Olvassák élvezettel Schilling Árpád ajvékját:
Azt soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha az előválasztáson Márki-Zay Péter lépett volna vissza Karácsony Gergely javára. Azt sem tudhatjuk meg, hogy mi történt volna, ha Dobrev Klára nyeri az előválasztást. Ez elmúlt, vége. Ami most történt, valószínűleg sokunkat meglepett és megrendített. Én arra számítottam, hogy sikerül megtörni Orbán kétharmadát. Számomra ez volt a reális cél. Ez bizony nem jött be. Még erősödött is. Nem beszélve arról, hogy Magyarország nyíltan náci pártja, amely tagjai könyveket égetnek (és minden bizonnyal égetnének mást is), boldogan masírozik be a Parlamentbe, ahova pl. Szél Bernadett (borzalmasan hangzik) nem tudott bejutni.
Ez az egész rettenetes. Olyan mintha ránk tolatott volna egy kamion. Miközben ezer és ezer önkéntes dolgozott hősiesen, éjjel-nappal, fizettség nélkül, pusztán hazaszeretetből, szolidaritásból, a magyarok jövőjéért és becsületéért aggódva. Kimondhatatlanul fáj, hogy látom a kétségbeesést azok arcán, akik mindent, de mindent megtettek azért, hogy Magyarország legalább egy centit emelkedjen a mocsárból. Igazságtalan ez az eredmény, aminek pusztítóak lesznek a következményei.
(...)
Márki-Zay Péter becsülettel beleadott mindent, és még hallgatott is másokra, időnként még bocsánatot is kért, ami lássuk be ritka erény. Akik őt elárulják, azok magukról állítanak ki szegénységi bizonyítványt. Nem volt meglepő, hogy Gyurcsány és Jakab képviselő urak jeleskedtek elsőként a szardobálásban. Ezzel be is mutatták, hogy mit gondolnak a bajtársiasságról. Jakab úrnak, aki konkrétan taccsra tette a (számomra továbbra sem szimpatikus) pártját, talán ezen kellene inkább gondolkodnia. Gyurcsány úr pedig... Mit lehet róla még mondani? Ő bizony tolni fogja tovább. Ő pont addig lesz a magyar politika állandó szereplője, amíg Orbán.
(...)