Az idén januárban elhunyt Borbély Imre, volt RMDSZ elnökségi tag poszthumusz életinterjú-kötete a napokban jelent meg „Harc a nemzet érdekében” címmel.
A könyv csodálatos. Olyan bátor textussal, mint amilyen szerzője volt. Kimagaslott társai közül.
 |
Idézetek következnek:
(…) 1991 őszén az RMDSZ-elnökség néhány tagja hivatalos, Budapestre szóló meghívást kapott a magyar kormány részéről, ahol a Parlamentben a vadászterem fölötti helyiségben fogadott minket Göncz Árpád köztársasági elnök, és mindnyájunknak szólva (a delegáció tagja volt Szőcs Géza is), olyan felvezetéssel, hogy nem akar senkit sem megsérteni közülünk, mondta el azt, amit akart. Konkrétan, hogy ottlétünk idején, a nála tett látogatásunk kapcsán mi jutott eszébe. Két héttel azelőtt találkozott Václav Havellel, cseh köztársasági elnökkel.
„Hosszú beszélgetés után azt mondtam Havelnek, hogy nagy szerencséje Magyarországnak Trianon, mert ezáltal nincs nemzeti kisebbsége”.
Azután sorban kérdezett mindenkit, hogy ugye nincs megsértve ettől. A többiek ott ötöltek-hatoltak, hogy nem, megértik ők ezt, amit mondott. Amikor hozzám került a szó, azt feleltem: mélységesen meg vagyok sértve, engem a szívem legmélyén érintett ez. Akkor többet hozzám nem szólt egy szót sem, hanem egyből a gyorsírásos feljegyzést vezető lány felé fordult: „Akkor ez nem kerül a protokollba.” Ezután röviden búcsúzott tőlünk. Közben mindenki felé fordulva: „Ugye ezzel nem mennek a sajtó elé?” Engem is megkérdezett. „Én nem ígérek önnek semmit” – mondtam. Kimentünk, ott volt a sajtó. Három tévékamera előtt elmondtam az egészet. Soha sehol nem jelent meg…
(…) Hazamentem, és olyan meggondolatlan voltam, hogy édesapámnak, aki a II. világháborúban a budai vár védői közé tartozott, és két hónapot harcolt az első vonalban, elmondtam az esetet. Ő magába roskadt, hosszú percekig nem szólt egy szót sem. Egy gesztussal elhárította, hogy én szóljak, vagy vigasztaljam, majd felém fordult, és nagyon kitisztult arccal azt mondta: „És nincs katonatiszt, aki lelője!” Ez volt a verdiktum.
(…) Göncz Árpádnak személy szerint lehet ilyen véleménye, de ő minket nem személyes látogatáson fogadott, hanem Magyarország köztársasági elnökeként, hivatalos találkozón. Elnökként egy anyaországától elszakított, idegenek által elnyomott magyar kisebbség képviselőinek nem vághatja azt az arcába, hogy kellemes neki az amputáció.
(Forrás: Lovas István honlapja)
Kapcsolódó:
