság? És miért van az, hogy egyre több emberben alakul ki az a gyanú, hogy ennyi észbontó baklövés már nem lehet véletlen? Hogy valakik belülről puccsal akarják önt megbuktatni: inkább ne nyerjen. Mi a vád ön ellen? Hogy túl nemzeti?
Egy hónappal a választások előtt itt tartunk: hétfőn reggel a TV2 televízió Mokka című műsorában az agresszív Havas Henriktől beijedve, Deutsch-Für Tamás nem az őt „kettes számú díszzsidónak” tituláló MSZP-s Pásztor Tibortól határolódott el, hanem Havas nyomására, aki a Demokratát, a Magyar Nemzetet és a Hír Televíziót sértegette, a Magyar Demokratától. Bejelentette váratlanul, hogy Kövér László volt az első politikus, aki nem volt hajlandó a Demokratának interjút adni. Ami nem igaz. És ez a kisebbik hiba.
A nagyobbik az, hogy egy szocialista politikus rasszista kijelentésével nem mert szembeszállni, a hibáját sem merte vállalni, az őt ért támadásra nem mert nyíltan és őszintén reagálni, hanem elfogadta a támadó fél ajánlatát és saját szövetségesei ellen fordult. A Magyar Nemzetet és a Hír Televíziót nem védelmezte meg, a Demokratát nyíltan megtámadta. Vajon mit gondol ön, Tábornok Úr? A polgári szövetség leendő szavazói milyen következtetést vonnak le ebből a választási kampányban?
Tábornok Úr! Szeretnénk megnyugtatni, hogy a Demokrata továbbra is hűségesen képviseli azt az értékrendet, amit eddig is képviselt. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy Magyarország számára létkérdés a változás, továbbra is önben, Orbán Viktorban látjuk az egyetlen biztonságos esélyt, de nem azért, mert hinnénk a baloldal „Ein Staat. Ein Mann. Ein Programm” elnevezésű neonáci elvében, hanem azért, mert ön hatalomban és ellenzékben egyaránt bizonyította rátermettségét és elkötelezettségét.
Deutsch-Für Tamás emberi méltóságában sincs okunk kételkedni csupán azért, mert a nyilvánosság előtt, megrettenvén saját hibájától, egy újabb hibát követett el. Csupán arra hívjuk fel az utolsó előtti pillanatban az ön figyelmét, hogy ha most vasárnap lennének a választások, akkor nagy valószínűséggel pontosan megismétlődne a négy évvel ezelőtti eredmény. Úgy győznénk, hogy a vesztesek alakíthatnának kormányt.
Tábornok Úr! A jelek szerint a tisztikar némely tagja alkalmatlannak bizonyult a feladatára. Rendet kéne tenni a nagy, mindent eldöntő ütközet előtt, nehogy a csata hevében ijedtükben saját seregük ellen forduljanak. Ugyanis a látszat ellenére jól állunk. Sokan vagyunk. Elegen is. Többet már nem szabad hibázni.
