És mi történik abban az esetben, ha őszintén le is írja gondolatait? Vagy úgy ítéli meg az idióta bíróság, hogy ebben az állítólagos liberális demokráciában valamely múzeum meglátogatása nyomán mindenkinek ugyanaz fog az eszébe jutni? Miféle elmebetegek döntenek manapság emberi sorsokról a törvényszékeken?

Nagy György egészen biztosan okos és önállóan gondolkodó ember, akinek agyát nem homályosította el a dübörgő holokauszt-propaganda. Ezért igencsak valószínűnek tartom, hogy a holoemlékhelyek meglátogatása nyomán az alábbi kérdések (vagy azok közül némelyek) az ő fejében is föl fognak merülni. Én a magam részéről egyébként az Auschwitz Emlékmúzeum megtekintését javasolnám neki. Ott ugyanis konkrétabban is szembesül az ember a hivatalos holokauszt-történet ellentmondásaival. Következzenek tehát a kérdések (jelentős részüket már feltettem a lezajlott két holokauszt-vita során, de a legtöbbjére nem kaptam választ):

1. Hogyan lehetséges, hogy az állítólagos gazkamrák falán nem lehet kimutatni a feltételezett mérges gáz, a Ciklon-B nyomait, viszont azoknak a helyiségeknek a falában, amelyeket fertőtlenítésre használtak, olyan magas a koncentráció, hogy a falakon kívülről is lehet látni a kékes elszíneződést?

2. Ha igaz, hogy a „nácik” Auschwitz kiürítésekor megsemmisítették az összes, a zsidók legyilkolására vonatkozó dokumentumot (ami egyébként igencsak hosszadalmas és bonyodalmas művelet lett volna), akkor miért hagytak hátra a lágerben sok ezer zsidót élve, valamint miért nem semmisítették meg áldozataik szemüvegeit, cipőit és más használati tárgyait?

3. Hogyan lehetséges, hogy sem a nemzetiszocialista hierarchia felsőbb, sem pedig az alsóbb szintjein nem keletkeztek utasítások, parancsok, nem születtek tervek, költségvetések stb. több millió ember megsemmisítésének hatalmas műveletével kapcsolatban?

4. Mennyivel hitelesebbek az auschwitzi, treblinkai, chelmnói, majdaneki, sobibori, belzeci gázkamrákról beszámoló szemtanúk, mint azok, akik a dachaui, bergen-belseni, buchenwaldi gázkamrák létéről beszéltek, többek közt eskü alatt tett vallomásaikban is? (Az 1960 óta érvényes hivatalos álláspont szerint ugyanis csak az előbb említett hat helyen voltak gázkamrák, a régi Reich területén felállított lágerekben nem, pedig több szemtanú is beszámolt azok létezéséről.)

5. Lehetséges volt-e a feltételezett gázkamrákban több millió zsidót megölni, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy például a birkenaui II-es és III-as krematóriumban 8-12-19 embert kellett volna bezsúfolni egy négyzetméterre ahhoz, hogy annyi zsidót megöljenek, mint amennyiről a szemtanúk beszámolnak?

6. A háború idején (többek közt éppen a magyarországi zsidók deportálásakor) készített szövetséges légi felvételeken miért nem látszik nyoma sem a nyílt színen zajló halottégetéseknek, melyekről a „szemtanúk” beszámoltak?

7. Hogyan lehetséges, hogy a háború után eltelt hat és fél évtized óta egyetlenegy, zsidók földi maradványait tartalmazó tömegsírt sem tártak fel alapos törvényszéki vizsgálatok elvégzésének kíséretében?

8. Van-e bizonyíték arra vonatkozóan, hogy az úgynevezett „haláltáborokban” elegendő koksz és fa állt rendelkezésre a sok millió áldozat elhamvasztásához?

9. Hogyan lehetséges, hogy miközben 1990-ben hivatalosan is 4 millióról 1,1 (legfeljebb 1,5) millióra csökkentették az Auschwitzban meggyilkolt zsidók számát, az összáldozati szám továbbra is 6 millió maradt? (A kérdés más táborok vonatkozásában is felvethető: hogyan lehetséges például, hogy 1945-ben még 1,5 millió főben jelölték meg a Majdanekben megölt foglyok számát, ma pedig már csak 79 ezer a hivatalos majdaneki áldozati szám, miközben rendületlenül 6 millió zsidó áldozatról beszélnek?)

10. Ha igaz a hivatalos állítás, mely szerint valamikor 1941 nyarán, vagy őszén született meg a döntés a legfelsőbb szintű náci vezetők körében a „zsidóság teljes megsemmisítéséről”, akkor miért csak 1943 tavaszán építették fel, és vettek használatba a „legmodernebb” birkenaui krematóriumokat?

