Lázár a havi 900 ezerbe kerülő Audiját
először letagadta, a botrány hatására végül leadta
Lázár János nem egyszerű figura. Ami még ennél is lényegesebb, nem szegény. Több tízmillió forintot érő autóját egészen eddig mi, adófizető magyarok álltuk számára, mert ő „időben” és „biztonságosan” kell odaérjen.
Hogy hova? Nos, ahhoz nekünk, mezei polgároknak, lakáshitelben fuldoklóknak, a svájci frank és egyéb devizák ingadozásainak kitett magyaroknak semmi közünk. Különben is, ha eddig nem vittük semmire az életben, akkor meg is érdemeljük – ez Lázár elvtárs véleménye.
 
 
Lázár elvtársnak tehát mi fizettük több tízmilliós autóját, hogy biztonságosan és időben oda tudjon érni a hódmezővásárhelyi önkormányzat ülésére. Oda, ahol aztán a pofánkba vágja, szart sem érünk mi, magyarok.
Nagyjából ennyi a lényege a fent hallható Lázár-monológnak. A lelkem jól érzi magát, száguld a szekere, pénze mint toll a libán és nem érti, hogy magyarok milliói miért szegények. Ehhez már hozzászoktunk, a minket képviselő politikusoknak fogalma sincs valós problémáinkról. Lázár ezen is túlmegy és a pofánkba vágja: magunknak köszönhetjük, mert nem kapartunk, nem tettük kockáról kockára a…, mit is? Az adósságainkat? A bért, amiből egy létminimum alatti életet sem lehet már finanszírozni? Nem tettük össze a kockákat, hogy nálunk már uniós árak vannak, míg a bérek csak töredékét teszik ki Európa szerencsésebb részén született polgártársainknak?
A Lázár-monológ a hazai politikai stílus kvintesszenciája, a „ne zaklassatok már engem a bajaitokkal” című képviselői hozzáállás manifesztálása. Nincs még egy ilyen ország, ahol ezt tűrné a birka nép, de nálunk valamiért ez is el fog sikkadni, Csermely Péter majd megvendégeli Lázár elvtársat a Hír tévé esti műsorában, ahol sziklaszilárd arccal elmondja majd, ő nem így és nem úgy gondolta. Aztán megy tovább minden a régiben…
Milyen politikus az, aki gúnyosan dicsekszik fiával, aki amúgy nem kapart, nem tett kockáról kockára semmit, hanem apja által a mi pénzünkön összehozott tutiba ül majd bele, nos, mennyi szégyenérzet-hiány kell ahhoz, hogy az önkormányzat testületi ülésén ajánlgassa a lányos asszonyoknak saját fiát, mint „jó partit”?
Lázár elvtárs társkereső szolgáltatásnak fogja fel a helyi önkormányzatot és a politikát úgy általában. Ha nem mi fizetnénk ezt az önfeledt szórakozását, akkor csak legyintenénk. A baj az, hogy mi fizetjük őt azért, hogy megalázzon és továbbra is úgy teszünk, mintha mindez rendben lenne. Gyurcsány óta nincsenek illúzióim a magyar társadalommal kapcsolatban, titokban viszont reménykedem, a fent hallható monológja miatt lemond Lázár elvtárs.
Hogy én milyen naiv vagyok…
(Kuruc.info, Geyer)