Azt most ne tárgyaljuk, hogy Magyarországon kívül nem létezik egyetlen nyugati demokrácia sem, ahol egy olyan gyáva médiahatóság lenne, mint nálunk, és eltűrné, hogy erőszakra uszítsanak egy e hatóság felügyelete alatt álló médiumban. Mégpedig egy olyan politikai rendszerben, amelynek lényegi alapja a hatalmon lévők lecserélésének lehetősége választás útján.

Ugyanis a forradalom köztudottan vérontással és így vérömléssel jár. Aki tud vértelen forradalomra példát, az csak olyan viccesetekkel példálózhat, mint az 1990-es csehszlovákiai, de Prágáról beszélve a „forradalom” szót a „vértelen” mellett antagonisztikus gúnyterminológiaként vetik oda.

Az elsöprő többségében zsidó fajú balliberális oldal 2018 közeledtével a végét érzi. Félig joggal, tehetjük hozzá. Ha ugyanis a Fidesz győz, politikai hatalmuknak még a kilátásai is odavannak. Bebetonozva persze maradnak, mint az egyetemek egyes karain, az MTA túlnyomó többségében, elmebeteg összegű adófizetői pénzen kitartott színházaikban, és folytathatnánk a sort. Amihez hozzá kell sorolni a tőlük rettegő kormányzati intézményeket, mint az előbb említett Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságot, a Szabadság téri német emlékművel szemben lévő, „Eleven Emlékműnek” kikiáltott botrány-szeméthalmazt őrző Pintér Sándor-féle rendőrséget és a többit.

Márpedig ha e társaságnak politikai hatalma nincs, ami természetesen e hatalomhoz szinte természeti jogon ragaszkodó vércsehálózatnál alapvető elvárás, és status quónak tekintett követelmény, akkor nincs az azzal járó korlátlan pénzömlés zsebeikbe és páncélszekrényeikbe.

Vagyis e politikai hatalom híján kénytelen-kelletlen olyan háttér zsidópénzekből élnek, mint Soros, a 168 Tórát is birtokló B’rit Media és társaik.

Szorult helyzetükre jellemző: vajon a korábbi koalíció „regnálása” (de imádják ezt a szót, ha nem magukról van szó!) idején hallottuk valaha is a Klubrádiót, amint hallgatóikat pumpolják? Mint most viszont ezerrel teszik, noha a kívül-belül azonos Handó Tünde bírósága csak azt a pénzt nem önti nekik oda, amit nem követelnek peres úton. Dehogy. Minek is kilincseltek és kéregettek volna? Ha kellett, a Magyar Villamos Művek szponzorálásában öntötték nekik a százmilliókat, ha kellett, Gyurcsány másik húsz csapot nyitott ki nekik. Úsztak a pénzben. Most meg minden forintnak megvan a helye.

Ami miatt lassan megkergültek.

Az ávósspicli fatertől származó Vásárhelyi Mária, szintén adófizetői pénzből eltartott szuperhéber „médiaszociológus” az Élet és Irodalom („ÉS”) tegnapi, pénteki számában közölte a világrengető hírt: nem fog beszédet mondani a „Magyar” Újságírók Szövetségének (MÚOSZ) megemlékezésén, mivel a Népszabadság „kivégzésének” napján a MÚOSZ elnöke azt nyilatkozta, a lapot nem politikai, hanem gazdasági okok miatt zárta be tulajdonosa. Az ott közölt, elmaradni tervezett vartyogása szerint abban bízik, hogy a legváratlanabb pillanatban egyszer csak újra betelik a pohár, és tömegek mennek az utcára, demokráciát követelve, „ahogyan ez 1956 őszén történt”.

Nos, aki egy picit nem hülye, az nem érti félre az ordító áthallást: ennek a közpénzen négyszáz kilós anyakocára hizlalt, emberszabását vesztett disznónak egy Molotov-koktélos, fegyveres forradalomra fűlik a foga, mint az őt műsorában gyakran beszéltető egykori beépített újságíró-ügynöknek, „Bolgár” Györgynek.

Ami egyébként nem lenne rossz ötlet, ha ő is ott lenne az utcákon. Mert ha kitörne párszáz fellázított idióta segítségével az, amely ellen most a rendfenntartók ugyanúgy lépnének fel, mint annak idején a szovjetek és az ávósok - a lényeg e mondatban az erőviszonyok érzékeltetése. Azzal a különbséggel persze, hogy a bolgárok és vásárhelyiek „forradalma” maximálisan kemény két órán át tartana. Folyna néhány liter vér a pesti utcákon, ezt követően a nyugati sajtó újabb magyarországi pogromokról és holokausztról írna.

Ötletnek viszont nem „rotty” e forradalom. Főként ha közülük még legalább két tucat ott lenne.

A magam részéről alig várom.