Kormos könyve - melyet a Magyar Nemzet képanyagával illusztráltak, és amelyet maga a cionista Schmidt Mária, a Terror Háza főigazgatója szerkesztett, - 2006. szeptemberével, a tévéostrom eseményeit követő néhány nap történéseivel foglalkozik, és nyomon követi a rendőri akciók nyomán meghurcoltak kétéves történetét.

A mintegy száz fős közönség előtt először - himnusz helyett - Bárdos Andrásnak Gyurcsány Ferenccel készített interjúját vetítették le, melyben a magyarságra támadó miniszterelnök azt fejtegette, hogy a rendőrségnek utasítást adott a tévészékház megvédésére, majd Bárándy Péter - az Index szerint - visszafogott beszéddel indította a mű méltatását.

Véleménye szerint első látásra felismerhető volt a szakember számára, hogy a rendőrség szeptemberi fellépése súlyosan elhibázott, szakmailag kritikán aluli volt, és jogászként sajnálkozását fejezte ki az igazságszolgáltatásban azóta elkövetett kirívó hibák miatt is. Mint mondta, ez okozza a nemzet igazi sérülését: mindannyiunk bizalma rendült meg a demokratikus jogszolgáltatásban.

Bárándy hozzászólásának felháborítóbb részeit a megjelentek egy része, de elsősorban Budaházy György, több alkalommal félhangos hördülésekkel kísérte.

A pokol azonban akkor szabadult el, amikor Hajós András szót kapott. Hajós szociológusi végzettségét hangsúlyozva kiemelte, hogy tanítják: sajnos demokratikus államokban is előfordul esetenként az emberi jogok megtiprása, ez azonban a rendszeren belül orvosolható kell hogy legyen. Elmondta, hogy azért jött el „komfortzónájából”, a liberális értelmiségi társaságból ebbe a túlnyomórészt jobboldali közegbe, hogy egy párbeszédben vehessen részt, melynek célja az, hogy e gyalázatos események mozgatói, a valódi felelősök kiléte kiderülhessen.

Ez azonban nem elégítette ki Budaházyt és több társát, akik számos alkalommal mikrofon nélkül is magukhoz ragadták Hajós beszéde közben a szót, és emelt hangon kifejtették, hogy a Heti Hetes rendszeres szereplőjének semmi keresnivalója nincs az intézet falai között. Budaházy szerint Bárándy és Hajós éppen azt a gyilkos hatalmat képviselték két éven keresztül a nyilvánosságban, amelyik erre a bűnsorozatra utasítást adott.

A teljesen felborult rendet Schmidt igazgatónő próbálta helyreállítani, akit Budaházy egyik kísérője a körülötte állók füle hallatára - igen helyesen - „holocaust-szakértőnek” titulált.

A program második felében rengetegen próbáltak szót kérni a közönség soraiból, Balog Zoltánnak, a parlament emberi jogi bizottságvezetőjének ez sikerült is; ő megköszönte a két vendégnek azt, hogy jelenlétükkel megtisztelték a rendezvényt, és vállalkoztak a párbeszédre. Emellett megjegyezte, hogy bár most komoly verbális inzultus érte őket a Budaházy-csoport részéről, 2006 szeptemberének és októberének kárvallottjait azonban ennél sokkal komolyabb, fizikai inzultus is érte, sokaknál maradandó testi károsodást okozva.

Több "mérsékeltebb" felszólaló – a rendőri intézkedések érintettjei is - elmondta, hogy elképesztőnek tartják azt, hogy a balliberális média (itt elsősorban a Klubrádiót említették) a mai napig tagadja a rendőri törvénytelenségek tényét.

Többször szóba került az Index oknyomozó riportkönyve, a Bodoky Tamás által jegyzett Túlkapások is, melynek címét túlságosan finomnak, eufemisztikusnak érezték az intézkedések elszenvedői.

A rendkívül hosszúra nyúlt programot két óra elteltével a szervezőknek végül be kellett rekeszteni, de mivel még sokan szerettek volna szót kapni, a radikális csoport azonnal cenzúrát emlegetett. Hajós András kifelé menet még belebotlott Budaházyba, akivel hosszas, időnként hangoskodásba hajló vitát folytattak, Schmidt Máriát pedig egy jól öltözött radikális asszony kapta el - írja az Index. Mivel nem tudni, mi igaz belőle, mi nem, az érintettek pontosításért, kiegészítésért folyamodhatnak szerkesztőségünkhöz.

