Altert tavaly januárban fogták el Guatemalában, a mexikói hatóságok körözési parancsa alapján. Ő és szervezete más dél-amerikai államokban is nyomozás alatt álltak, hasonló bűncselekmények elkövetése miatt. A guatemalai hatóságok közlése szerint a bűntettek mindkét országban büntetendők, az elévülési idő pedig csak 2052-ben jár le.

A szektát a fokozott erőszakosság, a heves anticionizmus és a judaizmus merev értelmezése jellemzi. Egyes állítások szerint még Irántól is megpróbáltak menedékjogot kérni, hogy elkerüljék a felelősségre vonást Izraelben és több dél-amerikai országban.

A bizonyítékok szerint a mexikói Chiapasban gyereket tartottak fogva, közülük négynek sikerült megszöknie és a szomszédos Guatemalába menekülniük, ahol a helyi hatóságoknak adták meg a pontos helyszínt, majd egy mentőakció keretében kiszabadítottak 160 gyermeket.

Ezt megelőzően egy kolumbiai szállodában is lezajlott hasonló razzia, melynek során 17 gyereket mentettek ki, de Altert nem sikerült elfogniuk. A letartóztatott szektatagok között amerikai, kanadai és guatemalai állampolgárok is voltak, őket pedofíliával és testi sértéssel is gyanúsítják.

A „Lev Tahor”-t 1988-ban alapította Jeruzsálemben Slomó Erez Helbrans rabbi. A csoport a legszigorúbb vallási szabályok és merev étkezési-öltözködési törvények között él, melyet a hagyományos izraeli ortodox politikusok és vallási vezetők is elítélnek, a hatóságok pedig bűncselekményekkel gyanúsítják.

A 90-es évek legelején még - az antiszemitizmussal értelemszerűen nem vádolható - Izraelben is túl forró lett a lábuk alatt a talaj, s a tengeren átkelve, az USA-ban és Kanadában folytatták tevékenységüket. A csoport létszámát különböző források 200–300 fő közé teszik, ám a tagság összetétele folyamatosan változott, mivel a közösség az elmúlt évtizedekben több országon keresztül vándorolt, jellemzően mindig akkor, amikor hatósági vagy gyermekvédelmi eljárások indultak ellene.

Az alapító, Helbrans ellen nem sokkal az USA-ba érkezése után eljárás indult, mert elrabolt egy 13 éves zsidó fiút. Letartóztatták, de állítólag politikai okokból szabadon engedték, mivel a kerületi ügyész nem akart összeütközni New York ultraortodox közösségével a választások előtt. Végül 1996-ban ismét letartóztatták. Eredetileg 6 évre ítélték, de mivel New York állam republikánus kormányzója, George Pataki állítólag közben járt az érdekében, így fellebbviteli bíróság jóhiszeműségre (!) hivatkozva mindössze két évre mérsékelte a büntetést.

Helbranst később Izraelbe toloncolták, ahol ismét bíróság elé állították, majd Kanadába menekült. Kanadában a szekta jótékonysági szervezetkén (!) működött, aminek során nagyjából 6 millió dolláros vagyont harácsoltak össze néhány év alatt.

Végül Helbrens Mexikóban, egy rituális bemerítkezés során belefulladt egy folyóba 2017-ben. A szekte élén fia, Nachman Helbrans követte, akit még apjánál is fanatikusabbnak írnak le.

A Lev Tahor szekta vándorlásuk (menekülésük) közben megfordult Izraelben, az USA-ban és Kanadában, Trinidad és Tobagóban, Mexikóban, Kolumbiában és Guatemalában is.

2014 augusztusában a guatemalai őslakos Tz'utujil nép (a maják leszármazottai) vénei kijelentették, hogy a csoportot nem látják szívesen, a helyi kultúra védelmére hivatkozva, amelyet Guatemala alkotmánya véd. Az őslakos tanács szóvivője azt mondta: „Önvédelemből cselekszünk, és szem előtt tartjuk az őslakosok jogait.”

2018-ban a Lev Tahor tagjai politikai menedékjogot szerettek volna kérni Iránban, azt állítva, hogy vallási üldöztetés áldozatai – amelyet Izrael folytat ellenük – a cionizmus elutasítása miatt, sőt hűséget esküdtek Ali Hameneinek, Irán legfelsőbb vezetőjének. 2021 novemberében egy körülbelül 70 fős csoportjuk Törökországon keresztül elérte Irak Kurdisztán régióját, hogy Iránba jusson, de az iraki tisztviselők őrizetbe vették és visszatoloncolták őket Törökországba. Onnan Bukarestbe, majd Bosznia-Hercegovinába indultak.

A Lev Tahor belső működését volt tagok és hatósági jelentések szélsőséges kontrollként írják le, amit megtestesít a szigorú elszigetelés a külvilágtól, a családi kapcsolatok felszámolása, a gyermekek teljes alárendelése a vallási vezetésnek, valamint kiskorú lányok korai, gyakran kényszerített házasságai.

A nyomozások során szexuális abúzus, kényszerházasság, gyermekelhanyagolás és emberkereskedelem gyanúja merült fel. Egy alkalommal a szekta tagjai megpróbáltak erőszakkal betörni egy guatemalai állami gyermekotthonba, hogy visszaszerezzék az elvett gyerekeket, amit további letartóztatások követtek.

Kolumbiában és Mexikóban szintén több esetben kerültek elő hamis papírokkal utaztatott kiskorúak, illetve olyan gyermekek, akikre nemzetközi védelmi figyelmeztetések voltak érvényben.

Alter szerepe többszörösen is bizonyított ezekben a bűntettekben. Több forrás szerint vezető szerepet játszott a közösség mindennapi irányításában, beleértve a családok mozgatását, a gyermekek elhelyezését és a kényszerházasságok elrendelését.

Vérgyilkosság vádja ugyan (egyelőre?) nem merült fel velük kapcsolatban, azonban a tiszaeszlári események után 140 év távlatából is láthatjuk, hogy mennyire is volt indokolatlan a „mese”, a „vakhit” terjedése a szegény magyar nép között, főleg, mivel a zsidók egy másik bandája gój gyerekek halálából nyerészkedett, többek között szintén Kanadában, Mexikóban és Kolumbiában.