11. Mivel a négy birkenaui krematórium nem valami félreeső, eldugott területen fekszik, ezért a láger sok tízezernyi lakója pontosan láthatta az épületeket, amelyekben állítólag egymilliónál is több embert végeztek ki a „legnagyobb titokban” zajló népirtási program keretében. Vajon miért nem álcázták jobban a tömeggyilkosságok helyszínét a nácik?

12. Miért gondolták a németek, hogy titokban tudják tartani a „tömeges megsemmisítést” az aushwitz-birkenaui munkatáborban, ahol legalább 30 német cégnek volt telephelye, és a foglyokon kívül civilek ezrei is dolgoztak?

13. Hogyan lehetséges, hogy a II-es és III-as birkenaui krematóriumok - a „legnagyobb titokban zajló népirtás” helyszínéül kijelölt épületek - tervrajzai a tervezést és az építést végző civil Huta cég irattárában egészen 1944. december 19-ig megtalálhatók voltak, és semmiféle titkosításról nincsen tudomásunk?

14. Miért terveztek vajon a nácik a II-es és III-as krematórium „gázkamráinak” közelébe egy igencsak kis méretű liftet (1.35 x 2.15 m), amellyel a halottakat a felsőbb szinten lévő hamvasztó kemencékhez kellett volna szállítani? Vajon mennyi ideig, hány napig tarthatott 2-3000 holttestnek a felsőbb szinten elhelyezkedő hamvasztó kemencékbe szállítása az egyetlen, igencsak kis alapterületű felvonó segítségével? (A „szemtanúk” állításai szerint ugyanis egyszerre 2-3000 embert is elgázosítottak, ráadásul 2-4 óránként érkeztek a gázkamrákhoz az újabb „transzportok”.)

15. Miért nem építettek a „nácik” több, hatalmas méretű, valóban sok ezer ember befogadására alkalmas (de a világ szeme elől a birkenaui krematóriumoknál sokkal inkább elrejtett) igazi „halálgyárat”? Jó ötlet volt az őrszemélyzetre is roppant veszélyes Ciklon-B felhasználása, és jó elképzelés volt-e, hogy a krematóriumok el-elromló, állandóan javításokat igénylő kemencéiben igyekeztek elhamvasztani a rengeteg áldozatot?

16. Hogyan voltak képesek a feltételezések szerint a gázkamrákban fekvő halottak elszállításával megbízott úgynevezett Sonderkommando tagjai „néhány perccel” vagy akár „húsz perccel” az elgázosítások befejezése után a kamrákba bemenni, amikor a Ciklon-B-szemcsék még javában árasztották magukból a hidrogén-cianidot?

17. Nem történt-e fennakadás a II-es és III-as krematóriumok „gázkamráiban” lévő szellőztető rendszer működésében, amikor egy-egy elgázosítás után állítólag 2-3000 halott feküdt a 210 négyzetméteres helyiségben?

18. A II-es és III-as krematóriumok úgynevezett vetkőző helyiségeinek 900 m3-es légterét egy 7,5HP (5,59 kW) teljesítményű, beépített ventilátor szellőztette. Ezzel szemben a feltételezett gázkamrák 504 m3-es légterének szellőztetését egy 3.5 HP (2.61 kW) teljesítményű berendezéssel oldották meg. Vajon a németek miért szellőztették a vetkőztető helyiségeket 20%-kal nagyobb hatékonysággal, mint a „gázkamrákat”, melyekből minden elgázosítás után a gyilkos hidrogén-cianidot sürgősen el kellett távolítani, annál is inkább, mivel 2-4 óránként érkeztek a krematóriumokhoz az újabb és újabb „transzportok”?

19. A IV-es és V-ös krematóriumokban hogyan voltak képesek az SS-őrök 2-3000 embert az 1 méter széles ajtókon át a gázkamrákba betuszkolni? Miért nem hatalmas ajtókkal ellátott, óriási csarnokokat terveztek a németek a „halálgyárba”, hogy a halottaknak a hamvasztó kemencékbe szállítása könnyűszerrel megoldható legyen?

20. Amennyiben igaz a hivatalos holokauszt-történészek állítása, mely szerint a négy birkenaui krematórium (és korábban az Auschwitz I. táborban található krematórium) hullakamráit gázkamraként használták, hol tárolták a járványok, illetve más okokból elhunyt foglyok holttesteit?