Alább a Heti Válasz beszámolója (a képek is tőlük származnak).

Kormos Valéria a könyvében a Magyar Televízió 2006. szeptember 18-ai ostroma utáni néhány nap történéseit dolgozta fel, amikor az utcákon vétlen járókelőket vadásztak le a rendőrök, sok esetben súlyosan bántalmazták őket, a büntetés-végrehajtási intézetekben pedig többüket újra megkínozták. Ugyanezekben a napokban futószalagon helyeztek előzetes letartóztatásba fiatalokat, akiknek döntő többségét azóta a bíróság bűncselekmény hiányában felmentette. Közülük néhányan már a kártérítési pert is megnyerték, sokak polgári peres eljárása még folyamatban van.

Schmidt Mária azzal indokolta Bárándy és Hajós meghívását, hogy a 2006 őszén történteket azokhoz is el kell juttatni, akik eddig homokba dugták a fejüket, erre pedig vendégei személyét ítélte a legalkalmasabbnak. Bárándy Péter, a Medgyessy-kormány igazságügy miniszterének felszólalását még csendben hallgatták végig a hozzászólók. Bárándy a 2006 őszén történteket annak tulajdonította, hogy az MTV ostroma alatt „sérült a rendőri öntudat", a 216 sebesült rendőr megpecsételte a további eseményben résztvevők sorsát. Nem tartotta véletlennek, hogy hasonló számú embert, összesen 172 személyt „gyűjtöttek be", és 145-öt ezek közül előzetes letartóztatásba is helyeztek. Teljes volt a zavarodottság az állami vezetők magatartásában is, ezek közé sorolja azt is, hogy a hibázó rendőri vezetőket kitüntették, nem fogadták el a lemondásokat, később pedig leváltották őket, de nem a valós okokra hivatkozva.

Az indulatok akkor szabadultak el, amikor Hajós András, a Heti Hetes egyik rendszeres szereplője szólalt meg. „Nem szégyellik magukat, hogy idejöttek?" „Ennek a háznak szentnek kellene lennie" - kiabálta egy jól öltözött asszony. „Kell ez nekem, hogy egy tisztességes középkorú hölgy rám kiabáljon? - vette vissza a szót Hajós, megosztva a közönséggel korábbi tépelődését, érdemes-e elfogadnia a meghívást és „kívül menni a komfortzónámon". Majd mindenki meghökkenésére azzal folytatta: „amit én máshol kapni fogok, az semmi ahhoz képest, ami itt ér" - utalt vissza a 2006 őszi beszédére, amikor lemondásra szólította fel Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt.

Azután mégis a teremben maradt, és ezt azzal indokolta, hogy köze van a 2006 őszén történtekhez, mivel ő is ebben az országban él, és ki kell állnia az ártatlanul meghurcoltak mellett. Egy percig sem rejtette véka alá, hogy nem tetszett neki a könyv, mert „egy csipetnyivel több mítoszteremtés került bele", mint amennyit az ő ízlése elbírt, és ezért „kétszer-háromszor földhöz is vágta". Őt ugyanis családja példája miatt nem lepi meg, hogy a rendőrbakancs, a „megtébolyodott pénzvágy" mire képes, de egyetért a könyv céljával, és azért jött el, hogy közösen tiltakozzanak az ártatlanul meghurcoltak miatt. Hajós szerint a megjelenteknek nem rá kellene borítaniuk „indulatos dühüket", de ha már így van, akkor legalább várják meg, míg befejezi a mondandóját. „Na, jöhet" - mondta végül, mire az egész terem - ahol az újságírókon kívül többnyire az áldozatok hozzátartozói, és néhány „Kossuth térinek" nevezett ellenzéki ült - megtapsolta, de azért már ekkor is sejteni lehetett, hogy ezzel még nincs vége a szócsatáknak.

Ám addig még Kormos Valéria méltatása következett. A Magyar Nemzet munkatársát, egykori főszerkesztőjét Tallai Gábor, a Terror Háza múzeum programigazgatója úgy jellemezte: Kormos „úriasszony, aki rendkívül érzékeny, nagy kultúrájú, ezzel a közeggel nehezen együtt élő valaki." Az áldozatok közül azonban többen is hálájukat fejezték ki a szerzőnek, amiért már a cellájukban is meglátogatta őket. Hírt vitt róluk a családjuknak, hiszen sokakról napokig azt sem tudták, hogy mi történt velük, majd két éven keresztül végigkövette a sorsukat, és egészen a bíróság felmentő ítéletéig mellettük állt.

Kormos Valéria máig nem érti, miért nem jutott „senkinek az eszébe megkérdezni a bíróságon: miért véres a feje a kislánynak, miért szenvedtek súlyos sérüléseket a vádlottak" - fogalmazott, hiszen a véresre vert áldozatokat az elfogásukat követő napokban mint vádlottakat állították bíróság elé. Kormos Valéria szerint „ezzel a cinkosok száma egyre jobban nőtt". De persze azoké is, akik tenni akartak. Így tanúskodott például Kengyel Miklós, a Pécsi Tudományegyetem és az Andrássy Gyula Egyetem tanára, aki a Bródy Sándor utcai szolgálati lakásából látta, amikor három fiatalt végigkergettek az utcán, megvertek, majd a járdán végighúzták őket. Ám hiába tett feljelentést, nem tudták azonosítani az egyenruhás elkövetőket, s noha a rendőrségi törvény úgy rendelkezik, hogy ilyen esetekben a parancsnokot kell felelősségre vonni, ez sem történt meg.

Már úgy tűnt, hogy csillapodnak az indulatok, amikor Budaházy György tört át a terem végén levő csoportosuláson, éppen akkor, amikor Hajós András, az akkor már két órája tartó könyvbemutatóról távozni készült.

„Tönkre van téve ez az ország, és nem a rendőrök tették tönkre, hanem a Hajósok és a Bárándyak." - mondta. Feszült volt a pillanat, Hajós nem állt meg, egyenesen Budaházy felé tartott. Az emberek körbevették őket, heves vita kezdődött kettőjük között.

Hajós kihasználta, hogy Budaházy érzelmi alapon politizál, és az emberek válla mögül ilyeneket lehetett hallani: „Ez az igazság." „Ezek menekülési útvonalak".

„Én tettem a rendszert ilyenné? - kérdezte Budaházy, de ezt már Schmidt Máriától. „Ez nem stílus." - mondta neki. „Nem érdekel. A maguk stílusa tönkre tesz mindent" - felelte Budaházy, aki előtt már a nercbundás, Hajós András ellen tiltakozó hölgy is megkapta a magáét Schmitt Máriától, aki láthatóan csalódott volt, amiért vendégei nem értették meg a párbeszéd fontosságát.

„Bekiabál? - feddte meg a Terror Háza igazgatója szigorúan Budaházyt, aki szerint nem adtak szót neki, azért vágott közbe. Majd immár egy osztályfőnöki óra hangulatát idézve folytatta, amikor látta, hogy a Kossuth tér Facia Negrája nyakán kidagadtak az erek. „Ne emelje fel a hangját. Ne leckéztessen". „Ön leckéztet minket" - felelte Budaházy, aki azért végig megőrizte önuralmát.

Az persze nem derült ki, hogy Schmidt Mária éppen ilyen könyvbemutatót akart-e, vagy azért ennél kicsit unalmasabbat. Kormos Valéria könyve megérdemli a figyelmet, a hozzátartozók egyike-másika viszont könnyes szemekkel figyelte hogyan válik „médiaeseménnyé" a gyermekük sorsáról írt kötet bemutatója. A lényegről, hogy vajon az embervadászat tényleg utasításra történt-e nem sokat tudtunk meg. Bárándy Péter, aki a jelenlévők közül mégiscsak a legjobban ismeri az igazságügyi bürokrácia működését, a Heti Válasznak azt mondta: „Nem lesz bizonyíték rá, sem arról, ha volt utasítás, sem arról, ha nem."

Mi azonban optimisták vagyunk, 2006 őszén még azt sem reméltük, hogy kiszabadulnak az ártatlanul összefogdosott emberek, 2007-ben nem hittük, hogy végül felmentik őket, 2008-ban nem gondoltuk, hogy lesznek olyan rendőrök, akiket felelősségre vontak. És mindegyikre lett példa. Most 2009 jön.

Kapcsolódó: Bárándy és Hajós "mutat be" könyvet a 2006-os ávós terrorról Schmidt Maca Házában ma - Morvai levele