Íme egy derék hazafi munkája, egy derék (J++) tudósé, aki a nemzet történelmét hitelesen igyekszik feltárni; részlet dicső történelmi múltunkból Glatz Ferenc szavaival:
“A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és a gyermekek lemészárlásában.”
Glatz Ferenc „A magyarok krónikája“ című munkájában (Budapest 1996. 9. oldal.)
Ebből nem lett botrány. Mi lenne, ha egy történelemkönyvben mondjuk ez állna: a zsidóknak évszázadnyi időbe telt, mire leszoktak arról, hogy nagy orruk miatt háttal jöjjenek ki a zsákutcából? A mai napig nem bírtak azonban leszokni arról, hogy egy ártatlan gyermek-szüzet áldozzanak pészah ünnepén, akinek vérét veszik, és a brutális gyilkosságot másra kenjék. Ebben gyönyörűségüket lelik – folytathatnánk, írja egy felháborodott olvasónk.

Tisztelt Szerkesztőség !

A Magyarok Krónikája 2000-ben megjelent, harmadik, bővített kiadásában az itt tárgyalt mondat szerencsére már eltűnt.
A 9. oldal vége felé az alábbi áll csak szó szerint :

A köznapi emberek lovagláshoz évszázadok alatt idomult karika lába természetesen generációkon át tudott csak hozzászokni az eke utáni egyenes járáshoz.

Köszönettel:
Senki Alfonz