Már az év eleje is mozgalmasan indult Irán számára, egy CIA/Moszad színes forradalmi kísérlettel, amit azóta sikerül a perzsa kormánynak leeresztenie. A megmozdulások kifulladása azonban most ürügyként szolgál Amerikának a katonai fellépésre, miután Trump nemrég azt üzente a tüntetőknek, hogy “úton a segítség”.

Az elmúlt két hétben a nyugati média folyamatosan emelte a megmozdulások áldozati számait, amelynek célja a hisztériakeltés, a tervezett katonai agresszió retorikai alátámasztása volt. A legtöbben a HRANA számait használják, ami egy Egyesület Államokban működő iráni emberi jogi szervezet. A CNN január 23-án a HRANA-ra hivatkozva több mint 5000 áldozatról írt, míg az iráni kormány tájékoztatása szerint a tüntetéseknek 3117 áldozatuk volt, amiből 2427-et a külföldről támogatott terroristák öltek meg felforgatás céljából.

A The Guardian szerint az áldozatok száma a 30.000-et is meghaladhatja, a republikánusokhoz köthető Fox New által megszólaltatott aktivista szerint pedig 36-50 000 között is lehet az áldozatok száma. Magyarországon a hitgyülis Hetek arról számolt be, hogy Irán “több mint 30 ezer tüntetővel végezhetett”. (Persze, ha becsukom a szemem, és csak úgy elképzelek egy nagy számot, akkor hatmillió áldozat is lehetett, ameddig valaki be nem bizonyítja, hogy nem annyi volt.)

A Mandineren Hajdú Tímea (a Neokohn újságírója, gyakorlatilag egy izraeli ügynök) mindenkin túltesz, amikor arról tájékoztat, hogy “egyes iráni források szerint csak január 8-9-én több, mint 30 ezer embert mészároltak le a hatóságok”. Itt már a negyven lefejezett csecsemő és a holokauszt szintjét elérő ámítással állunk szemben, ha belegondolunk, hogy a Gázát érő, 13 Hirosimának megfelelő bombázásoknak hivatalosan 71 400 áldozatuk volt.

Azután, hogy 2023 október hetedikén a Hamász kitört Gázából, és megtámadta Izraelt, az amerikai zsidó közösség jelentős része a republikánusokhoz fordult. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy a Gáza ellen kibontakozó népirtást a baloldal a telepes-gyarmatosítás és a fehér felsőbbrendűség egy példájának tekintette (gyakorlatilag éppen a zsidóságtól kapott retorikai paneleket felhasználva támadták Izraelt). Az Izrael-lobbi viszont tudta, hogy egy republikánus elnök szabad kezet és feltétel nélküli anyagi, katonai és diplomáciai támogatást fog adni Izraelnek Irán ügyében.

Az amerikai zsidó közösség jó része (politikai támogatók, médiatulajdonosok, Wall Street-i befektetők, szilícium-völgyi vállalkozók) tehát elidegenedett a baloldaltól, és a kóserkonzervatív republikánusokat kezdte támogatni. Ez azzal járt, hogy a woke elmebetegség egy időre visszaszorult Amerikában, de a valódi cél Trump elnökké választásával a közel-keleti erőviszonyok átalakítása volt, Izrael regionális nagyhatalmi törekvéseinek elősegítése, valamint lépéseket tenni Nagy-Izrael kiépítése felé.

A fenti kérdésekről nemrég Nick Fuentes is beszélt, aki a műsorában rámutatott, hogy Amerikának Iránban csak korlátozott céljai vannak. Az USA mindössze a tömegpusztító fegyverek terjedését akarja megakadályozni, az iráni atomprogram leállítását szeretnék elérni, az urándúsítás befejezését.

Ezzel szemben Izraelnek maximalista célkitűzései vannak. Izrael nem hajlandó elfogadni egy olyan hatalom létezését a Közel-Keleten, amely az útjába állhat, amely korlátozhatja az izraeli regionális hegemónia kiépítését, miközben más iszlám csoportokat is az Izraellel szembeni ellenállásra inspirálhat. Izrael tehát Iránt halálos ellenségének tekinti, és meg akarja semmisíteni.