21. Hogyan lehetséges, hogy egy fennmaradt dokumentum szerint 1943. augusztus 4-én Karl Bischoff, a Központi Építésvezetőség vezetője azt írta dr. Wirthnek, a láger vezető orvosának, hogy nincs szükség újabb halottas kamrák építésére, mivel az elhunyt foglyok holttesteit naponta kétszer viszik el a krematóriumokba. 1944. május 22-én pedig az Auschwitzi Központi Építésvezetőség új irányítója, egy bizonyos Jothann levelében arról ír, hogy a lágerben elhunytak holttesteit minden reggel el kell távolítani a halottas kamrákból, és így nem lesz szükség újabb, az elhunytak tárolására szolgáló helyiségek építésére. Az idézett dokumentumok nem arra utalnak-e, hogy a krematóriumok halottas kamráit nem gázkamraként használták, hanem ténylegesen halottakat tároltak bennük?

22. Miféle írásos bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy a III-as krematórium állítólagos gázkamrájának mennyezetén (amelyet a tervrajzokon a németek „Leichenkellernek”, vagyis „hullakamrának” jelölnek) lévő 14 zuhanyrózsa nem volt valóságos, hanem a foglyok megtévesztése céljából szerelték fel azokat?

23. Vajon meg lehetett téveszteni 14 hamis „zuhanyozóval” 2-3000 embert, akiket a „gázkamrákba” egy-egy kivégzés alkalmával állítólag betuszkoltak? Hogyan reagált a még kint várakozó 1000-2000 fogoly a bent lévők kétségbeesett segélykiáltásaira és esetleges ellenállási kísérleteire?

24. Miképpen lehetséges, hogy a fennmaradt dokumentumok szerint a IV-es és V-ös krematóriumok állítólagos gázkamráit nem szerelték fel a hidrogéncianid gyors eltávolítását szolgáló szellőztető berendezéssel? (Ami annál is inkább érdekes kérdés, mivel a főtábor 3-as blokkjában, valamint a BW 5a és 5b, valamint a Kanada I. elnevezésű táborkörletekben található fertőtlenítő kamrákba is beépítettek szellőztető berendezést, hiszen a foglyok ruháinak, matracainak stb. fertőtlenítése Ciklon-B-vel zajlott, és egy-egy ilyen valódi elgázosító művelet után hosszú ideig kellett szellőztetni.)

25. Hogyan tehették meg a németek, hogy 1944 júliusa és decembere között 335 lengyel munkást engedjenek szabadon a „legszigorúbb titokban” zajló „ipari méretű népirtás” színhelyéről, Auschwitz-Birkenauból?

26. Miféle írásos vagy más természetű bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az II-es és III-as krematórium úgynevezett tetőzetén léteztek a Ciklon-B bejuttatására szolgáló nyílások?

27. Amennyiben lehetséges volt 1944-ben néhány hónap alatt szinte nyom nélkül elgázosítani és elhamvasztani közel 400 ezer magyarországi zsidót, miért nem voltak képesek ugyanilyen borzalmas „hatékonysággal” dolgozni a nácik 1943-ban? (A ma érvényes áldozati számokat figyelembe véve 1942 májusa és 1944 májusa között naponta átlagban 833 embert gázosítottak el, majd 1944 májusától kezdve napi átlagban 2222-t. De ha megvolt a megfelelő „kapacitás” a gázkamrákban és a krematóriumokban is a napi 2222 magyar zsidó kivégzéséhez és elhamvasztásához, illetve elégetéséhez, akkor miért elégedtek meg 833 ember kivégzésével naponta 1944 májusa előtt, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy a hivatalos holotörténészek szerint a nácik 1941 közepe vagy ősze óta az összes európai zsidót a lehető leggyorsabban ki akarták irtani?)

28. Hogyan lehetséges, hogy az auschwitz-birkenaui láger kórházában 1942. szeptember 10. és 1944. február 23. között 11 246 foglyot operáltak meg? Miért műtötték meg a betegeket a „megsemmisítő táborban”? (Van-e bizonyíték arra nézve, hogy a szóban forgó betegek Mengele állítólagos orvosi kísérleteinek alanyai voltak?)

Azzal senki sem sérti meg a szájkosártörvényt, ha a fentebb felsorolt kérdéseket (és persze még esetleg számos mást is a témával összefüggésben) nyilvánosan is, bárhol, bármikor megfogalmazza. Az ugyanis még ebben a teljesen kifordult, abszurd világban sem fordulhat elő, hogy ha valaki kérdéseket tesz fel egy történelmi eseménnyel kapcsolatban, akkor ezért bíróság elé állítják.

Perge Ottó - Kuruc.info

Kapcsolódó: Nagy György elítéléséért dicsérik a magyarországi bíróságot az izraeli héber lapok