A család addigi jó élete teljesen tönkrement a történtek után. Az anyuka feladta a munkahelyét, hogy gondozni tudja a kisfiát. Idővel teljesen elhidegültek egymástól a férjével, és felbontották a házasságukat.

A nő 2017 őszén Németországba költözött a folyamatos ápolásra szoruló gyermekkel, az apa pedig itthon maradt a kislányukkal. A lány sokáig egy szobában aludt a kistestvérével, aki 24 órás ápolásra szorult. Mindig bízott abban, hogy egyszer majd felépül az öccse, de erre sajnos semmi esély. Ez pedig nagyon megviselte pszichésen, ahogy nyilván a szülei válása is.

– Az ember folyamatosan szembesül azzal, hogy mit tehetett volna, hogy mit tud, és mit nem tud. De ezt nem lehet elfogadni soha. Nincs olyan nap, hogy ne jutna az eszembe, hogy mi lett volna akkor, ha ez nem történik meg. Hol lennék én most, hol lenne a gyerekem, a lányom, a volt férjem, és hol lennénk most mindannyian. Ezt nem lehet feldolgozni, amíg élek, addig mindig ott lesz ez a kérdés, hogy miért pont ő – mondta a lapnak a Németországban élő édesanya.

A megrázó történet egészen 2013. április 18-ig nyúlik vissza. A gyerekek cikkekre vágott almát és répát kaptak az óvodában. Az akkor még csak hároméves kisfiú félrenyelt egy falatot, emiatt nem kapott levegőt, és segítséget kért az egyik óvónőtől. Az óvónő vizet itatott a kisfiúval, hátba ütögette, de nem tudott rajta segíteni, ezért arra utasította az egyik dajkát, hogy hívja a mentőket.

Néhány percen belül a helyszínre is érkezett a szomszédos mentőállomásról egy mentőápoló, aki megkezdte az addigra eszméletét vesztő fiúcska újraélesztését. Közben két másik mentőautó és egy gyermek-rohammentő is a helyszínre érkezett. A gyermekmentővel kiérkező mentőorvosnak egy Magill fogóval sikerült eltávolítania a félrenyelt répadarabot, de addigra a gyermek már a klinikai halál állapotába került.

A kisfiút sikerült újraéleszteni, de a túl hosszú oxigénhiányos állapot miatt súlyos mentális retardáció alakult ki nála, és lebénultak a kezei, valamint a lábai is. A gyerekkel nem lehet kommunikálni, és ha valamilyen külső inger éri, akkor is csupán annyit reagál, hogy megfeszíti az izmait, ha megérintik, akkor kinyitja a szemeit.

A család által megbízott szakértő szerint, ha ülve evett volna a gyermek, és lereszelték volna a répát, illetve összekeverték volna fűszervajjal, hogy könnyebben le tudja nyelni, akkor csökkenthető lett volna a félrenyelés kockázata. Az óvoda viszont azzal védekezett, hogy működési körükön kívül eső elháríthatatlan okból következett be a félrenyelés.

Az első fokon eljáró Fővárosi Törvényszék szerint hiányoztak a kulturált étkezés alapvető feltételei. Az ítélet indoklása szerint ennek feltétele, hogy a gyermekek ne állva, az étkezést már korábban befejező többi társuk játékát figyelve, sietve, kapkodva egyenek. A táblabíróság szerint viszont nem lehetett megállapítani, hogy valóban ez történt.

Litresits András, az óvoda jogi képviselője szerint csökkenthető lett volna a tragédia esélye akkor, ha az óvoda szomszédságában lévő mentőállomáson van egy ötezer forintos Magill-fogó, amivel a mentőállomás munkatársa nyilvánvalóan ki tudta volna húzni az elakadt répát.

A táblabíróság 2019 júniusában jogerősen is megállapította az óvoda kártérítési felelősségét. A birtokunkba jutott iratokban az írták, hogy: „Nem kizárható, hogy a félrenyelés azért következett be, mert az udvaron játszó gyermekek elvonták a kisfiú figyelmét az étkezésről, vagy az étkezés közbeni mozgása idézte elő a félrenyelést, ahogy az sem, hogy a túlzott keménységű répa akadt meg a torkán. Ezek az étkezés körülményeiből levonható következtetések önmagukban kizárják az elháríthatatlanság bizonyítottságát. Nem jelenthető ki, hogy az étkezés körülményeinek az eltérő kialakításával és a tízóraira fogyasztott répa eltérő feldolgozásával az alperes bizonyosan megakadályozhatta volna a félrenyelést, de csökkenthette volna annak kockázatát.”