Amikor Amerika tavaly az “Éjféli Kalapács” hadművelet során csapást mért Irán nukleáris létesítményeire (most tekintsünk el attól, hogy ez mennyire volt valódi vagy eredményes, és hogy mennyire érték el a mélyen a föld alatt lévő létesítményeket), akkor azt mondta, hogy oké, végeztük, ennyi elég. Izrael viszont azt mondta, hogy ez még csak a kezdet, az első fázis. Az idő Izraelt sürgeti, hiszen ők akarják megakadályozni, hogy Irán teljesen újjáépítse a proxyhálózatát és minden védelmi képességét.

Irán az elmúlt években hármas védelmi rendszert épített fel Amerikával és Izraellel szemben. Ennek az első eleme az atomprogram. Annak ellenére, hogy atombombát nem építettek, kiépítették az infrastruktúrát, és olyan technológiai fejlettséget értek el, amelynek segítségével 2-3 hónapon belül képesek lennének nukleáris töltetet létrehozni.

A második a hagyományos ballisztikus rakétaprogram, amivel Amerikát ugyan nem érik el, Izraelre viszont képesek súlyos csapást mérni.

A harmadik a közel-keleti proxyhálózat, a síita félhold (Libanon, Nyugat-Szíria, Irak, Irán, Bahrein, Jemen). Ezekben az országokban az Irán által támogatott fegyveres csoportok egy izraeli támadás esetén bármikor aktiválhatók. Izrael az elmúlt két évben Irán hálózatát ugyan jelentősen meggyengítette, de az továbbra is működőképes maradt.

Az elmúlt napokban a New York Times, az al-Dzsazíra, valamint rajtuk keresztül a magyar média egy része is beszámolt arról, hogy Amerikának Iránnal szemben három követelése van. Az első az atomprogram teljes felfüggesztése. A második a ballisztikus rakéták számának és hatótávolságának a csökkentése (olyan mértékben, hogy azzal gyakorlatilag nem tudnának elérni Izraelt). A harmadik a proxycsoportok támogatásának beszüntetése.

Amit tehát az amerikai rezsim Izrael nevében követel, az Irán teljes lefegyverzése. Azt várják, hogy a perzsa állam teljesen védtelenné tegye magát, aminek következtében Izrael bármikor büntetlenül bombázhatná őket. Egy ilyen követelésbe Irán semmiképpen nem mehet bele, különösen annak tudatában, hogy Izrael végső célja a rezsimváltás, Iránnak mint regionális nagyhatalomnak a megsemmisítése, az ország káoszba fullasztása Szíriához hasonlóan.

Izrael módszeresen törekszik az iráni vezetés meggyengítésére. Amikor 2024 májusában Ebrahim Raisi elnök, a külügyminiszter és magas rangú iráni vezetők helikoptere lezuhant, felmerült, hogy Izrael áll a tragédia mögött. A tavalyi tizenkét napos háborúban kifejezetten az iráni vezetőket támadták, valamint az IRGC-t, a terrorszervezetté minősített Iszlám Forradalmi Gárdát. Utóbbi a teokrácia vallási-forradalmi ideológiájára felesküdött, széles tevékenységi körrel rendelkező elit fegyveres szervezete, amit gyakran hasonlítanak az SS-hez (az IRGC úgy működik az iráni hadsereg mellett, ahogyan az SS működött a Wehrmacht mellett).

Izrael Reza Pahlavit, az iráni sah utódját szeretné a hatalomba helyezni, aki járt a Siratófalnál, a legidősebb lányát pedig egy zsidó vállalkozóhoz, Bradley Shermanhoz adta férjhez.

Nick Fuentes szerint Trump az Irán elleni háború miatt lett elnök, ő Izrael trójai falova, akit azért választottak meg, hogy bevigye a cionistákat a kormányba és a Pentagonba.

