Szovjetunióban az 50-es években haldoklik nagyanyó. Nagyapó mindent megtesz, de az orvosok közlik vele, jobb, ha készítteti a koporsót.
Apóka nem nyugszik bele, eljut egy csodapópához, aki azt mondja, igenis van egy gyógymód, ha magáévá teszi anyókát, akkor megmenekül. - Jaj, hát öreg vagyok én már ahhoz, kezeim között hunyt el Lenin elvtárs. Hiába, más gyógymód nincs. Apóka hazatér, erőt vesz magán, sikerül a kúra, menten elalszik. Másnap felébredvén, nem találja maga mellett asszonyát... Megy ki a konyhába, hát uramfia, a döbbenettől a földbe gyökerezik a lába... Anyóka, akár 20 éves korában, trillázva süt, főz, mosogat, maga a megtestesült vitalitás. Apóka magába száll, nekitámaszkodik az ajtófélfának, majd kétségbeesésében elkezdi a falba verni elaggott, ősz fejét: - Ó, én barom, hát megmenthettem volna Lenin elvtárs életét!
(Forrás: Lipusz Zsolt Fb-oldala)