Azóta a Disney több-kevesebb eredménnyel garázdálkodik a Csillagok háborúja univerzumában, melynek egyértelmű mélypontja legfrissebb sorozatuk, a The Acolyte (magyarul valami egészen irritálóra sikeredett a fordítás Az akolitus címmel, úgyhogy ennek használatát igyekszem minimalizálni). Azaz, hogy csak volt, ugyanis elkaszálták.

Világunk olyan, amilyen, de sokszor beszéltük már, hogy a woke számára is van egy vörös vonal, melyet nem léphet át a multik kárára, ez pedig a pénz. Hiába ordít a The Acolyte-ról, hogy minden képkockájában kimaxolták a woke tartalmat, van az a foshalmaz, amit már a jelenkor embere sem fogad be, végül ez okozta a sorozat vesztét.

A történetre különösebben nem pocsékolnék sok időt, a Baljós árnyak előtt járunk 100 évvel, terjed a sötétség, Jediket gyilkolnak, az aggasztó tendenciák kivizsgálásához pedig közösen fog hozzá az egykori tanítvány, a mester és még egy sor egyéb szereplő.

Volt itt minden, ami a woke filmgyártást jellemzi: tökkelütött fehér férfi karakter, akibe számtalanszor még jól bele is rúgnak, hogy mindenkinek érthető legyen, merre az arra, igénytelen logikai bukfencek, amelyek még egy kisiskolásnak is feltűnnek, kizárólag nőkből álló társadalom, ahol a „leszbikus űrboszorkák” férfiak nélkül reprodukálják magukat stb.

A sorozatot a „kritikusok” természetesen pozitívra értékelték (nem is nagyon mondhatnak mást, meg nem is igazán akarnak az LMBTQ-lobbi ellen felszólalni, itt is a pénz beszél...), nem így a nézők. Az első duplarész 11,1 millió nézőt húzott be a debütálás első öt napján, ami rendkívül jónak számított, aztán ahogy haladtunk előre a cselekménnyel, az érdeklődők szépen elszivárogtak. Ehhez pedig még hozzájön, hogy az egyébként sokszor szintén kontraproduktív nézői értékelés ezúttal jól működött és tette a dolgát. Ha a kritikusok nem is, ők lehúzták az Acolyte-ot az IMDb és a Rotten Tomatoes felületén is.

A főszerepet játszó Amandla Stenberg természetesen fekete, feminista és biszexuális, a woke lelkes aktivistája, színésznőnek pedig több mint felejthető. A rendező Leslye Headland személye pedig a lehető legrosszabb, ami a Star Warsszal történhetett. A sorozat képzeletbeli sírja felett kvázi pezsgőbontásként pedig lássunk egy június végi cikket erről a nőszemélyről, ahol még örömittasan gúnyolódott azokon, akik „gyűlölködve” bírálták a sorozatot.

Headland volt az első személy, aki nyíltan „queer emberként” (merthogy természetesen az) fősodratú Star Wars-projekten dolgozhatott, így beírhatta magát a filmtörténelembe úgy, hogy rögtön meg is bukott. Az akolitus a legalacsonyabb nézői pontszámmal rendelkezik az összes eddigi Star Wars-alkotás között (újabb negatív rekord), ennek pedig egyértelmű oka a woke-jelenség. Headland még odáig is elmerészkedett, hogy „házastársát”, Rebecca Hendersont is beleerőltesse a sorozatába.

Habár Headland végig tagadta, hogy a woke elsőrendű képviselete és az LMBTQ témaköre állt volna a középpontban, mégis annyit pakoltak bele, amennyi az összes eddigi Star Wars-alkotásban együttvéve sem volt. Az imént említett matriarchális társadalomról úgy gondolta, hogy „lehangoló őket leszbikusnak nevezni”, aki pedig így tesz, „nem figyeli a történetet” (tény, hogy elvileg valamiféle „erőmágiát” alkalmaztak „utódnemzés” céljából, de a vak is látja, hogy a férfiak nélküli társadalom és a kvázi egymás közötti szaporodás valójában mit óhajtott prezentálni).

Ekkor még így nyilatkozott magáról és az elfuserált sorozatáról:

Majd odaszúrt azoknak, akik a The Acolyte LMBTQ-tematikáját kritizálták:

Hát, Headland, ez nem jött be. Még 2024-ben sem nyelték le a logikai hibákkal teletűzdelt Star Wars-woke-ot. A soha viszont nem látásra, akolitus. Örök időkig maradj mélyen a föld alá temetve.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info