Trump a háborút akaró zsidó közösség számára tökéletes választás volt, mivel ő volt az, aki meggyilkoltatta a háborús hős Szulejmáni tábornokot, ő mondta fel a JCPOA nukleáris egyezményt, és ő vezetett be Irán ellen új gazdasági szankciókat az előző ciklusában. A tizenkét napos háború előtt Trump tárgyalást színlelt Iránnal, hogy Izrael meglepetésszerűen támadhasson, valamint ebben a háborúban történt meg először, hogy Amerika közvetlenül Irán területét bombázta. Trumppal tehát lehetetlenné vált a diplomácia. Mostanra az Izrael-lobbi olyan mértékben megmérgezte az Amerika-Irán kapcsolatokat, hogy lehetetlenné vált bármilyen megegyezés. Akkor viszont nem marad más, mint a háború.

És ehhez még tegyük hozzá, hogy az amerikai igazságügyi minisztérium épp most tett közzé 3 millió oldal Epsteinhez kapcsolódó dokumentumot. Fuentes rámutat, hogy az Epstein-ügy Damoklész kardjaként lóg Trump feje fölött. Ha nem engedelmeskedik az Izrael-lobbinak, akkor a kard lesújt. Tavaly, a 12 napos háború előtt ugyanúgy az Epstein-akták voltak a napirenden. Pár nappal a háború előtt történt, hogy Elon Musk egy monoklival jött ki Trump fehér házi irodájából, majd Twitteren kiírta, hogy az igazi bombahír az, hogy “Trump benne van az Epstein-aktákban. Ez az oka annak, hogy nem hozták még nyilvánosságra. Szép napot, Donald J. Trump!”.

Aztán lezajlott a 12 napos háború, az Egyesült Államok mindenben támogatta Izraelt, és az Epstein-akták ügye teljesen lekerült a napirendről. Júliusban Netanjahu Amerikába látogatott, átadott Trumpnak egy kitüntetést a jól végzett munkáért, Izrael nevében pedig Nobel-békedíjra jelölte (persze úgy, hogy közben a gázai népirtás Amerika támogatásával folyik). Most ismét Epstein-aktákat tesznek közzé, és Amerika csőre töltve várakozik, készen a támadásra.

A háború tehát elkerülhetetlennek látszik. Amiben Irán a saját ereje mellett bízhat, az a partnerei (Oroszország és Kína) közvetett segítsége. Az év eleji színes forradalmi kísérlet során Irán hatástalanítani tudta Elon Musk Starlink nevű műholdas internetét, amely mögött sokan orosz vagy kínai technológiát sejtenek.

Kína időközben technológiai szuperhatalommá nőtte ki magát, ami már tavaly látványosan megmutatkozott. Az India és Pakisztán közötti konfliktusban a pakisztáni erők kínai technológiát használva (J-10-es vadászrepülők, PL-15-ös rakéták) legalább négy indiai vadászrepülőt lelőttek, köztük 3 francia Rafalet, ami drágább, mint az amerikai F-16-os. Egyes riportok szerint Kína és Irán között komoly kiberbiztonsági együttműködés zajlik, Irán a zártabb kínai szoftverek használatának átvételét tervezi, valamint GPS helyett a BeiDou műholdas rendszerre való átállást. Kína egy háborúban valószínűleg ugyanúgy segítené Iránt hírszerzéssel, ahogyan Amerika Ukrajnát.

A konfliktus alakulásának magyar és európai szempontból is nagy jelentősége van, amivel kapcsolatban egy pillanatra térjünk vissza az amerikai baloldalra.

Az amerikai (és a nyugati) baloldal mindig is erős volt. A második világháború után sorozatos győzelmeket arattak minden társadalmi kérdésben, de igazi erejük a legjobban talán 2020-ban mutatkozott meg, a Gorge Floyd halála után kirobbant zavargások során. Ekkor boltokat fosztottak ki, rendőrőrsöket gyújtottak fel, egész városrészeket vertek szét, úgy, hogy közben egy impotens republikánus, Trump volt az elnök, aki mindezt hagyta. Az egész nyugati világot letérdeltették: politikusok, rendőrök, sportolók és művészek térdeltek egy drogos bűnöző, Floyd emléke előtt, miközben olyan politikai programokat szavaztattak meg, amelyek kifejezetten a kisebbségeknek kedveznek.