A Fővárosi Ítélőtábla február végén 260 millió forintos kártérítést ítélt meg a családnak, ebből közel 130 millió forint volt a nem vagyoni kár. A táblabíróság 1 millió 870 ezer forintos havi járadékot ítélt meg a kisfiút nevelő édesanyának, amit a 260 milliós kártérítésen felül kell fizetnie az intézménynek.

Az óvoda jogi képviselője többek közt az ítélet hatályon kívül helyezéséért és a kártérítés összegének csökkentéséért fellebbezett. A Kúria tegnap 243 millió forintra mérsékelte a családnak megítélt kártérítés összegét. Emellett 1 millió 800 ezres havi járadékot ítélt meg az anyukának, amit a kártérítésen felül kell fizetnie az intézménynek.

– Ebből 130 millió forint a családnak, azaz a négy főnek megítélt nem vagyoni kár. Ide tartozik többek közt az egészségkárosodás, a mindennapi életvitel megnehezülése, a pszichés megterhelődések, a megváltozott életvitel, a beszűkült társas kapcsolatok miatti kár, ami pénzben nem kifejezhető, de valahogy még is ki kell – magyarázta Tatár Borisz, a család ügyvédje, hozzátéve, a vagyoni kárba pedig azok a kiadások, költségek, vagy munkáknak az ellentételezése tartozik, ami a balesettel kapcsolatban okozati összefüggésben merült fel. Élete végéig ápolni, gondozni és szállítani kell a lebénult gyereket, aki élelemfeljavításra szorul.

„Elégedett vagyok az ítélettel, mert a megítélt összegek nagyságrendileg alkalmasak azoknak a megpróbáltatásoknak az ellentételezésére, amit a baleset okozott a szülőknek és a testvérnek. Ami a magyar joggyakorlat alapján adható, az adva lett” – tette hozzá az ügyvéd.

Az óvoda jogi képviselője, Litresits András eltúlzottnak tartja a Kúria által megítélt kártérítés összegét. Mint mondta, nem foglalkozott a Kúria azzal, hogy lehet-e euróban számolni egy magyar károsult esetében, ahogy azzal sem, hogy úgy állapítottak meg havi 1 millió 800 ezres forintos járadékot az édesanyának, hogy olyan német árajánlatot csatoltak be, amire valaki kézzel írta rá, hogy az nekik szól.

„A legjobbakat kívánom a családnak, és sajnos ennyi idő alatt sem változott a gyerek állapota, és a szakértők szerint vélhetően nem is fog. De ha belegondolok abba, hogy a Magyarországon élő hozzátartozók mennyit kapnak a magyar államtól, akkor ez egy rendkívül eltúlzott összeg”.

Az ítélet után a lap telefonon érte utol a lebénult kisfiú édesanyját, aki pont a gyermeke speciális iskolájában tartózkodott a Kúria döntésekor. Mint mondta, nagyon örül az ítéletnek, de annak még jobban, hogy végleg lezárult az ügy.

„Ez egy nagyon nehéz és hosszadalmas procedúra volt, melynek során sokszor újra és újra feltépődtek a sebek. A sok új kérdés, és a sok új problémakör mind-mind pszichés nehézséget okozott, és ez nagyon megterhelő volt. És van egy olyan háttere is ennek az egésznek, hogy igen, kárpótlás, de miért kapjuk? Bárcsak ne kapnánk, én lennék akkor a legboldogabb.”

Az évtizedes procedúra ellenére a kisfiú édesanyja próbál pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Úgy van vele, hogy ha már ezt az életet szánta az imádott kisfiának az élet, akkor azt megpróbálják a lehető legjobbá tenni a számára. Mint mondja, ehhez rengeteg dolog és energia kell.

Ismerve a budapesti önkormányzatok anyagi helyzetét, kérdés, hogy mikor juthat hozzá a megítélt kártérítéshez a család, amelynek jogi képviselője korábban végrehajtást is kezdeményezett az intézménnyel szemben.

Litresits András, az óvoda jogi képviselője ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy kötöttek egy megállapodást a felperes jogi képviselőjével a nyáron, hogy az óvoda ne kerüljön lehetetlen helyzetbe a folyamatos végrehajtói inkasszók miatt. Eddig körülbelül húszmilliót fizettek ki a végrehajtónak, de ebből olyan sokat levontak a végrehajtók, hogy nem lehet tudni, ebből mennyi jutott el belőle a családhoz, akik a megállapodás értelmében 15 millió forintos előteljesítést kaptak az önkormányzaton keresztül az óvodától.

Az ügyvéd elmondta még, hogy a megállapodásuk lényege az, hogy ha megkapják írásban a kúriai ítéletet, akkor az azt követő tíz munkanapon belül elszámolnak a különbözettel.