Hasonlítsuk össze a fentit azzal, ami 2023. október 7. után történt. A média egyenesben közvetíti a világtörténelem legjobban dokumentált népirtását, amire a baloldal megkezdi a tüntetéseket az utcán és az egyetemeken, a saját médiájuk jó része elítéli Izraelt, politikusok és kisebbségi vezetők szólalnak fel az elnyomott palesztinok mellett, és a telepes-gyarmatosító Izrael ellen.

Csakhogy nem az történik, amire számítanak. Az egyetemi tüntetéseket megtörik, miután a rendőrség az ellentüntetők mellé áll, akik közé IDF-es katonák is vegyülnek, és brutálisan megverik az egyetemistákat. A Harvard és a Pennsylvaniai Egyetem igazgatóját kirúgják antiszemitizmus miatt. A zsidó milliárdosok egy tucat balos szervezettől vonják meg a támogatást, a médiából pedig olyan műsorvezetőket rúgnak ki, akik néven nevezik a gázai népirtást. A baloldal ekkor értetlenül néz maga körül, hiszen a győzelemhez vannak szokva, a demokrata Biden az elnök, nekik kellene hogy lejtsen a pálya, ráadásul nem egy drogos bűnöző néger mellett tüntetnek, hanem palesztin gyermekek tízezreinek meggyilkolása ellen.

Ha belegondolunk, brutális a kontraszt a két esemény (Floyd halála és a gázai népirtás), valamint a rájuk következő tüntetések kimenetele között.

Aztán a baloldal lassan megérti, hogy most nem a Coca-Cola, az Apple vagy a BlackRock oldalán (tehát a hatalom oldalán) tüntetnek az LMBTQ jogok mellett, hanem a valódi hatalom ellen. A valódi hatalom pedig mindig visszaüt. Ezért egy átmeneti törés alakul ki a zsidóság és a baloldal egy része között, ami az egész nyugati világra kihat. (Így alakulhatott ki az a furcsa eset két hete Németországban, hogy palesztin-párti és Izrael-párti antifa szervezetek egymás ellen vonultak fel, és majdnem össze is verekedtek.)

A baloldal tehát meggyengült a nyugati világban, a woke/neomarxista fehérellenes, nemzet- és családellenes elmebetegség pedig ideiglenesen háttérbe szorult. Mindez annak köszönhető, hogy a nemzetközi zsidó közösség az Irán elleni háborúra készül, Izrael közel-keleti hegemóniájának kialakítására, amely most minden mást megelőz. Amerikai jobboldali véleményformálók viszont arra figyelmeztetnek, hogy ha végül elérik a céljaikat, akkor a baloldal dühödten, nagy erővel térhet vissza a politikába, ismét kiegészülve a zsidóság támogatásával.

Nekünk tehát az az érdekünk, hogy Irán ne veszítsen, mivel közvetetten értünk is küzdenek. Ha feltartóztatják Amerikát és Izraelt a következő bő két évben, akkor könnyen lehet, hogy Trump után ismét egy cionista republikánus nyeri majd a választást, és a baloldal továbbra is háttérbe szorul. Aki pedig időt nyer, az életet nyer, hiszen Amerika gyengülésével és a többpólusú világrend megerősödésével Magyarország mozgástere is bővül.

Tudta az olvasó, hogy Irán és Írország (a saját nyelvükön Éire) neve ugyanabból a kifejezésből, az ārya szóból ered? Az árják és a szemiták háborújában pedig elvi alapon az árják melletti kiállás a helyes.

De ha önmagában csak a magyar közösség érdekeit nézzük, akkor is.

(A szerző olvasónk, írása a Substack-oldalán is megjelent.)